Posted by
Posted in

Látomás

  – Látomás –   Prófétáink végszavára megmozdul a nagyvilág. Urunk végre-valahára nem áldozza fel fiát. Szétkent bogár szélvédődön. Földbe taposott narancs. Rothadt ételünk a börtön, szemétre hányt ősparancs. Amikor a tett felébred, haszontalan lesz a szó. Nem mond senki misét érted, felbillen a hintaló, sár temeti be a berket, megremeg az életfa, sziklába fúrt […]

Posted by
Posted in

Abandonia

  Abandonia   Lerombolt kis házak helyén épült börtön Vonagló vágyak a döngölt nyirkos földön Testidegen félőrült játékszabály Lefolyhatatlan, kopott zománckádak Csempékre kent barna nyers utálat Ne pofázz soha, csak üríts, zabálj Gyermekruhákba botló belső játszótér Félig elásott halott, de talán még él Füstös falú megroggyant kisváros Levedlett arcok málló mankóhegyek alatt Horpadt kutya rágcsál […]

Posted by
Posted in

Beteljesületlenségben

Lennék takaród a hideg szobában Lennék hajadban tavaszi virág Mennék utánad, amíg visz a lábam Földbe taposnám múltad bánatát Raknám a gondjaid hármas koporsóba Szánnám könnyeid síró énekét Bánnám, ha életed boldogtalan volna Tudnám, a szép szó milyen sokat ért De fájdalom vagyok, mi ébredéskor kínoz Hideg izzadságod fagyos éjszakán Én vagyok a bántó, megfejtetlen […]

Posted by
Posted in

Itt leszek

Nincs rettegés, nincsen álom, csak mi vagyunk ketten. Te meg én. Te, mint életem, s furcsa halálom a megnyugvás fehérlő tengerén. Nincs bátorság, nincsenek vágyak, ahol a béke hosszan megpihen. Érzem hullámzó vízágyad, hadd feküdjek le melléd, igen. Nincsenek hősök, nincsen temető, senki nem áldozhatja fel magát. Méhedben lakik a változó jövő. Érzed-e, amit magzatod […]

Posted by
Posted in

Rólad szól

Hangod majd feléled Dalolni volna jó Felszállhat az ének Egy szárnyas hintaló Ha életed a játék Csalnod nem szabad Semmi nem ajándék A szépség elszalad Lyukas cipőd talpát Az idő rágja szét Tündérek betartják A múlt ígéretét Évek jönnek-mennek Egy dal csak rólad szól A hang még nem pihen meg Visszhang válaszol A láthatáron állva […]

Posted by
Posted in

Nárciszok

Vashideg korlátra támaszkodó reggel. Csikorgón érkező helyközi vád. Napos délután, hazug szeptember. A jók mennek el. Az áldott család. Köhögve váró megállócsikkek. Merészen bődülő vén buszmotor. Pislogó értelmed tétován billeg, valami érkezik, félresodor. Meddig szégyenül velünk a jelen? Kabalánk miféle értékvagyon? Csöpögve vérzik a történelem, összeroskad egy másnapon. Átjárja testünk a város szaga. Zsebünkben morzsák […]

Posted by
Posted in

Szerelmünk nyoma

Kipirult és gyöngyös aranyhomlokodra Fátyolcsuklyát borít lassú esti fény Ölelésed hosszú, forró nyaram volt ma Mint az izzó gömb egy világ tetején Erdő szélén rejtett bársonyfüves ágyban Megtaláltam bűvös pézsmaillatod Szemedben a kéklő mennyországot láttam Suttogásod lágyan torkonragadott Távolabb a néma Földszellem nevében Két lábon figyeltek szürke vadnyulak Tarka pillangó szállt bal válladra éppen Fájó […]

Posted by
Posted in

Kaporerdő

Az élet zöld és buja kaporerdő, repülünk illatként a felszín felett. Suhanunk, akár két lassan oszló felhő, mit álmodik egy apró óvodásgyerek. Kutyafuttában éljük meg álmainkat, hajnalainkban már ásít az éjszaka, gyors lépteink közt csak bújik az áhítat, arcunk gödreiben lapul a mosoly szava. Az élet vajúdás a barlangok és az ég között, de csak […]

Posted by
Posted in

Dac

Nézd, én csak játszom a szavakkal, a mondatokkal van aki félreérti, van, aki nem nem leszek sem kevesebb, sem több, mint egy dal amely előtted hangzik majd el, Istenem Nézd, a lényegem itt hever most is a porban hazudtam, de nem neked, miért kellene még ezután Legyek-e hitszegő, aki kóbor élőhalottan lélek nélkül vánszorog csupán […]

Posted by
Posted in

Pihe

Egy fénykép az arcod Hajad simogatását még mindig érzem Mennyi-mennyi emlék maradt ott Hol földre hullott a szemérem Zsigereimben él minden érintésed Becéző szavaid édes illata Közös perceink éveket értek Mikor elszállt egy mámoros éjszaka Összekuporodva feküdtél az ágyon Bíborszínben játszott a hófehér lepedő Úgy tűnt, véget ér hosszú magányom És valamit jelent majd a […]