Posted by
Posted in

Hiányzol

Hiányzol                                                                        Hányat lépjek még reménytelenségben, Indiánnyárba bújt friss tavaszi szélben, Ábrándos lényemmel, Nyomában versekkel, Záporzó szavakkal, Oldatlan vágyakkal, Lelkeddel lelkemben, idegen fényekben?

Posted by
Posted in

Egy romos vár fokán… /Az utolsó szó jogán/

A szél sikolt, s én hallgatom… hogy kér vagy ígér, nem tudom… közel az ég, s közel a föld, szelíd kék és haragoszöld. Magyar hegyek, völgyek, ösvény. Talán meg is érinthetném… A szívembe hajtogatnám, ha négy sarkát összefognám. Olyan békésnek tűnik, öröknek… de talpam égeti felszáradt vér. Hiába mosták áztató könnyek. Mi megtapadt, most a […]

Posted by
Posted in

Háborgó

előadja: Kocsisné Heiler Éva B.Mester Éva:                          Háborgó   Most minden kezet ellökök magamtól. Nem kell a részvét, nem kell a kevés. Az egészet vártam, a mindent kínáltam! És mi lett belőle? Csak szenvedés.   Összeszorított fogakkal döntök és nem küzdök meg ma már mindenért. Foszlani látom az álmaimat és nem szövöm újra, már senkiért. […]

Posted by
Posted in

A NYÁR

“Mi a legszebb nyári emléked ?”-kérdik, A válaszom sokan nem nagyon értik. Mert a válaszom az,hogy maga a nyár, mikor a vakáció összes öröme vár. Milyen jó,hogy korán kelnünk nem kell, szuper dolog,nem időre ébrednünk fel. A strand,a játék csak ránk várnak, mindnyájan örülünk a vidám nyárnak. Az erdei túrák,felfedezések évszaka, beszélgetések,csillagok fürkészése éjszaka. Szeretem,mikor […]

Posted by
Posted in

Az őz

Megáll. Tudom, hogy fél tőlem, azért aki, ami vagyok. Engem néz… a levegőben érződik, idegen vagyok. Maradjon… fusson? Itt ő van otthon… Marad. Megbámul merészen. Hozzám lép… egészen közel mint egy álmodott mesében. A bőrömön érzem közel a leheletét… teste melegét… csak egyetlen pillanatra… a bizalma csak is ennyi. Élni hagyni… menj utadra… barátságunk nem […]

Posted by
Posted in

Kenyérre várva…

Türelem, ácsorgás a sorban. Emlékképeket csalnak elő a terjengő illatok. Kicsi lány számolt: három hatvan, s jut még húsz fillér finomságra, míg kenyérre várhatott. Vidám dolog volt, s persze fontos várni a kenyeres autót, mert az mindig késett. Pletykák, zajok, mosolygó boltos, cukorkás, ragadó, kis kezek. A gyerek ki-kinézett… …végre. Hangos zsivaj, kapkodás. nem mindig […]

Posted by
Posted in

Egy színfolt…

Talán túlzottan csöndes az egy lapra tett összes… de elmúlt a lámpaláz. Nem számít megértik e, napszítta szállóige, légbuborék, semmi más… A haragommal elszállt, s egy színfolt élénkké vált a napszítta feketén. Tudom, nem szilárd alap, de magam vagyok a hab a hullámok tetején.

Posted by
Posted in

Lássatok…

Varjak serege szánakozón károg, szárnycsapások, mint vészjósló fellegek… Versengenek tán, mint gyászos ítészek… a balsors az, mi ágakon kuporog? Lássatok… s mint, aki üzenetet hoz, holdtól a naphoz, mint apró égi jel. Értsd a békém! Létezem, ne felejts el! Egy hófehér galamb repül. Lássatok… Csúnyában szépet, a rosszban jóságot, valóságot vágyban, töröttben épet, gyúló fényt, […]

Posted by
Posted in

Még flört…

Kacérkodik a nyár, flörtöl is az ősszel, bájoló suttogás – Küzdjünk az idővel… Válassz engem – súgja, simul is a szentem… – Nézd! Alszik még a tél, ölelj engem csendben. Bódult egy kapcsolat, érlel, nevet, kacag. Gyümölcsözőn édes, felejtett végszavak… Elodázott búcsú, verőfényes bókok, szeszélyes kalandor követel még csókot. Összebújnak kicsit… Érzik mind a ketten, […]

Posted by
Posted in

Ennyivel beérem…

Adj nekem a szivárványból csak egy aprócska darabot, majd a felhők kötényéből életre keltő harmatot. Ébredő nap sugarából csábításnyi gondolatot. Messze csengő madárdalból, hűen kitartó dallamot. A szél küzdő erejéből, magabiztos céltudatot, a lángoló alkonyatból, szívben izzó pillanatot. Apró titkot hold fényéből, édes-bújós varázslatot. A csillagok igéjéből, gondviselésnyi jóslatot.