Posted by

Művészportré Szentpéterszegi Rózával

Művészportré sorozatunk következő vendége Szentpéterszegi Róza, az Irodalmi Rádió egyik kecskeméti szerzője. A hangfelvételt 2016 nyarán készítettük Miskolcon. Műsorvezető: Zsoldos Árpád, előadó: Kocsisné Heiler Éva. Cikkünkben további információk olvashatók a szerzőről, de megtekinthetők köteteinek borítói, fényképek alkotónk életéből, valamint elolvasható egy válogatás is a műsorban felolvasott alkotásokból. Budapesten születtem 1940-ben, de falun nőttem fel, Szentpéterszegen, […]

Posted by
Posted in

Az utolso gondolat

Az utolsó gondolat Ég áldjon benneteket. Én most végleg elmegyek. Az Urr országa vár engemet. Hol át ölel Isten szertette. Tudom lesz ki hullajtja könnyét. Tudom lesz ki csak nevet. Lesz olyan közöttetek, Ki pletykát kever felettem. De már nem érdekel. Itt hagyom földi életem. S elmegyek az Úrhoz kiszeret. Isten asztalánál étkezem. Itt hagyok […]

Posted by
Posted in

Könnycsepp a párnán

Álmomban most újra láttalak, Boldogság volt, ahogy vártalak, Megjelentél születésnapod hajnalán, Lépdeltél felém lassan,tétován, Az ölelés után karon fogtalak, Félve kérdeztelek, nem faggattalak, Majd leültünk egy kávéház teraszán, Kérdeztelek, ugye nincs semmi baj-talán, Te elmondtad, most hogyan gyógyítanak, Én boldog voltam, úgy hallgattalak, Válaszomban csak dadogtam balgán, Majd megköszöntél mindent mint hajdanán, Nem búcsúztunk el, […]

Posted by
Posted in

Szól egy szaxofon… (Adventi villanások)

Csillagokat rejt a hófelhő az égen, táncolnak szökött pihék a lámpa fényben. Üres a tér, már szinte kihaltnak látszik, valahol egy zugban utcazenész játszik. Szomorkás dallam, valami sanzon-féle… édes-bús hang… s a kalapban néhány érme. xxx Egymásba fonódva állnak a peronon. Mi is ez a dal…? Varázsol a szaxofon. Most még azt sem bánják, hogy […]

Posted by
Posted in

Élethű képsor…

Oly rég volt, de mintha csak tegnap lett volna, hogy kacagva futott, röpült a karomba. – Kapj el! – csilingel, itt kering körülöttem, időnként itt hagy, de mindig visszaröppen az a hang… – Nem ér a nevem! – Élethű képsor… eleven. A múlt szürkeségén átüt – Gyere játssz még! – Miért is nem? Idő… egy […]

Posted by
Posted in

Szívörvény

Egy kicsit valaki… egy kicsit senki. Egy részem valami, egy részem semmi. Túlhajszolt világban árnyak és fények, évekig tanultam, hogyan ne éljek. Be és kilégzés. Mit kell jóvátenni? Hány csepp a könnytenger…? Tudom, hogy mennyi. Sós, de végtelen? Baljós, parttalan? Töredezett énkép sápadtan, szürkén sem hullt darabokra hullámzó tükrén. Ép… egész, lepkesúlyú, leheletnyi, s csak […]

Posted by
Posted in

Hívó szó

Elkopnak a színek, falja szürke, rideg, lecsupasztott fákon itt-ott madár piheg. Nincs már nyoma ágakon dús lombtetőnek, mélyebbre húzódnak vadak és az őzek. Nyíltabb a félelem, kevesebb a rejtek, nem is a hidegtől, életéért reszket. Erősen gyöngék, hiszen sebezhetőek. Tegnap borja veszett elevenszülőnek, ki nem adja föl… reccsen az ág, keresi. A deres avarszőnyeg a […]

Posted by
Posted in

Átmesélt

Kell -e emlékeznem könnyes éjszakákra, a félelemre, a boldogtalanságra? A tegnapra nyíló ajtó félig csukott… néha még átlépek rajta, visszajutok. Múlt… mint fekete doboz, benne áldás, átok, a hiányzó részek, s meg nem fejtett álmok. Az ideán elemzett rész. Miért hasadt ott az a rés? Út. Isten szabta rám? Nem ígért előtte. Tudni kell választani, […]

Posted by
Posted in

Bogácsi november

B. Mester Éva   Bogácsi november     Utamat térdig lebontott házfalak kísérik, ami otthon volt, most távol tart, rideg. A régi remények mind szétgurultak, mint a parkban szétdobált üres üvegek.   A talaj menti fagytól megdermedt virágok szomorú szirmait, az első havas eső könnycseppben fürdeti, hópehelybe zárja. Közel a tél. Krizantém daccal, tán túlélhető. […]

Posted by
Posted in

A te kereszted

Mindenki hordozza a maga keresztjét, Ma könnyebb, holnap nehezebb a lét, A teher néha térdre kényszerít, De mindig van aki felállít, Ha sötét felhők házad elborítják, Szinte várod valahonnan a remény sugarát, Terhedet leteszed megkönnyebbülve, Nem nyomja már válladat nehezítve, S amikor könnyedebbnek érzed, Valaki segít cipelni a kereszted, Kezével tartja annak súlyát, Hogy ne […]