Posted by
Posted in

“A mindenségben nincsen értelem”

  A számon mosollyal ébreszt a reggel.… Fényét szórja rám a tavaszi nap. Ölelésedből maradt csillag szökdel a szemem mögött s fénye ölbe kap. Míg öltözök, bennem dúdol a tegnap. Ökölbe szorul néha a dallam. Illúzió, még gyakran belém harap a múlt, mit már feledni akartam. Búsan regél a hétköznapi bulvár, az üres akkordokban zengő […]

Posted by
Posted in

inspirálkonspirál, hasadba lyukat dumál

mit egy költő kitalál, az kėrem a vers-spirál. ha a rimekkel jól konspirál, verselėsre inspirál. de ìgy is mondhattam volna, hogy mit egy költő kitalál, az kėrem a rìm-spirál. ha a szavakkal jól konspirál, kuncogásra inspirál. vagy ìgy: mit ez a nô kitalál, a hajad tôle égnek áll. ha egyszer ô nekiáll, hasadba lyukat dumál. […]

Posted by
Posted in

Talán…

B. Mester Éva   Talán…   ha kisebbre rajzolom a hegyeket, sekélyebbre mérem a tengereket, a parthoz verődő hegyi patakot csendre intem, itt csobogni tilos, színeimre színoldó lötty kerül, a számra lakat, az álom menekül, gondolataim, ha meg sem születnének, letagadhatók a vadóc szenvedélyek.   Talán, ha semmiből életre sem kelek, rezdüléseimmel nem üzenek neked, […]

Posted by
Posted in

Párhuzam

B. Mester Éva   Párhuzam   Számodra régmúlt már, ami nálam felszín. Neked csak rianás, ami nekem gejzír.   Zabolátlan hőség, felhőssé vált arcod. Gyorsan csomagoltál. Itt maradt a hangod!   Szétázom, ha zuhog, te szárazon jössz ki. Szivárvánnyá válok. Nem köt ide semmi.

Posted by
Posted in

Dalok a lelkemben

Edit Szabó : Dalok a lelkemben Éjszakákon sokszor visszajárok, néma csendben újra élnek álmok, muzsikaszó dallama fülemben, húzd cigány, hisz most is itt vagy vélem. Húzd cigány az én kedves nótámat, húzd cigány, hisz néked is a vágyad, dallamoknak szárnyain repültem, kísérted a hegedűddel léptem. Lakodalom volt a mi utcánkban, daloltam, hogy mindig egyre várlak, […]

Posted by
Posted in

Gyöngyszemek

Edit Szabó : Gyöngyszemek Kiskertnek a tarkasága belesimul láthatárba, kikeleti tavasz jött el, minden virág életre kelt. Vészeltek át hosszú telet, őrizték a gyökereket, mélyről törnek most előre, új tavasz köszöntésére. Bimbók nyílnak sárgán, kéken, gyöngyszemek a tündöklésben, illatárjuk csalja méhet, a nektárjuk ad életet. Nyílj ki minden virágszirom, gyöngyvirág is illatozzon, ablak alatt hatalmatok […]

Posted by
Posted in

Miért nem vagyok meztelen

Szaunában hozzám lépett fesztelen, megkérdezte miért nem vagyok meztelen. Döbbent arccal mondtam majdnem: szemtelen! De mutatta többek példáján szenvtelen, szabály ellen én vétettem kétségtelen… Elszaladtam szégyenlősen, nesztelen.

Posted by
Posted in

TŰZZEL NE JÁTSSZ

TŰZZEL NE JÁTSSZ ALLEG/L/ÓRIA   Fakardodat dugd végre hüvelybe, válogassál játékok közt, keress: jól áll neked kisvasút s a labda; ne gondolj hát folyton csak a harcra! Öldökölni rendkívül unalmas.   Nehogy úgy járj, mint egykor elődöd, bár ő keresztényeket üldözött. Kellemetlen embereket rendre, maga mellől sorban eltetette; kocsiversenyt egyedül megnyerte.   Agyad nem jár […]

Posted by
Posted in

Szavak dzsungelében

“Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” mielőtt csendben reám dőlne a Parnasszus minden csillaga. Verseket ír a lázongó énem tükröt tartva magam elé táblákon felírat: ki ha én nem? Öklüket rázók, mindenfelé. Romlott életek, összetört álmok, de rím nélkül a vers “szabadabb”. Szavak dzsungelében, oda találok, hol az igazság alkot vágyakat? Sár […]