Posted by
Posted in

Laci barátunk

(In memoriam: Berencsi László) Faragott sast kaptál ajándékba, Így szárnyalj Te is Te gyalogbéka. Legyen tied minden… a látóhatár… Élted hosszú legyen, kívánom immár. Életutad jól végigtekintve, Sok jót látunk, és nem erőlködve. Család s munka töltelék életedben, Tartalmas lehetett végeredményben. Lakótelep omló, düledező, Te csináltad, Te kísérletező! Jó isten azonban nem ver bottal, Csak […]

Posted by
Posted in

Kérdések

Nem sírok, tovább, már nincs erőm, Érint még valaha, mi öröm? Csak zúg, süvít, fúj élet szele, Örökös vihar vagy lesz vége? Nem elég a sikertelenség, Bevágott cukor, mint betegség. Mi végre büntet Isten, ha van? A hét szűk esztendő tán’, hatvan? Mindenki oly’, minek születik, Meg még, aminek mások nézik. Én vajon minek is […]

Posted by
Posted in

Van-e előttem…

Van-e előttem út… Van-e még arcom? Van-e járható út… Kell-e még harcom? Van-e még jövőm… Van-e még kilátás? Van-e még erőm… Kell-e még kiáltás? Van-e még lehetőség… Van-e még bátorság? Van-e még eshetőség… Kellene hátország! Vecsés, 2011. április 2. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Oximoronos haikukban

Egy tucat meditációs gondolat… Villámháború Zajlik rét, mező fölött. Mélytengeri csend… * Bennem van a zaj, Agyamban a vér dobol. Fülbe… süket csend. * Bármily sötét is Felleg, ideér… derű. Az esővíz lágy. * A reményünk, oly’ Nagy fegyver, túlélésben. Álmok altatnak. * Erős szenvedély, Erősebb az életnél. Le lehet szokni. * Csak némán a […]

Posted by
Posted in

Tavasz váró

Tavasz váró. Hóvirág, hóvirág, Tiszta fehér hóvirág. Hol van már a boldogság? Hol van már a tisztaság, Gyöngyvirág, gyöngyvirág, Csilingelő kisvirág. Csacsogó kisleány, Ugrándozó gyermeklány. Kankalin, kankalin, Táncot járó Katalin. Bodza virág, bodza ág, Tavaszt váró boldogság. 2016 Márc.

Posted by
Posted in

Vérvörös uszály

A poéta estéje… Mint vérvörös uszály, úszik esteledés… látóhatár felé, Szép színeket bocsát ki, de látszik, örömét ebben nem lelé. Mindenféle árnyalatra befesti a kísérő felhőket, És kifesti az éjszakai viharos mulatságra őket. Íróasztalomon van nekem, egy régi töltőtollam, Benne vérvörös a tinta, mivel betűket rajzoltam. Vérvörös tintával írtam hazafias és szerelmes verseket, Mikor kész […]

Posted by
Posted in

Fehér lapon, paca a reménysugár?

Fehér papír fekszik előttem, kezemben a tollal eljátszok, Nézem közben, hogy az én gyertyám lassan leég… csak elmélázok. Gondolatom olyan sok van, mind előjönne… bennük vájkálok. Szép sorokat szeretnék írni, de nem… a sok-sok szavak még nem rímelnek… Érzem, a fejemben a gondolatok jönnének… vagy csak ilyet mímelnek? Pedig szép gondolatok segítik, hogy érzem én… […]

Posted by
Posted in

Aki egyszer toll percegtetőnek beáll

Aki egyszer toll percegtetőnek beáll, Annak a nyugalma, örökre tovaszáll… Estéit, gyertya halvány fényénél tölti, Lúdtollát, elgondolkodva… sercegteti. Aztán, mire a papirusz tele lesz, A szálgyertyából, szétfolyt, amorf csonk lesz! Az agyonkoptatott ceruza csonkját markolva, Lassan, bénul a kéz, mi a gondolat hiánya… A ceruza, ha volna hegye, még leírná, De a lélek, azt, akkor […]

Posted by
Posted in

Téli hideg

(3 soros-zárttükrős) Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés, Miközben rettenetesen hideg van és nem oly’ kevés… Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés. (10 szavas) Hull a hó, ragyog a táj, Fénylő csendben valami fáj. * Hó Ha hull, Elbűvöl. Lábam alatt Csikorog a hó. Csikorog a hó Lábam alatt. Elbűvöl, Ha […]