Posted by
Posted in

Ponyvaremény

Verejtéken kapott keserűk, édesek. Szétesett párszor az a összerakott kész… s az a rész, amit már senki el nem vehet, át és át-tisztogatott, gyorsan naprakész. Lét :”ki ad többet” árverésen. Talán csak is fertőző ragály, hová egy új szabály kellene, ahol a hetedik nap az enyém… Egy ponyvaregény… egyszerűn szerény… Gyermekként adták rám, mint meleg […]

Posted by
Posted in

Visegrádi oszlopok

kőív ölelkezik karcsú oszlop tartja             mezítelen három              talppal kopott                   könnyű lépcső                     léptű fényes                      lányka lábnyom                       röppen rajta                       szökken lantosok dallamán királyi […]

Posted by
Posted in

Erdei manók

Nem látta még senki, pedig vannak! Talán fa odúban laknak? Vagy a patak nagy kövei között? Sötét erdő mélyén van lakhelyük? Ha az erdőben csendben leszel, Nemsokára jön a hangjel! Meghallod a manók hangját, Az erdő lakói már tudják, Nem árulják el a manók titkát.  

Posted by
Posted in

Dac

  Dac   Nézd, én csak játszom a szavakkal, a mondatokkal van aki félreérti, van, aki nem nem leszek sem kevesebb, sem több, mint egy dal amely előtted hangzik majd el, Istenem Nézd, a lényegem itt hever most is a porban hazudtam, de nem neked, miért kellene még ezután legyek-e hitszegő, aki kóbor élőhalottan lélek […]

Posted by
Posted in

Te kicsi lélek álmodj szépet

Te kicsi lélek álmodj szépet Már messze szált az álom, Ébredni kell. Nincs néked itt hely. Hiába menetelsz nem kellesz. Hát csak álmodj gyenge láncszem. Ugyan ki vagy itt nekem. Kapaszkodó gyökérrel vetteted lábadat. De néz körbe ugyan ki vagy itten? Nem kellesz senkinek S az alkotásod mit sem ér. Nincsen semmi érdekesség. Hát ébredj […]

Posted by
Posted in

Ki vagy?

Ki vagy? Oly korban élünk, Hol süket a lét, Elveszett a párbeszéd, Vakon tapogatózva, Herélt gondolatok, És azok vágóhídja, Ember mosolyog, Álarc mögött, Az érvek frázisokká, A lét kínné merevül, Hitünknek lángja, Pislákol mécsesen, Holnapunk kusza, Jelenünk terhes, A jövő messze van, De milyen jövő? Az egymást fojtó? Vagy az értelem? Hinni, hogy létezik, S, […]

Posted by
Posted in

Szilánkok, tövisek

Szilánkok, tövisek szaggatják ruhádat, lelkedet tépázó záporozó vádak. Szilánkok, tövisek húsodba hatolnak, véred a papíron fájdalma a tollnak. Szilánkok, tövisek tokozódnak benned, a részeddé válnak, soha le nem vedled. Szilánkok, tövisek barázdája mélyül, szívedbe hasítva belepusztulsz végül. (Szilánkok, tövisek örökös bántalma, sértett hiúságok szemétre szánt halma).

Posted by
Posted in

Gerincem húrján

Gerincem húrján játszik az isten, kínvallatását nehezen bírom, közhelyes vallomás: (mire vittem?) üres gondolat egy sajtpapíron. Lényemben bujkáló hófehér hitem szikrázó szavát a zord égre írom. ⃰ Gerincem húrján játszik az isten, fájdalmas himnuszt: végzetem dalát; deresbe simult szakállam, tincsem, s nem ettem meg még kenyerem javát. Ezentúl magam élőnek tekintem, s dalolva várom az […]

Posted by
Posted in

Fagyos sorok

Hideg keserűség hintázik az ágon, apró sóhajokba sűrített bősz magány, friss porhóba firkált naiv ákom-bákom, torkodban benn rekedt, elfojtott őstalány. Törtfehérre meszelt tarka impressziók átködlő emléke megkísért hasztalan, vágyad komódjában egy kihúzott fiók a kést nézi gyáván a konyhaasztalon. Émelyítő múltad mirelit gondokat öklendez jelened új mezsgyekövére, a padlóra csurgó lángoló gondolat gleccserbe ágyazott aortád […]