Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mária országában

Rózsa Iván: Mária országában Mária országában legyen a szeretet az úr! Ott, ahol a vaddisznó az avar alól szarvasgombát túr… Ott, ahol sok ember embertársat piszkál, fúr… Ott, ahol szegény összeugrasztott magyaroknál épp járvány dúl… Ott, ahol korábban másképp zúgtak a folyók… Ott, ahol nyerészkednek most álszent széltolók… Ott, ahol még mindig van, aki csak […]

Posted by
Posted in

Csak a zordság.

Mit süllyed hajónk? Már korlátig ér a víz. Ha én megtudhatnám, ez az út hová visz? Hah! Most látom a tengeren nincsen is út! És ha nincsen, hogyan is volna kiút… Csak a zordság, meg a nagy fenyegetettség! Másnak képe, hogy én vagyok az ellenség? Van ilyen is, elfogadom, ez az élet, De ha lehet […]

Posted by
Posted in

Ő lelke gúzsba kötve

Koldus ül az út szélén és lesi az úri népet. Az ő lelke gúzsba kötve, nem teszi a szépet. Csodálják nézését, irigylik szabadságát, De nem kérnek belőle, semmiért, világért. Dobnak neki alamizsnát, de kevesen. Aki… A többség azt hiszi, látja őt valaki. A koldus változtatni nem tud, csak ül a padkán… Ruhája rongyos, szabadsága nincs; […]

Posted by
Posted in

Régen földi vándorok voltak az őseink

Régen földi vándorok voltak az őseink, Most csillagösvényről hallatszanak lépteik… Ti már biz’ nem vagytok, leperegtek a napok, De a mi szívünkben vagytok, eszünkbe juttok. Ha én már nem leszek, akkor is peregnek a napok, Rátok akkor még emlékeznek utódok… Ősapók! De most még emlékezek én is a régi öregekre, Kiket ezernyolcszázas évek végén szült […]

Posted by
Posted in

A lírikus epilógja

„Csak én birok versemnek hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban: a mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam.” A lúdból tollam, nem gyárt maszatot, tintapacát és gondolatom próbálja felvenni ritmusát annak, amit néktek akarok, kívánok írni, hátha szíveteket nagyon megörvendezteti… A mai nap is elmúlik… lesznek a tegnapok, sötétedik, kezdenek hullani […]

Posted by
Posted in

Újra és újra

A türelmemből, várakozás lett. A várakozásból elengedés. Amiből feledés. A felejtésből elmúlás. És megint ott tartunk, hogy nem tudjuk hol tartunk. Mi megint ott vagyunk, Hogy sehol sem vagyunk. Ugyanazok a körök, Újra és újra. Szóval azt hiszem, Nem is jövök vissza.

Posted by
Posted in

Itt mondom el

Nálad nincs semmi. Csak a kávé illata. Itt mondom el, mosolyogva: Nem szeretlek kedves, És már nem foglak soha! Nálam sincs semmi. Csak egynéhány kopott könyv, és egy szomjas árvácska, lopva nézek a virágra, ő sem érti, nem is hallja, ahogy suttogom sírva: nem szerettem én még így senkit, és már nem is fogok soha!

Posted by
Posted in

Saját imám. /Imádkozzunk együtt, hogy ne csak a gonoszt, hanem a járványt is legyőzhessük!/

  Hogy tud a lélek szárnyalni, Amikor megnyugszik Tebenned! Hogy tud a szív örülni, Amikor megtisztul Általad! Szeressél Jézusunk, Benned van bizalmunk! Hisz tudod, gyarlóak vagyunk. Sóhajtunk utánad, esdeklünk feléjed, Mégis, bűneinkbe esünk, Segits erősségünkben! Légy velünk ájtatosságunkban, Hogy Általad a gonoszt, Végleg legyőzhessük! Ámen.  

Posted by
Posted in

Végítéleti bíróság

Sorsom, születéskor kirótta rám a végítéleti bíróság által, Hogy éltemet a végzet, omló gödrében kell leélnem, mindazonáltal Bár éltem hosszan igaz és bűntelen rabként, senki vagyok ezen-által… Nem akartam én meghalni, de a végítélet bíróság kivégzett, Persze azt nem értem, hogy mi okból van, hogy magának engem kinézett A sorsom végtelenül kegyetlen, de a konkrét […]

Posted by
Posted in

A kikelet virágai

Edit Szabó : A kikelet virágai . “Szedd a tavasz virágjait egy csokorba össze ” repüljenek a szirmai illatukkal körbe. . Hóvirágnak nincs illata, fehérsége díszít, kék ibolya levél alatt minden kertben rikít. . Kora tavasz minden színe bokrostól kibújhat, harmatos az ember szíve, könnycseppje kibuggyan. . Kankalin és a kikerics sárgulóan feslik, természetnek a […]