Posted by
Posted in

Mese a faágról, mely ma fali dísz

ág voltam egykor egy csodálatos fán szépen erősödtem vigyázott reám ágacskáimon zöld levelek sora néha kismadár mi pihenni bújt oda hajladoztam ha kellett ha fújt a szél sok levél zizegett és arról mesélt hogy fél az ősztől mely sárgára festi az ág akkor őket végleg elereszti de vad vihar tört a csodaszép fámra nyögött a […]

Posted by
Posted in

szolgalelkek margójára

eltüntetni a “szolgalelket” nem tudod hisz növekszik egyre a földön a száma mint a dudva nőnek ha nem akarod akkor is itt élnek a mába* “szolga” létben sokszor “apró” aggyal a világot élvezni nem lehet hozsannázni és tapssal vagy haraggal tudják kifejezni a véleményüket hatalmas testben is az ember “törpe” ki nem lát mást csak […]

Posted by
Posted in

ha hazugságot súgnak…

az álmaim fontosak kellenek nekem ha felébredtem reggel megtehetem hogy megvalósítom félre dobva mindazt ami tétova módra akadályoz abban, hogy ember legyek ha hazugságot súgnak a szelek mondom magamnak: igaz legyél a valóság néha szebb mindennél

Posted by
Posted in

ha megáll a vonatom…

ha megáll a vonatom az állomáson leszállok akkor is ha üres a peron elindulok ha kell akár erdősávon mert nem célom itt a végállomáson csendben várni a végzet szekerét hisz rám is várhat valaki még

Posted by
Posted in

ha kinyitod a szemed…

tudod a sorsod hagy rajtad nyomot ahogy nap mint nap feletted átrobog nem köszön és nem mondja: jó napot nem látja nem érzi ha csontod ropog gerinceden érzed most is nyomát s a tűz mit szított hamuvá éget arcodra vés a gond még barázdát nem látod már csak a silány véget ha kinyitod szemed feltűnik […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Humanisták”

Rózsa Iván: „Humanisták” Szeretkezz gumi nővel, nem kapsz kankót! Levágom a lábad, de adok neked mankót! Külföldre üldözöm fiad, de skypolhatsz laptopon! Légy nekem hálás, átsegítelek magányodon! Budakalász, 2018. január 27.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A Végtelen felfogása

Rózsa Iván: A Végtelen felfogása (Platón: „Az idő az örökkévalóság mozgó képe”) Minden a Végtelen terméke: Ember is, Idő is… Ég és Föld az Ő egyik éke: Hívhatjuk Istennek is… Kinek egyszer éltének örökre vége: Ő kilöki magából, mert hamis… Más dimenzióban futott látszat-léte: Plagizátor volt ugyanis… Szükségszerű megsemmisítő veresége: „Életműve” ezennel semmis… A Semminél […]

Posted by
Posted in

Szívemben élsz

Életembe léptél, Nem ismertelek. Hinni kezdtem Benned, Megszerettelek. Lemondani Rólad Többé nem lehet, Szívemben élsz, az út Bármerre vezet.

Posted by
Posted in

Csak pénzért kapható

Lehet, hogy eljön az idő, mikor mindent megveszünk, keskeny mezsgyét átlépve jó és rossz között elveszünk. Elképzeltem én, hogy dekára mérik ki az életörömöt, ha teneked jut több társadul hívod majd a kárörömöt. Benzinkutak mintájára szeretet kutak lesznek az úton, feltöltekezek és fizetségül a bankkártyámat nyújtom. Receptre írják fel majd a napi adag áhított csókot, […]

Posted by
Posted in

Téli tánc

Edit Szabó : Téli tánc Kerítésen csipke minta, leesett hó megrajzolta, belepte a házat, kertet, fehér takaróval fedte. Kapu előtt szép sudár lány, a ruháját tartja karján, lába libben tánclépésre, fehér télnek üdvözlése. Szél fodrozza hosszú haját, az út mentén hazatalál, fehérségben tova lépked, fekete ruhája rebben. Örömében tél szépsége, öltözéke bál kezdete, utca hosszán […]