Posted by
Posted in

Dalok a lelkemben

Edit Szabó : Dalok a lelkemben Éjszakákon sokszor visszajárok, néma csendben újra élnek álmok, muzsikaszó dallama fülemben, húzd cigány, hisz most is itt vagy vélem. Húzd cigány az én kedves nótámat, húzd cigány, hisz néked is a vágyad, dallamoknak szárnyain repültem, kísérted a hegedűddel léptem. Lakodalom volt a mi utcánkban, daloltam, hogy mindig egyre várlak, […]

Posted by
Posted in

Gyöngyszemek

Edit Szabó : Gyöngyszemek Kiskertnek a tarkasága belesimul láthatárba, kikeleti tavasz jött el, minden virág életre kelt. Vészeltek át hosszú telet, őrizték a gyökereket, mélyről törnek most előre, új tavasz köszöntésére. Bimbók nyílnak sárgán, kéken, gyöngyszemek a tündöklésben, illatárjuk csalja méhet, a nektárjuk ad életet. Nyílj ki minden virágszirom, gyöngyvirág is illatozzon, ablak alatt hatalmatok […]

Posted by
Posted in

Miért nem vagyok meztelen

Szaunában hozzám lépett fesztelen, megkérdezte miért nem vagyok meztelen. Döbbent arccal mondtam majdnem: szemtelen! De mutatta többek példáján szenvtelen, szabály ellen én vétettem kétségtelen… Elszaladtam szégyenlősen, nesztelen.

Posted by
Posted in

TŰZZEL NE JÁTSSZ

TŰZZEL NE JÁTSSZ ALLEG/L/ÓRIA   Fakardodat dugd végre hüvelybe, válogassál játékok közt, keress: jól áll neked kisvasút s a labda; ne gondolj hát folyton csak a harcra! Öldökölni rendkívül unalmas.   Nehogy úgy járj, mint egykor elődöd, bár ő keresztényeket üldözött. Kellemetlen embereket rendre, maga mellől sorban eltetette; kocsiversenyt egyedül megnyerte.   Agyad nem jár […]

Posted by
Posted in

Szavak dzsungelében

“Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” mielőtt csendben reám dőlne a Parnasszus minden csillaga. Verseket ír a lázongó énem tükröt tartva magam elé táblákon felírat: ki ha én nem? Öklüket rázók, mindenfelé. Romlott életek, összetört álmok, de rím nélkül a vers “szabadabb”. Szavak dzsungelében, oda találok, hol az igazság alkot vágyakat? Sár […]

Posted by
Posted in

Felkérem magam táncolni

Felkérem magam táncolni, táncparkett közepén magam zenéhez láncolni. Hívogatom magam viháncolni, elengedni mindent, mi ráncolni akarná homlokom. Magam kézen fogom, tovább levegőm nem rontom. Hajam kibontom, hátra vetem, s azt nevetem, tudom, kik látnak velem tartani vágynak. De csak állnak, és várnak. Magukat visszatartva a vágynak ellenállnak.

Posted by
Posted in

Virágoznak a cseresznyefák

Edit Szabó : Virágoznak a cseresznyefák Rózsaszín virágok erdeje folyónak két parti tengere, piroslik medreknek szélébe, visszanéz szemeknek fényébe, virágoznak a cseresznyefák. Nap fénye tündöklőn ránevet, szirmot bont rózsaszín kikelet, tengernyi boldogság integet, emberek szemével incseleg, virágoznak a cseresznyefák. Legelső gyümölcse a nyárnak, mézédes illata a vágynak, tavaszi virágzás reménye, hozzon az életük bőséget, virágoznak […]

Posted by
Posted in

Kifordítom zsebeimet

B. Mester Éva   Kifordítom zsebeimet   Minden zsebemet kifordítom. Hátha lapul valahol, valami működő akarat, egy morzsányi esély, kulcsra tapadt kód, egy borsónyi kovász, bebábozódott sérelmekből, kirajzó lepketánc.   Pár darab aprópénz, egy eltékozolt remény, egy összegyűrt meghívó, mi nem is volt az enyém. Zsebeim legmélyén törékeny gondolat, hajszálrepedésein szivárgó alkonyat.   április 3. […]

Posted by
Posted in

Friss levegőben

B. Mester Éva   Friss levegőben   Ablakom alatt tavasz virágzik, rózsaszín szirmú vágy citerázik.   Bújj kicsit hozzám, még közelebbre! Napsugár ívet húzz a szívembe!   Főzzél egy kávét! Illata mámor. Száz évre ébred csipkefa álom.   Ásít az ablak, léptünket várja. Friss levegőben nyissunk egymásra!   április 6.  

Posted by
Posted in

Szívritmuszavar

  Mit ragozzam, csűrjem, csavarjam, titkom nem titok, oly jó veled, kedvem mint higany feljebb kúszik, s lázasan lüktet az érzelem.   Nem vagyok beteg, semmi komoly, bár arcom piros, csillog szemem, szívritmuszavar, talán ennyi, forró vérre nincs ellenszerem.   Nem is szeretnék jeges fürdőt, jéghideg zuhanyt, vagy bármi mást, langyos vízben sem jó tocsogni, […]