Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Carpe diem e per la eternitá!

    Rózsa Iván: Carpe diem e per la eternitá!     Élj a mának és az örökkévalóságnak! Jerikó falai mégis még mindig állnak… De egyszer újra, végleg ledőlnek… S akkor menj a lét értelmére őrnek!     Budakalász, 2015. december 8.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mi vár ránk?

    Rózsa Iván: Mi vár ránk?     Istenből annyi – végtelen – szeretet árad! De a Mennyország magára még várhat… Érezzük szeretetét a Földön is: Van teendőnk itt is, még sok is…     Budakalász, 2015. december 5.    

Posted by
Posted in

Karácsonyi szonett

KARÁCSONYI SZONETT Északi szél borzolja az ágakat, A tetőt gyémánt zúzmara fedte be. Hiába erőlködött a Nap teste – Szürke felhők fölött némán társtalan. Meglett platánok bölcsen bólogatnak És hiú örökzöldek büszkélkednek Ezüst csöndben várakoznak: mikor kezd Szállingózni üde hó az avarra. Kis gyermekarcok a függönyök mögött Szánkójuk lent a pincében rajtra kész. Szentestére csilingelnek […]

Posted by
Posted in

Aspektusok

További híreink… Tegnap a reggeli órákban… Kiskarma község határában… Az útviszonyoknak nem megfelelően hajtott… A megengedettnél nagyobb… Ittas egyén okozta… Elgázolta és cserbenhagyta… Áldozata…. Özvegy Egyvalakiné… A kórházba szállításkor… Akkor… Reklámmal folytatjuk… Szenzációs árajánlatunk… Dohos szájízű reggel… Alig ébredt fel… Álma izzasztotta… Gyűrött dobozban cigaretta… Vibráló ujjakkal kutatta… Hideg víz tarkóját nyugtatta… Üres, másnapos, felesleges… […]

Posted by
Posted in

Megjelent Boross Teréz Ilona újabb kötete

” Zenét, muzsikát tartogat a kötet. Lélekzenét. A költő lelkének muzsikáját. Ezért is adtam a könyv elejére kért soraimnak a szokványosabbak helyett az Előhang címet. Kortárs zene persze, amelyben nem a habkönnyű, cukorkás dallamok csendülnek fel. Nincsenek szabályos, írásjelekkel lezárt mondatok, de vannak egyidejűleg többféle asszociációt is gerjesztő, gyakran meghökkentő – néha talán nem mindenki […]

Posted by
Posted in

Szilánkok I-XI.

Osztályom I. Harminckilenc gyöngyszem volt az enyém, Szanaszét gurultak az idén. Újra felfűzném, ha megtehetném. Derűlátásom II. Harmincöt évem még parázslik éjjel, Energiám még tud hatni nappal, Az élet magas órabérrel dolgoztat. Haiku III. Szétázott könnyeim jégvirággá nőttek. Hiába ültetnéd el őket, Csak harmat hullana belőle. Tárlat IV. Üveg mögött a becsület. Kártékonyak hozzá ne […]

Posted by
Posted in

Angyalra várva

Havazik, hull a dermedt fűre, behinti a háztetőt, s végre, ablakom előtt a meztelen fa hófehér hálóinget ölt.   Ilyenkor felébred lelkemben a gyermek angyalváró hangulata, szaloncukrot főz anyánk, mi körülüljük a nagy asztalt, és frissen sült kekszek illatában színes papírok, ollók s két kezünk a fenyőfát karácsonydíszbe öltözteti, ünneppé varázsolva a várakozás perceit.   […]

Posted by
Posted in

Csodálatos gyerekkor

felhőkbe néztem szakadatlan így feküdtem hanyatt a füvön tiszta friss volt kékesen a lég házunk úszott a legtetején igazi szilva volt a fagylalt dús húsába nagyot haraptam mázsányi sárgabarack függött a szerteágazó gyümölcsfán édesanyám sok lekvárt főzött hullott és szedtük lankadatlan karját nyújtotta a vörös Nap meleg mély délután a nyári kukoricagóréban ültünk kukoricacsövek szemei […]

Posted by
Posted in

Robogás

    Árnyak, fények… út szélén a fák állnak, nézik, mint robog vonatunk az út vége felé.   Ritmusa ringat, néha ráz, néma tájban zord állomás, egy perc megálló, indulunk tovább, utánunk egy fa álmosan integet.   Kezemben könyv, hű útitárs, menny és pokol között nem is lehetne más…   Az ég tiszta kék, a […]

Posted by
Posted in

Őrült magány

Kevert érchangok, dübörgő decibel, a fényszóró vörös, kék füstöt lehel, testpára csapódik terem falára, őrjöng a lélek vonagló zárkában, kéz pohárra tapad, gubbaszt az elme, a magány sötét zugban áll prédára lesve, éjfélt üt az óra új nap kezdetén, sikoltoz a lemez, a magány ünnepel. 2011.