Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ébredések

Rózsa Iván: Ébredések (Awakenings) Felébredni a mély álomból, A tökéletes katatóniából, Egy újra ismerős dallam Katalóniából, Egy régi-új illat Anatóliából, Csodát tettél, pedig tán buktál anatómiából, Egy jövőbe ható üzenet a mából, Egy film egy más-állapotból, Egy más-állapotról… Budakalász, 2017. április 28.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ürességgel teli űr – A Borzalom

Rózsa Iván: Ürességgel teli űr- A Borzalom (Apokalipszis most) Elszakadva a világtól, Elszakadva önmagadtól, Nem marad más, csak a Semmi: Így kellett ennek lenni? Budakalász, 2017. április 28. („Ne hallgasson senki véleményére, még a sajátjára sem!”- Kurtz ezredes)

Posted by
Posted in

Haza

Ne hibáztasd a sorsot, az életet És ne imádkozz, kívánj ennél szebbet Mert ez a nap máshogy is történhet, Máshogy is történhetett volna fölényben. Talán úgy kéne tennem, mintha Semmi szent érzelem nem zaklatna; Ezernyi cselekvést ezzel kicsikarva S rögvest nem álmodoznám Ég ily hatalmát. S beesteledett. Hazaértem. Habár a “haza” igen nagy fogalom És […]

Posted by
Posted in

Halandzsa

Azt hiszem, valami rosszat tettem: Magam hangját háttérbe vertem Mintha másoké hatalmasabb lenne, S úgy érzem: nincs ennek értelme. Be szeretném fejezni. Hidd el, ezen kor, amely hív Többé nem támogatja sírig Amelyet korábban virágágyáson vitt. Úgy gondolom: két kezem szoros. Fogódzkodik nyugtalan honos Partján, a legkisebb erején fogyott Alkonyán sem tűnődött el, hogy Csapot-papot […]

Posted by
Posted in

El ne felejtsd..

Edit Szabó : El ne felejtsd.. Kéknefelejcs nem tó partján, édesanyámnak sírhantján kivirágzott, kéknefelejcs apró virág, kék gyöngyszemek édesanyám szempilláján, tavaszi nap sugarára, édesanyák nagy napjára díszelegnek, kedves virág a szívemnek, emlékedet megőrizte mindörökre, könnycsepp csordul csillagokra, szirmok drága gyöngyharmatja ragyog vissza, életedben kék ragyogás, temetőben már elmúlás virágszirma, hiányodat nem pótolja, szavaidat nem hallhatja […]

Posted by
Posted in

Édesanyám Édesanyja

Édesanyám Édesanyja (Anyák Napjára) Csöppnyi, törékeny asszony volt, szememben mégis hatalmas. Reggeltől-estig mosolygott. Drága, kék szemű Nagymama! Ruhája sohasem foltos, ősz haját kendő takarta, köténye mindig ropogott. Drága, kék szemű Nagymama! Mint, kit arra teremtettek, a munkát abba nem hagyta, álló nap tevékenykedett. Drága, kék szemű Nagymama! Apró lábain tipegett, kezében volt fakanala. Sütött számunkra […]

Posted by
Posted in

Hogy milyen nap jön el…

Mint az ólom az óra járása egyetlen perc múlása zsibbadt,gémberedett, tétova pillanatok átkozott, tehetetlen gondolatok! Ha a döntés kényszeredett és rossz ki hazudik mind gonosz. Álmos és fáradt éjjelen, álmatlanul végig képzelem. Mégis a nappalok döntik el, hogy milyen nap jön el, s a változás nem jobb a többitől, ha lemondunk mindenről.

Posted by
Posted in

Didergő bokor

  Didergő bokor fémesen zörgeti ágait. Fázik. Téli hidegben, est-közelben, megdermedt, halvány fény a nap. Gyengülő sugara túlvilági hatást mutat. A némaság síri, és mégsem kelt félelmet a csend. Szívbemarkolóan szép, szemet gyönyörködtető a tó, a part. Jégpikkely csilingel, a hideg velőig mar.        

Posted by
Posted in

Az élet csodái

Edit Szabó : Az élet csodái Oly csodás várakozásból kilenc hónap távlatából, anya méhében nevelkedett, világra jött két kis gyermek. Apró csodák az életben, édesanya gyönygszemei test a testtel érintkezik, világot elfeledtetik. Csukott szemmel megpihennek, békesség árad lelkekben, érzik szívek dobbanását, édesanya boldogságát. Szerelemnek gyümölcsei, a világot megrengetik, családdá vált az ifjú pár, felelősség gondja […]

Posted by
Posted in

Odavagyok magáért

Odavagyok magáért, rettentő humoráért, fura modoráért, szakálláért. Odavagyok egészen, a számát még ma elkérem, noteszembe bevésem, kalandképpen. Szeretném, ha üzenne, s megkeresne, pár órácskára titokban velem nevetne. Nananana nananaaaa… hmhmhmhm hmhmhmm, papapapa papapaaa, tadadaaadaaaaaaaaa…