Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A Föld és az Ég…

    Rózsa Iván: A Föld és az Ég…     Fehérek, sárgák, feketék, vörösek… Az ég, a víz a vértől egyre vörösebb… Még egy világháborút nem bír ki az emberiség: Akkor felrobban a Föld, s leszakad az Ég…     Budakalász, 2015. október 13.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Veled és/vagy nélküled

    Rózsa Iván: Veled és/vagy nélküled (U2: With or without You)     Veled vagy nélküled, Isten nem feled… Veled és nélküled, Isten velem és veled.     Budakalász, 2015. október 13.            

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: S az élet…

    Rózsa Iván: S az élet…     Az élet szívlüktetés, De nem szívátültetés. Ne légy áruló soha! S az élet nem mostoha…     Budakalász, 2015. október 13.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Jézus és én

    Rózsa Iván: Jézus és én     Jézus a Földön 33 évig élt; Jézus örökké él, és soha nem félt. Májusban 56 én is elmúltam; S megvívom a magam forradalmam.     Budakalász, 2015. október 13.        

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Budakalász

    Rózsa Iván: Budakalász     Volt egy falu, város lett belőle: Híres lesz, sokat hallasz még felőle. Ismert is most már, bizonyos körökben: Változik-lüktet szüntelen, fejlődése töretlen…     Budakalász, 2015. október 13.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Napszentület

    Rózsa Iván: Napszentület     Naplemente, napszürkület, napszentület: Golgota, Koponyák hegye, Istenné feszület… Megújulnak mindennap az égitestek: Feltámadnak a lelkek, porladnak a testek…     Budakalász, 2015. október 2.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Elkapott szerelem

    Rózsa Iván: Elkapott szerelem     A szerelem el akart futni, Üveggolyóként elgurulni, Elkaptuk a grabancát: Megvan, a hétszázát!     Budakalász, 2015. szeptember 30.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Földbirtoklás

    Rózsa Iván: Földbirtoklás     Gonosz erők uralják az egész Földet: Van, aki kussol; van, aki ölhet: Kettős mérce, káosz uralkodik a világban: És most már talán Isten sem hibátlan…     Budakalász, 2015. szeptember 30.    

Posted by
Posted in

A téli erdő magánya

A téli erdő magánya Sír a csupasz tölgy minden ága, oda az irtáson legtöbb társa- Sejtelmes, távoli hang araszol mélyről, a csikorgó hó alól… Jön az árny, az ezüstös este, rábízza magát a képzeletre, hogy az ormon még sűrű fák adják a vadak hű otthonát, hogy vaddisznók túrják a havat, s csámcsogják a makkot, ha […]

Posted by
Posted in

Azon az éjszakán

Azon az éjszakán nyugtalan volt az álom,nem akart uralni senkin, semmi áron. Süvöltött a széllel,puskák hangjaival, tébolyult, gyűrött párnák sóhajaival. Cibálta az ész csapongó gondolatait, meg-megrázva az épület falait. Összefutottak tanulók, nevelők, egy kollégium állt talpra ,s nevető kínban fetrengtek – valahol mélyen, belül feleseltek – pedig sírtak, jajongtak, mi történhetett azokkal, kik kívül maradtak? […]