Posted by
Posted in

Legyünk, legyünk, legyünk!

Legyünk, legyünk, legyünk! 1. Vagyunk, vagyunk, vagyunk! Hiszen nincsen semmi! És kell őket, ugye, meg- s megteremteni! 2. Vagyunk, vagyunk, vagyunk! Hiszen van a minden. Az okos és a sellő vannak otta, itten. 3. Vagyunk, vagyunk, vagyunk! Mivel jó a minden. A tűz és a sárkány. S jó lesz mindig, mígnem? 4. Vagyunk, vagyunk, vagyunk! […]

Posted by
Posted in

Te vándor felhő

Rácsodálkozás az őszi természetre… Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan, Az eső csak csepereg, sokmilliónyi csepp… mind csillan! Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan… Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna, Akkor viharban, ráérősen nem csak bandukolna… Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna. Hol lakol, te vándor felhő, amerre a […]

Posted by
Posted in

Életálmok

Edit Szabó : Életálmok Minden ember életében van egy vágy, mely visszatérhet, beleéli önnön magát, énekesnőként láthatnák, dala szólna csillagokig, hangzana a magas égig, csendülne a magyar zene határtalan élvezetre. Bizonyítvány bármily jeles, biz’ az élet nem adja meg, kenyérkereset az első, nem sokára az esküvő, gyerek mellett új tanulás, lehetetlen a megállás, katedrára fel […]

Posted by
Posted in

Jó lenne

Jó lenne, ha velem lennél! Jó lenne, ha átölelnél! Fájásomat simogatnád! Hozzád bújnék, te meg gyógyítanád!   Jó lenne, ha hozzám szólnál! Jó lenne, ha elaltatnál! Álmaimat őrizhetnéd! Ha már itt vagy, szerethetnél!   Jó lenne, ha igaz lennél! Jó lenne, ha velem lennél! Átkarolnál, gyógyítanál! S mindörökre itt maradnál!    

Posted by
Posted in

mert feloldozást…

szobrokat imád meg festett képet és térden csúszik minden vasárnap lesütött szemmel kántál imákat de mindennap tipor törvényeket mert feloldozást csak isten adhat pap szabja ki a penitenciát áhítattal éli a liturgiát de ha a percek tova szaladtak már ismét a gőg a lenézés nyerő a lehúzás mert az olyan sikkes hiszi csak ő lehet […]

Posted by
Posted in

Útvesztő (Lelkek iskolája -Pedagógus alkotók antológiája 2018)

Érintetlen tájra értem, Az ösvényt elsőként taposom, De azt, hogy mikor, s merre lépjek, Magam sem tudom. Csak bolyongok célomat keresve, Elmélázok az olykor furcsa tájon, Hol szépsége, hol ridegsége terel el, Így mindig új vidéken járok. Néha haza vágyom, Az otthon melegére De rémlik: mindig fáztam, Inkább keresgélek! Kígyók közt lépkedve arra gondolok, Jó […]

Posted by
Posted in

Évszakköszöntő – madaraknak

Évszakköszöntők-madaraknak! ÉBRESZTŐ! Fehér pontok – hóvirágok, sárga foltok – sombokrok Ott díszelegnek az avarban, jó kedvre derítik a Tavaszt.   Márciusi napsugarak, langyos szellők, virágillat, tudatják, hogy itt a tavasz, megérkeztek a madarak. Messzi tájak vándorai, hazatérnek megpihenni, csivitelnek, csiripelnek, szárnycsapással örvendeznek. Régi barát, új barát mind egy család a madár-család. Kinek, mit hoz az […]

Posted by
Posted in

Térdig gázolva

Gyermekkorom Tiszája megtalált. Az ukrán és szlovák ficfák közt kanyarogva utolért a nagy magyar róna végtelenjén, s örvénylő mélyéből mormolta el nekem egy elvadult, magára hagyott táj nyögésbefulladt, tajtékos panaszát,   majd terhét és engem sorsomban hátrahagyva, hömpölyögve nyújtózott dél felé tovább, s én hátat fordítva a halkuló haboknak, csak bámultam a dombokon túli párás […]

Posted by
Posted in

Tisza-tavi képek

1. Víz fölött, víz alatt ezerféle élet, rejt szárnyast és halat s ésszel fel sem éred, hogy’ lehet ily színes a nádas, a lápos, némán is beszédes ez a vízi-város.   2. Amott bakcsó búsul korhadt karón árván, szemed ejti túszul lenyűgöző látvány, körötte, mint mező békalencse-préri, hátrább lengedező gyékényes a régi.   3. Fekete […]

Posted by
Posted in

Memento mori

Egy nyár végi hajnalon előretolta magát az ősz mustba fulladt a most feltarisznyázott a múlt nem volt tere a jövőnek a jövőknek-menőknek Kháron ladikja maradt az idő majd elszaladt velem a tejutas végtelenbe csillagsátorban háltam meg akkor haltam utána az elmúlásnak   szomorúfűz hajamba bele-belekap egy Bach-fúga, rátekeredik a főtémára és csak a hulló hajszálak […]