Posted by
Posted in

ha dőlni látszik…

ha dőlni látszik már minden álmom sorsom felettem tort ülni akart fogam szorítva de odavágom most állj meg “vándor” a buli még tart ha álomcserepek már mindenütt csendem helyén csak zajokat észlelek de a képzelet szárnyán elrepült emlékeimmel csodákat képzelek csendeket ír a tollam a papírra és rajzol hozzá szép virágokat hogy újra ébredve váltsam […]

Posted by
Posted in

mi változott itt…

mi változott itt talán a semmi de átgázolt emberek garmadán jó volt jó lenne magyarnak lenni ma is de most az élet korpuszán csak a megosztás és a gyűlölet mi látható és tapasztalható mely meghatározón foglal helyet szabadság helyett csupán csak lázadó lehetsz s bár öklöt ráznak arcodba talán a sors keze megvédhet még s […]

Posted by
Posted in

Biztató ölelés

Oxigénért kiált lelkem, s a fák fölém hajolnak biztatón. Kívánhatok-e ennél többet, ha gyengeségem lassulni kényszerít, s vágyaim gyáván megtorpannak, mint érezni a változó lomb ölelését, a mély kékségben a végtelen erőt, s a mező enyhült sóhajtásából mélyre szívni egy új tavasz ígéretét

Posted by
Posted in

Tündér-rap

Tündér-rap     / lélekgyógyszer/ Megint reggel van és indul a buli ébresztő, gyógyszer ,meg kávé, meg cigi öltözz, egyél, mozdulj és csináld, szedd össze magad, húzzad az igát! Nincs kedved, nyafogsz, húzod a szádat? mindent kritizálsz, semmit se vállalsz Indul a csoport, csak lököd a dumát, sok itt az okos és sok itt a sumák. Tündér […]

Posted by
Posted in

Kergeelme-kór

Kergeelme-kór Furcsa főemlős fajta az ember…. nem bír az egyik nem a másik nemmel. Csak akkor boldog, ha fajtársát birtokba veheti, célja után koslat, hajtja ,űzi, gyötri. S ha az behódolva megadja magát neki, hogy koslató hajlamát rajta élhesse ki, Már nem a birtoklás a valódi cél neki, Csak a VADÁSZAT amiben újra örömét leli. […]

Posted by
Posted in

Álmom csak kecsegtet

A leírás, TANQ -ban… Álmom csak kecsegtet… Csatatereket, nem győzőm… Fénytelen nappalok… Álmodni jó… hiú remény? Nappal szeretetben szegény. * Elmúltam már hatvan… Vannak, sok kis csataterek… Lét, legyőzhetetlen… Évek gyorsan tovaszálltak, A vágyak még motoszkálnak. * Öregség bajjal jár… Tervezni, immár minek is… Örülni a mának… Az öregség bajról regél, Élj mának, holnapot remélj. […]

Posted by
Posted in

Változó idő

„Az év pedagógus költője 2018.” pályázatra beküldött versem   Ligeti Éva Változó idő útszéli vándor jár… január goromba modorban közelít karol a karomba s mint a macska játszik csent gombolyagával másfelé terelget nem gondol a mával   nehezen viselem… tűröm ahogy paskol hajam ágaskodik akár a kakastoll szárnyra kap kabátom míg könnyeim nyelem dermesztő a […]

Posted by
Posted in

Üzletet kötött az ősz

Ligeti Éva Üzletet kötött az ősz Üzletet kötött az ősz a nappal: keverje össze a zöldet drappal, sárgát pirossal, langyost hideggel – mától frissen serkenjen a reggel! Üzletet kötött az ősz a széllel: a leveleket cincálja széjjel, avarszőnyegként görgesse végig, melyről a sóhaj felér az égig. Üzletet kötött az ősz a földdel: ne háborúzzon! – […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csak egy napra!

Rózsa Iván: Csak egy napra! (Gyóni Géza: Csak egy éjszakára… című verse alapján) Csak egy napra küldd ide, Istenem, őket: A hazudozó politikusokat, a demokrácia-exportőröket; Csak egy napra… Ide, Irakba, a tömeggyilkos elnököket, miniszterelnököket; A káoszból még nagyobb zűrzavart teremtő üzletelőket; A kínzást normálisnak felfogó, kettős mércés lélek-ölőket: Csak egy napig rohadjanak a börtönükben, rögtön […]

Posted by
Posted in

Szoó Virág – Nincsidő

Nincs idő az érzelemre futni kell a perc után kéz lekötve szív kimetszve gázol át a lét magán nincs idő a gondolatra elfelejtve büszke cél ólombábu-láb dagadva fél az ész és lóg a bél nincs idő csak nincsidőmre vágy legyintve félreáll seb tapad a múlt örömre nyíllövésnyit szúr a váll kapkodón a szó lihegve kényszerlépteket […]