Posted by
Posted in

Csöves

Nem vagyok egyedi, sem egyenes, sem görbe De óriásnak kicsi, nagynak pedig törpe Elvetélt, mielőtt megszületett vágyam Egyedül bolyongok e dicstelen világban Hosszú hajam kócos, szakállam egy bozót Hálóhelyem szagos, szemétlerakó volt Nem lopok, csak csórok, vagy koldulok tőled Halálra ijesztem esténként a nőket Ha elmész mellettem, nagy ívben kerülj ki Késni fog a vonat, […]

Posted by
Posted in

Látomás

Prófétáink végszavára megmozdul a nagyvilág. Urunk végre-valahára nem áldozza fel fiát. Szétkent bogár szélvédődön. Földbe taposott narancs. Rothadt ételünk a börtön, szemétre hányt ősparancs. Amikor a tett felébred, haszontalan lesz a szó. Nem mond senki misét érted, felbillen a hintaló, sár temeti be a berket, megremeg az életfa, sziklába fúrt kútban szenved hét várandós éjszaka. […]

Posted by
Posted in

Az utolsó ibolya

Vívódásunk kérdőmondatára Ritkán felel áldott, bölcs jelen Rossz kérdésre válaszokat várna Egy örvénylő áltörténelem Jégtáblákon sodródhatunk újra Nyílt vizeken készülő vihar Varázsló és szakértő sem tudja Leápol-e, vagy csak eltakar Elvánszorgó gúzsba kötött évek Béklyó fogja lábát és kezét Ősi gonosz démonunk feléled Versenyt ordítunk új istenért Sötét felhők vereségek földjén Elkábított, leszedált haza Önmagát […]

Posted by
Posted in

Memento

1. Szél Zúgó nyárfák viharos ártéren. Partokat ostromló hullámkosok. Lábunkat lógattuk valamikor régen, a víz most is zöld. Rád gondolok. 2. Eső Suttogó huzat. Parányi gátőrház elhagyva mered végtelen töltésre. Nincs több áldozat, eltűnt a meddő láz. Esővíz csorog beszakadt pincénkbe. 3. Láng Vörösbor és sajt a hosszú asztalon. Mozdulatlan ülök, megreccsen székem. Egy korty […]

Posted by
Posted in

kék madár

varacskos disznóként mosolyog a reggel röffent egyet mint aki alszik még aztán előlép a legújabb szereppel eljátssza a működő varázsigét de varázsigéink régen megfagytak már a napfényben tiszavirágok szállnak elhullott kis testük élet vagy halál maga a valóság létező alázat házisertésként vigyorog a nappal betartva minden régi-új szabályt fotelforradalomban dicsért szabad dal összekovácsolt mesterkélt nagycsalád […]

Posted by
Posted in

Utolsó

Benned van minden, ha kifelé sugárzik, elragad, ami fontos és megmarad. Nem baj, hogy valami néha elkábít. Bánthatsz és vádolj. Maradj önmagad. Legyél a bennünk élő isten, legyél a hangos elhallgatott szó, lehetsz, aki kiragadhat innen. Hadd maradjak én az utolsó. 2016.

Posted by
Posted in

Valaki itt járt

Valaki átlát a határon, nem baj, ha megnéznek a szörnyek. Egyházad csak penészes várrom, jól ismert despoták hörögnek. Valaki szemetet hagyott szanaszét, amikor szűkké vált a létkehely. Kis hazád fala merő nedvesség, van garancia, hogy létezel? Valaki ott áll még mögötted, kezeid figyeli most is leghátul, néha eléd lép, az anyaföldet nézi, mélán szemedbe bámul. […]

Posted by
Posted in

A démon

Menekülj, de valaki üldözni fog Rohanj hetedhét határon át Ne bánj meg semmit, ez a titok Mindenki megszegi adott szavát Menekülj, az idő hátadon lóg Omladoznak a gyenge falak Fejedre szakad jelenvalód Halott-e hited, vagy megmarad Menekülj vicsorgó szörnyek elől Kik nem érhetnek el odaát Ne csak szemed, arcod emeld föl Ha nincs több szavad, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szeptember végén

    Rózsa Iván: Szeptember végén (Hommage à Petőfi Sándor)     Még érzem fanyar-egyedi illatod, Még nekünk fénylenek a csillagok, Még ezt az ős-pillanatot elkapod, Még ezt a karma-gyümölcsöt felfalod, De már szakállam „enyhén” őszes, De még örülsz, hogy nekem főzhess, De már szövődik az égi szőttes, De várj még Halál sok évet, hogy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mellékes lét

    Rózsa Iván: Mellékes lét     Múltba vész már köztes létünk, Miért kell még egyáltalán élnünk?! Mellékes lét, mellékes állapot: De egyszer a szabadság íze megkapott…     Budakalász, 2016. szeptember 25.