Posted by
Posted in

Mosás!?

Csendes, sötét már a késői este. Álmosan fekszem meg-megszenderedve. Párnám alatt halk moraj kuncog, nem enged kikapcsolni, úgy zúg.   Mi lehet ez? Honnan jön az erősödő, szakadozó lárma? Nem bánnám, ha rögtön elállna! Olyan, mint ha az én fejemben járna!   Mosógép ez! Tudhatja azt mindenki, ha nem félálomból kell kitalálni. Valaki mos, öblíti […]

Posted by
Posted in

Miért?

Miért nem örülök? Miért nem bánkódom? Miért nem érzek már semmit? Miért? Miért? Miért? Túl sokat vártam rá, nagyon belefáradtam. Már hihetetlennek véltem, aztán váratlanul megkaptam. Megérdemlem, úgy érzem. Megtettem mindent, hogy így legyen. Nem tudom még, álom vagy valóság. De jó nekem, ilyennek képzeltem. Biztos a sors akarta így, ezt nekem. Sok nyelés, sok […]

Posted by
Posted in

Farsang végén

Edit Szabó : Farsang végén Véget ért a farsang már, ez a fránya bolondság, maskarák és álarcok hatalma fogyatkozott. Édesanyám, merre vagy, kérlek messze ne haladj, nem ettem én pampuskát, délután dagasztanál? Verjük vájdling oldalát, tegyünk hozzá sok tojást, lazán dolgozik kezed, ma ám boldog is leszek ! Megkélt tészta táblára, letészed az asztalra, korongokat […]

Posted by
Posted in

Holnapra várva

Holnapra várva   Fiatal lány áll félszegen a járdán; figyelemre vágyó, félénk fény- gondolat- foszlány.   A távolba mered, mely tán nem is olyan messzi; karnyújtásnyira csak, hol az ég a földet metszi.   A hullámzó horizont kéksége hív, csábít – néhány járókelő jő, majd továbbáll, míg   hirtelen egy szellő átsuhan az utcán; meglöki […]

Posted by
Posted in

Halkan a havon

Halkan a havon   Fölénk hajol a Bakony; tiszta-szép szava szól halkan a havon… Hosszú haját befonta, sötétszín kendőjén pihen a szél. Csss… figyelj csak; mihozzánk – hozzám és tehozzád beszél.   “Gyermekeim…” – suttogja, s mi csak állunk ott némán… Magához láncolt a pillanat; egy kicsit örökké vált. Egyetlen pillanat, s a szaggatott szívekben […]

Posted by
Posted in

cérnaszál függő…

ki mondja meg “cethal gyomrából” mikor jöhetek elő sötéthez szokott szemem nem lesz-e könnyező a fény bánt-e majd vagy némán csak elfogad cérnaszál függő idegek mily mesét mondanak a sötétség már taszít de talán a fény se vonz csendben kuporgom itt mint egyszerű bolond te jársz eszembe lázasan céda rongyos élet pokol lovasa szántja fölöttem […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Segíts!

Rózsa Iván: Segíts! Halak könnyétől sós a tenger: A hatmilliárdból hány még ember? Ki az, aki még annak mondható: Segíts végre rajtunk,ó, Mindenható! 2018. március 3.