Posted by
Posted in

Óh!

(Senrjonix) Óh, de senyvedős a lét. Óh, de mentegetős a halál. Mi van kettő közt? Mosolyogj, ha fáj is az élet, Mosolyogj, szívedből bút kerget. (Senrjú) Szépséged bújik, Szépséged szemedben él. Most már nem is fáj. * Óh, fájdalom ébredni! Óh, búcsúzva kéne hunyóznom. Mi van kettő közt? Mosolyogj, ha vérzik is szíved, Mosolyogj, büntesd […]

Posted by
Posted in

Halálmadár

Elszállt fölöttem egy fekete tollú, bús madár. Szemeiben  könny ült, vérében forrt a halál. Röpte mint az éj, s mint egy felhő oly könnyű, De lelke nehéz, melyből rég elszállt a derű. S ez a madár, ki bárkit valaha szeretett, Szerelméért durván, véresen megfizetett. S akármerre járt, a friss virágok elhervadtak, Ő csak jót akart, […]

Posted by
Posted in

FÁJ

Fáj a vér az ereimben A könnyek a szemeimben Fáj a húsom a bőrömben A szívem, gyenge testemben Fáj az élet itt a Földön A boldogság, mert nem jön Fáj, hogy összetört a lelkem Minden darab égő sebem Fáj a hitem, mert becsapott Az álmom, mert elhagyott Fáj nagyon a keserű magány Hogy a szerelem […]

Posted by
Posted in

Kell az életreceptem?

Életreceptem: nagyon is higgy, lélekkel bízz és szívből szeress! Még rosszul is elsülhet, az egyik úgy alakulhat: kényszeres… Lehet az ügyben, ha alakulva, kiderül, én vagyok mentes. * Higgy, szívből szeress! Én, nem kényszerítelek. Nem leszek vétkes… * Bízz, szívből szeress! Én nem kényszeríthetlek, Engedlek, mehetsz… * Van bizony, hogy, ha a mindenségem mást akar, […]

Posted by
Posted in

Lelkem hajnala

Az alaktalan éjben hiába kereslek, csak a szőke nappalban, csak ott szeretlek! Az éjjeli menny dalában szellemekkel társulok, jéghideg álmok között a múltba bámulok. Virágzó a feljövő Nap, mert ölelhetlek, a tiszta, sárga fényben tisztán köszönthetlek. Meztelen föld szegény ágyam minden éjszaka, selyem párna, hogyha ölelsz lelkem hajnala.

Posted by
Posted in

Dicsőség út!

Az élet csak alakul rendezetlenül, Én élem továbbra is rendületlenül. Várok vonatra, mi visz dicsőség felé, Ha tudnám, hogy érkezik, már mennék elé. Pálya mentén, azonban sok a kitérő, Mi egyenesen tartsa, arra nincs erő. Kilendül a vonat és dicsőség helyett, Van az örültek háza, mindenek felett. Tán’ a világ végére kell vándorolnom? És talán […]

Posted by
Posted in

Balatonunk!

Hazánk ékköve vagy! A víz felől rám telepszik a pajkos esti szellő, És imádni való a vízszaga, jó, hogy erre jő. Bajuszomat kócoló És arcomat csókoló, Hűvösödő fuvallat Langymelegen simogat. Van a Balatonnak partján sok porszem és még több, sok kőszikla, Én az egyikre ültem, szeretem, ha a víz lábamat mossa… Nincs messze tőlem a […]

Posted by
Posted in

Szerelmetes lelkem

Vágyom közeled, édes Flórám! Ölelve, hátad simogatnám… Szerelmetes lelkem, Kívánt egyetlenem. Élvezném jelenléted, Flórám! Puszit nyomnék homlokodra; ám Közben szép arcod simogatnám. Karolva sétálnánk, Egymást megpuszilnánk… Élvezném jelenléted… úgy ám. Lelkemben érezlek, én Flórám! Ha itt lennél, becézne a szám… Én üdvösségedet Nyerhetem? Végletet… Diadalmas kell legyek, Flórám! Vecsés, 2019. március 10. – Kustra Ferenc […]

Posted by
Posted in

Érzékelés

Születéskör indul a folyamat, a csecsemő hallja a hangokat. Felismeri édesanyja szavát, foltokból már látja az alakját.   Érzi anyja testének melegét, tápláló tejének édességét. Folyton-folyvást tovább tágul a tér, a világ megismerése a cél.   Összegabalyodik több észlelés. Kívánatos lesz a finom ebéd. Sárga pléd is válthat ki lángolást, az idilli illat párás nyomást. […]

Posted by
Posted in

Az idő

Változások sodrásában haladunk, előre nem tudjuk, merre visz utunk. Emlékekből táplálkozik életünk, a jelenünk mellett gyakran elmegyünk.   Ekkor kellene igazán megállni, a megszokott körforgásból kiszállni. De az idő korántsem ilyen kegyes, tovább halad, ha jó is e perc neked.   Ki kell a pillanatokat használni, ugyanilyent többet nem lehet kapni. Tudatosan kell vele gazdálkodni, […]