Posted by
Posted in

Talán tavasz

B. Mester Éva   Talán tavasz   A februári versekbe már visszalopakodott a tavasz korai hírnöke. A hóvirág után, a kerti évelők színezik ki a tavalyi vágyakat. Elővesszük, a valahol begyűjtött, nem tudom mit rejtő magvakat. Ültetünk, csokrozunk, gyönyörködünk és meghalunk. Lesz virág búcsúra! Lesz randevúra! Piacra nem lesz, nem adom el. A vásárnapokon lyukas […]

Posted by
Posted in

Tavaszi öröm

Edit Szabó . Tavaszi öröm Hó esésnek legyen vége, nagyon régen úgy várom ám, virágokat lássak nyílni, hozzon vidámságot fénysugár. Olvadjon fel minden remény, felém hozza tavasz illatát, új kalandot, üdeséget, szerelmemnek varázslatát. Ibolyáknak illatában gyógyuljanak régi sebek, kora hajnal kinyithatják virágszirmukkal szívemet. Mámorító boldogságban kéz a kézben lágyan ring, derekamra simul keze, a boldogság […]

Posted by
Posted in

Téli korcsolyázás

Edit Szabó : Téli korcsolyázás Tél derekán beállt a fagy, kemény mínuszok biz’ vannak, befagyott a tavak vize, korcsolyázók örömére. Jégtakaró vastag, kemény elbírja terhek erejét, rianásnak híre-hamva, siklanak is vígan rajta. Apa, anya, gyereksereg tükörsima jégre mehet, parti nádas nem menedék, védi sirály is a fészkét. Déli partnak sekély vize szinte aljáig a jégbe […]

Posted by
Posted in

Mai Nap Margójára

Láttamozott iratok hevernek szanaszét Hanyag szavak Elfolyt képzetek Háborog a morajlás, felesel a szél. Megtaposott földbe elbújt mélyen Dőre, lenyomatos kirakatok Megbolondult gondolatok Vakultig ássa az idült szépségen. Árnyékok beszélnek a fallal Vitatkoznak szent beszédek Szólalkoznak kesernyés jövőképek Bár sosem ébredtem még holnappal. Virágok festődnek a margókra Mai nap nem öltözök bohócnak Mosolyvonalat rajzoló, keserű […]

Posted by
Posted in

Családok fájdalma

Edit Szabó : Családok fájdalma Országzászló fél árbócon a nagy nemzeti gyásznapon, oly emberi tragédia, fiatalok hulltak porba. Hirtelenség nincs eszmélet, ketté tört fiatal éltek, hol vagy Isten, hogy engedted, az életük odavesszen. Előttük volt minden szépség, előttük volt a reménység, kedves családjuk mellette hogy lesz béke éltetekbe ! Vér a vérból, test a testből […]

Posted by
Posted in

Gida sírás

Valahol az erdő mélyén, Lombos fák takarta cserjék szélén, Őzgida ül bánatosan, Anyját várja magányosan.   Kis fejét csak forgatja, Hátha valahol meglátja, Nemsokára esteledik, Kis szemébe könny szökik.   Félelmében csendben marad, Mert az ordas farkas arra halad, A sötétség nagy lepelként, Betakarja védelmezvén.   Reszket, fázik kicsi teste, Nincsen aki melegítse, Mindenütt a […]

Posted by
Posted in

Csillag

Csillag Csillag, csillag égi lámpa, varázslatos kozmosz álma. Hány nemzedék hitte, várta, csodás látomásod áldva sorsfordító erődet. Fohász szállt a csendes éjben: kértek jót és rosszat Tőled, de, Te fenn a magas égben, tinta-kékű vak sötétben állandó vagy, ragyogó, ezüst fénnyel csillogó, mindenségben villódzó!

Tavaszváró
Posted by
Posted in

Tavaszváró

Szép kikelet gyere már! Fújd el a föld ridegét! Szél ha zenél, az idő is muzsikál tefeléd. Fénylik az ég. Veled itt most csepeg, olvad a jég. Jöjj ide! Törjön a tél. Pirkad az új tavasz, él. Égnek a fények, a tél megy, s az idő viruló. Part köve fény peremén, csendesen elsimuló. Víz bugyog, […]

Posted by
Posted in

MÁS VILÁG

  Csillog-villog fals világ, vakítanak a fények, márkák, címkék, semmi más, csak kirakati képek, pózok, bántó kacajok, villanásnyi valóság, kitakart bájak, maszkok, álszent szavak, mohóság. Sűrű, sötét egy erdő, elvesznek benn az álmok, meredek már a lejtő, csúfosak a bukások, lelkek vonulnak némán, menetelnek a mélybe, alázat küzd csak árván: vegyetek végre észre.  

Posted by
Posted in

Titokmorzsák

B. Mester Éva   Titokmorzsák   Titkod közelében jártam, magam is titokká váltam, szeplő sorsodon. Már hozzád tartozom.   /// Nyitott lelkem észrevetted, forgószéllel bevetetted. Örvénylik a szenvedélyem, nincs nyugalom a szemében.   /// Szép szavakból téglát az egekig raktál, bizonytalan kézzel magadba falaztál.   /// Befagyott tó szíve lángol, mirtuszt köt a jégvirágból.   […]