Posted by
Posted in

Saját életem az iszap és csak zúdul rá!

Saját életem az iszap és csak zúdul rá, mint egy görgeteg. Jobb, ha figyelek, mert ha elbambulok, elfed a gaz förgeteg… Hol van a szabadság? Hol van szabadosság? Hol a kereszténység? Hol az egységesség? Néha belenézek, de torz a tükröm vigyora, Csak nézek ámulva-bámulva… ez meg kicsoda? Az ég ma kissé fátyolos, olyan, mint egy […]

Posted by
Posted in

Mit hoz az ősz?

Szép őszi idő van odakint, Lassan rozsdásodik a csalit. Még zöldek a fák levelei, De rozsdállnak már a szélei. Mit hoz az ősz és vajh’ mit hoz a tél? Bogarak még igen élénkek, Nappal még egek igen kékek. Kutyák még élik világukat, Ő, ha idegent lát, jót ugat. Mit hoz az ősz és vajh’ mit […]

Posted by
Posted in

Estefelé…

Nem fogok többet nyugtalanul a sötétedő égre nézni, A végtelenül hosszú csillagösvény, rájöttem, oly’ jó nézni… Majd élvezni fogom a sok és egyre sötétebb pillanatot, És csendben, békésen, hallgatni fogom a csendesülő valót. Lelkemben, vég nélküli csend… sötétedéssel, eluralkodik, Minden nappali rezgés így megszűnik, éj, diadalmaskodik. Az égbolt kitisztul és minden a sok csillag fényében […]

Posted by
Posted in

Fergeteg ősszel

(Senrjon) Felhő jön, nem picike, Látom, nagyon jő… vízterhesen. Őszi viharok. * Szél támad, nem játékos, Őrülten forgatja szélkakast. Búsló… látom én. * Már esik… nagy cseppekben. Nincs nálam ernyő, ronggyá ázok. Szélkakas, csak néz… * Fák hajlonganak… nem bók! Sajnálom fákat, szél lombot tép. Útra, fa kidőlt. * Még őszben vagyunk, de lesz Ez […]

Posted by
Posted in

Tőkétől a hordóig

Edit Szabó : Tőkétől a hordóig Fehér hóból tőke nyúlik, tavaszi nap kimagaslik, kibontva nőnek a vesszők, kizöldülve törnek elő. . Gazda keze ápolgatja, tiszta legyen minden rajta, fürtöcskék bújnak elő, napfényében élnek termőn. . Fehér színűk vagy sötétkék, nem sokára elérhették, a mézédes szőlőszemek, szüretre biz megérettek. . Ünnepnapra felvirradván indul korán a család […]

Posted by
Posted in

Szabadban

Edit Szabó : Szabadban Fiatal pár elfáradt már, hosszú úton padra talált, megpihenni ők leülnek, némaságba szenderülnek. . Körülöttük parknak fái, suttognak is az ágai, kinyúlik az elfáradt láb, fiúhoz bújik a leány. . Vállán fekszik kucorogva, lábát maga alá húzza, vándorlásuk most az álom, hátizsákjuk sincs a vállon. . Kis tó zizeg oly csendesen, […]

Posted by
Posted in

Szavak erejével

Edit Szabó : Szavak erejével Visszatér a gyerekkorom, egyre többet lapozgatom régi kedvenceim könyvét, olvasgatom a jó regényt. . ‘Vén’ fejemmel megszereztem, két szememmel őrizgetem, nyolcvan kötet egy írótól, nem csak lapul a polcomon ! . Regények és verskötetek, félre teszik mit kedvelek, barátnőim a könyvtárban, jó lesz nekem ajándékba. . Úgy szeretném tovább adni, […]

Posted by
Posted in

Ücsörögtünk a mohás padon

És vége lett a szerelmünknek… (Anaforás,10 szavas duó, bokorrímben) Elsétafikáltunk kicsit az erdőben Majd találtunk egy rozzant padot… fatőben. Elsétafikáltunk, szerelmesek voltunk a fás ligetben, Ez jó érzés… életben. * (Anaforás 3 soros-zárttükrös) Nézzük egymást áhítatosan, az állhatatos holdfényben, Halkan, némi vadállat-nesz hallatszik, majdnem vaksötétben… Nézzük egymást áhítatosan, az állhatatos holdfényben. (Bokorrímes) Boldogság kellemes, ránk […]

Posted by
Posted in

Porzik

Az öregségi lét… Porzik a szakadt-rongy életem, Felém nem járt az esővizem… Óvatlanul és tántorogva erre settenkedik, Fehér ruhája, meg a portól csak úgy koszolódik! (10 szavas) Kietlen, rögös életem évek óta szomjazik, Létesítője nem locsolta porladozik. * Mostanra várom, őszi esőket Ami megöntözi a kerteket… De, vajon az én életem oly’ poros kertje, Valami […]

Posted by
Posted in

Lehet reményünk…?

Ránk… fölcsillan a remény, de csak átkozott csaló! Sajnos, nagy eredmény tőle, nem igen várható! Itt van a valóságunkban jóformán minden nap, Vasárnapi misén is erről prédikál a pap. (sedoka) Miért csak ámít… Bennünk él, felcsillan, de… Olyan ritkán lesz való. Becsap bennünket, Néha villódzik s tovább Mi csak várjuk a csodát. * A lelkünkben […]