Posted by
Posted in

Romos ház

Edit Szabó : Romos ház Ki tudja hogy ki volt gazdád, szép volt házad és a portád, ám az élet elköltözött, halandóság beköszöntött. Ház tetején romos cserép java része padlás teré, a falakon nincs már festék, fehérségét eszi penész. Málladoznak a falak is, fáradnak az ablakai, nincs már aki gondot visel, minden évben falat meszel. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Homokvár, légvár, kártyavár

Rózsa Iván: Homokvár, légvár, kártyavár Hatalma gyerekeknek való homokvár: Ki éretlenül játszadozik, a néppel is akár. Hatalma csupán légvár, kártyavár: Összeomlik, ki mindig rosszban sántikál. Hatalma tűnik, mint a kámfor: Ki országot fejlődésben gátol. Hatalmát csak önmagának építi: Magát talpnyalókkal körülveszi. Elszakad a valóságtól, mint egy Barbie-baba: A színleg hatalmas; érzékeny, mint a mimóza. Hatalmát […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Egyesült Államok

Rózsa Iván: Egyesült Államok „Migránsok tették naggyá az országot!” Csak közben kiirtották az őslakosságot… Itthon többen vagyunk még fehérek: Csak nehogy úgy járjunk, mint a rézbőrűek… Budakalász, 2017. február 4.

Posted by

Az év senior költője és költőnője 2016. – pályázati végeredmény

2017. február 7-i rádióműsorunkban hirdettük ki “Az év senior költője és költőnője 2016.” pályázatunk végeredményét. Jelen cikkünkben a műsor meghallgatása mellett írásban is közöljük a helyezettek műveit, valamint a sikeresen szerepelt alkotók és alkotások listáját. A helyezettek: Hölgyek: Az 1. helyezést megszerezte, s ezzel “Az év senior költőnője 2016.” címet is: B. Mester Éva Dörömbölni […]

Posted by
Posted in

Jéghegyek között

Körötted vacogva lebegnek dermedt vágyaid, majd mindent feladva elmerülnek benned. Elgémberedett karokkal az úszó roncsokba kapaszkodsz, de kékülő ajkaidon már nem tudod megkülönböztetni könnycsepped ízét az óceán ízétől.

Posted by
Posted in

Vágyakozás

Mint ahogyan hó az ágakat. Úgy lepi el lelkemet kínzóm. Miközben fáradt izzadtságomat, hetykén mind a földre hajítom. Előre tekintek, látom minden álmom.. Melynek meleg karnyújtására most, szánó fintoromat vágom. Úgy tűnik nem találom, mi elsuhant egy gondolattal. S az idő vájta barlang mélyén, várhatok még a hű tavasszal. Most téli álmom alszom. Agyamba a […]

Posted by
Posted in

Szüretem

Életem borának krémes üledéke … ma tölgyfahordó alján, erjedt borseprőként szűretlen alászáll szívem legmélyére. S ha egyszer dohos lopó szájából hűs kulacsba töltenének, porzó-kiszáradt torkotokra folyékony cser ízű csókomat lehelném.

Posted by
Posted in

Nagymamámnak

Amikor rám gondolsz éppen, s ezüst fényben csillognak szemedből olvadó könnyeid…. Tudd meg; amint végigsimogatják arcod, olyankor ott az én kezem is.

Posted by
Posted in

Séta a karmámmal

Ahogy a talpamba fúródott szúrós szálka fájdalma. Úgy jársz-kelsz fejemben, lépteim magam mögött hagyva. Csak vágy, a pillanat öröme mi a szívemet hajtotta. De ma egyre csak szilánkosodik bennem emléke napjaimnak… Milyen volt úgy sétálni a réten. – Terád közben nem gondolva.

Posted by
Posted in

Sárréti álom

Sárréti álom   Kicsi házak, hosszú kertek Hívogatnak, ide gyertek!   Vastag falak, kis ablakok, Ős almafák! Itthon vagyok.   Dohos szagú, tiszta szobák, Itt születtek, s mentek tovább.   Sár kemence plafonig ér Ott sült egykor lángos, kenyér.   Réz kilincsen század pora, Dédapámnak keze nyoma.   Kert végében zöld kanális, Benne nád és […]