Posted by
Posted in

A pipacs

A pipacs nem csak egy virág. Nem, a pipacs latin nő, bordó ruhában, Szeme fekete, bőre barna és hibátlan. Mert csak a virágban nem találni hibát.   A pipacs tűz, tűz és szenvedély, Láztól ég belülről, s vörös, mint a vér. A pipacs vad, nincstelen, és szabad, Nincs benne nemesség, se gőg, se gyilkos harag. […]

Posted by
Posted in

Ebugatta

Szorgalmatos gondját én életemnek senki nem viselé, Pediglen gondolám vala sorsom, mit kendtek irigyelé. Ebugatta! Ilyen a sors… tán kifényesítem a kardom, Mert lelkem még fényes, de… ez már öregségi akarnokom. Vecsés, 2001. december 31. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Elvesztem az arcom

Már én is igen unom, hogy a számon. Csak panasz szava tódul elő vádlón, De egyedül vívom dicstelen harcom, Közben szép lassan elvesztem az arcom. Hiába van hű, szamuráj szellemem, Ha azt alkalmazni nincs segedelmem. Pedig a hovatartozás nagy erő, Amit csak én tudok és miért nem ő? Mint egy Ronin kóborlok a semmibe És […]

Posted by
Posted in

Megtört tekintettel…

Mint haldokló vad, megtört tekintettel Révedek… világra, hűlő lélekkel. Nincs olyan, mi melegséget is adna, Úgy tűnik, mintha életerőm fogyna. Mitől lennék boldog, megelégedett Ha az élet, keresztfára szegezett? Vérem hullik, lassan mind, mind elcsöpög. Nincs, ki alám tegyen edényt, mi köcsög. Feltámadásban bízni, ez dőreség, Hogy ki vagyok szegezve, ez vereség, Pedig tömeg erős, […]

Posted by
Posted in

Emberiség

Bűn az élet, mondják nekünk papok, Én is tán’ hasonlókat papolok? Nem, dehogy… nehogy ilyennek tűnjön, Reális vagyok, ez minden bűnöm. Sötét áradás töri át gátat, Köveket, sőt életet is mállaszt. Nemcsak a folyó, élet is ilyen, Nagy gát kell, hogy ember boldog legyen. A jó keresztény tízparancsolat, Minden jóra, szépre utasítgat. Igaz tényleg, be […]

Posted by
Posted in

Új nap

Ébredezünk. Kappan hangja harsan korán, Új kihívások várnak tán’. Kel fel, látszik már a Nap is, Új napra ébredünk, vagyis Ébredezzünk! Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Múltunk

Hol is van az az út, melyről látszik a múlt? Van kérdés, melyből megfejthető, mi a múlt? De, hogy e két kérdés valós-e vagy avult, Kiderül, hogy tényleg kell-e való… a múlt. A múlt akarjuk-e vagy sem, kísér minket, Mi elmúlt, mi már biz’ azt átéltük mindet És a múlt fontos, jelenünk abból fakad, Akarjuk-e […]

Posted by
Posted in

Fricska

A jó poén nem göcsörtös bunkó, Hanem egy finom fricska. Bízzunk benne, megérti a bunkó… Ide nem kell a bicska. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Vihar előtt

Akár a fekete méz, olyan fekete. Tapadós, vastag ez a sűrű éjszaka. A komor viharfelhők fentről néznek le, Szinte hallom, hogy gyalogolnak haladva. A napraforgók hosszúkás arany pillái Közül, rám tekintenek fekete szemei. Megjöttek fenyegető vihar szelei, Már itt vannak a viharfelhők elei. Fenyeget a vihar, fojtó levegője Jól kitölti a sűrű és nyálkás homályt. […]

Posted by
Posted in

Gúzs

Csőre töltöm magamat, Elvágom a gúzsokat. Nekilódulok világnak, Lehet-e még, hogy akarjak? Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc