Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Egy csónakban…

Rózsa Iván: Egy csónakban… Egy csónakban evezünk… Mikor jön erre rá férj és feleség? Egy csónakban evezünk… Mikor jön erre rá az emberiség? Budakalász, 2017. május 12.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Újra fekete autók?

Rózsa Iván: Újra fekete autók? Nagygécen járt az ügyeletes nagy géci, Jött nagy, fekete autóban népet hülyíteni, De az öregek jól tudják a közelmúltból: Ki az, aki demagóg, és csak szónokol… Budakalász, 2017. május 11.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Egyszavasok

Rózsa Iván: Egyszavasok (Hommage à Weöres Sándor) I. Könnyvirág. II. Gyöngyvilág. III. Takonypóz. IV. Weöres-torony. V. Illatáram. VI. Villanyállam. VII. Haragvirág. VIII. Csontkollektor. IX. Sarokkompót. X. Szarkaszentelés. XI. Hadarka. XII. Torverseny. XIII. Szurokszorulás. XIV. Állatfelhő. XV. Konzervterem. XVI. Aszkétaorgia. XVII. Festménytelenség. XVIII. Tűtrágya. XIX. Vigaszvirág. XX. Fagyrózsa. XXI. Mamut-magyar. Budakalász, 2017. május 6.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az ötödik elem

Rózsa Iván: Az ötödik elem (Weöres Sándor: Tojáséj) Tojáséj-fényben, Éltem reményben, Néha töksötétben, De fenség-tényben, Földben, tűzben, vízben, szélben; Napban és égben; Mikor féltem, akkor sem féltem; Mikor éltem, igazán éltem; Mikor haltam, tényleg haltam; De azért ez még odébb van! Van most, ami van: Valóban itt vagyunk a valóban? A világ legszebb, legrövidebb verse: […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Vége!

Rózsa Iván: Vége! Nem esnek már tőletek sehol hasra, Felhúznak tán titeket a lámpavasra! Vége már a hülyítésnek, a „varázsnak”, Eddig is csak ártottatok az országimázsnak! Budakalász, 2017. május 4.

Posted by
Posted in

Haiku

Edit Szabó Nézzünk csak körbe, tengernyi álom fásul lelkek fészkébe.

Posted by
Posted in

Sziklákon egy fa…

Csapkodó hullámok egész sora zúdul a partra, nagy vihar készül sötét, komor felhők rohannak tova talán a világ a halálba révül? Villámok cikáznak, mennydörgő robaj a parti sziklák verik most vissza néha egy pillanatra elül a zaj sötét fátyol a tájat beborítja. Tajtékok sora száguld, vízpermet száll hullámok hátán lidérc lovagol partba belemar, mint vad […]

Posted by
Posted in

Miért kérded…

Miért kérded oly sokszor tőlem mire tanít, ha csicsereg a május? Megszűnik-e végre a tél-gólem s szerelemre ébred-e a város? Hidd talán el, a mámor andalít olvad a jég, bús szíved is könnyebb a zöld rét virága csak neked virít az áldott napfény idézi könnyed.

Posted by
Posted in

Kérdést feltenni…

Kérdést feltenni nem egyszerű ha jó, már benne van a válasz a magyarázat oly meseszerű néha a végletekig fáraszt. Mi volt és van az kézzelfogható de a jövő kétes és távoli. Ígérete a szépre, mámorító suttogását is jó lenne hallani. Tudni, mi lesz, megnyugtató de mindenki felkészült erre? A kétely hangja, mely lázadó emléket űz […]

Posted by
Posted in

Párbeszéd

Beszélgettem a mindenhatóval elmondtam: az ember szíve csoda s dacolni szeretnék én a kaszással legyen hosszú az életem fonala. Látod fiam! Ebben nagyot tévedsz, nem minden ember szíve olyan van kit, csak saját hiúsága késztet nem ostoba ő, csak boldogtalan. A kaszás nem rossz. Feladatát végzi. Eljön érte, kinek ideje lejárt. az itt maradót pedig […]