Posted by
Posted in

Egy romos vár fokán… /Az utolsó szó jogán/

A szél sikolt, s én hallgatom… hogy kér vagy ígér, nem tudom… közel az ég, s közel a föld, szelíd kék és haragoszöld. Magyar hegyek, völgyek, ösvény. Talán meg is érinthetném… A szívembe hajtogatnám, ha négy sarkát összefognám. Olyan békésnek tűnik, öröknek… de talpam égeti felszáradt vér. Hiába mosták áztató könnyek. Mi megtapadt, most a […]

Posted by
Posted in

Háborgó

előadja: Kocsisné Heiler Éva B.Mester Éva:                          Háborgó   Most minden kezet ellökök magamtól. Nem kell a részvét, nem kell a kevés. Az egészet vártam, a mindent kínáltam! És mi lett belőle? Csak szenvedés.   Összeszorított fogakkal döntök és nem küzdök meg ma már mindenért. Foszlani látom az álmaimat és nem szövöm újra, már senkiért. […]

Posted by
Posted in

A NYÁR

“Mi a legszebb nyári emléked ?”-kérdik, A válaszom sokan nem nagyon értik. Mert a válaszom az,hogy maga a nyár, mikor a vakáció összes öröme vár. Milyen jó,hogy korán kelnünk nem kell, szuper dolog,nem időre ébrednünk fel. A strand,a játék csak ránk várnak, mindnyájan örülünk a vidám nyárnak. Az erdei túrák,felfedezések évszaka, beszélgetések,csillagok fürkészése éjszaka. Szeretem,mikor […]

Posted by
Posted in

Az őz

Megáll. Tudom, hogy fél tőlem, azért aki, ami vagyok. Engem néz… a levegőben érződik, idegen vagyok. Maradjon… fusson? Itt ő van otthon… Marad. Megbámul merészen. Hozzám lép… egészen közel mint egy álmodott mesében. A bőrömön érzem közel a leheletét… teste melegét… csak egyetlen pillanatra… a bizalma csak is ennyi. Élni hagyni… menj utadra… barátságunk nem […]

Posted by
Posted in

Kenyérre várva…

Türelem, ácsorgás a sorban. Emlékképeket csalnak elő a terjengő illatok. Kicsi lány számolt: három hatvan, s jut még húsz fillér finomságra, míg kenyérre várhatott. Vidám dolog volt, s persze fontos várni a kenyeres autót, mert az mindig késett. Pletykák, zajok, mosolygó boltos, cukorkás, ragadó, kis kezek. A gyerek ki-kinézett… …végre. Hangos zsivaj, kapkodás. nem mindig […]

Posted by
Posted in

Egy színfolt…

Talán túlzottan csöndes az egy lapra tett összes… de elmúlt a lámpaláz. Nem számít megértik e, napszítta szállóige, légbuborék, semmi más… A haragommal elszállt, s egy színfolt élénkké vált a napszítta feketén. Tudom, nem szilárd alap, de magam vagyok a hab a hullámok tetején.

Posted by
Posted in

Lássatok…

Varjak serege szánakozón károg, szárnycsapások, mint vészjósló fellegek… Versengenek tán, mint gyászos ítészek… a balsors az, mi ágakon kuporog? Lássatok… s mint, aki üzenetet hoz, holdtól a naphoz, mint apró égi jel. Értsd a békém! Létezem, ne felejts el! Egy hófehér galamb repül. Lássatok… Csúnyában szépet, a rosszban jóságot, valóságot vágyban, töröttben épet, gyúló fényt, […]

Posted by
Posted in

Még flört…

Kacérkodik a nyár, flörtöl is az ősszel, bájoló suttogás – Küzdjünk az idővel… Válassz engem – súgja, simul is a szentem… – Nézd! Alszik még a tél, ölelj engem csendben. Bódult egy kapcsolat, érlel, nevet, kacag. Gyümölcsözőn édes, felejtett végszavak… Elodázott búcsú, verőfényes bókok, szeszélyes kalandor követel még csókot. Összebújnak kicsit… Érzik mind a ketten, […]

Posted by
Posted in

Ennyivel beérem…

Adj nekem a szivárványból csak egy aprócska darabot, majd a felhők kötényéből életre keltő harmatot. Ébredő nap sugarából csábításnyi gondolatot. Messze csengő madárdalból, hűen kitartó dallamot. A szél küzdő erejéből, magabiztos céltudatot, a lángoló alkonyatból, szívben izzó pillanatot. Apró titkot hold fényéből, édes-bújós varázslatot. A csillagok igéjéből, gondviselésnyi jóslatot.

Posted by
Posted in

Őszi melódia

Felhőkön át kacsint a nap, majd fázósan szemét hunyja, a szél melódiát játszik, éberségét elaltatva… Élő hárfáján ágak között kísérik hulló falevelek, suttogják a dallamot, míg elérik az avarszőnyeget… …csak játszik…büszkén szerepel. Eléri, amit tervezett. Bámészkodnak könnyezőn elérzékenyült fellegek. 2014.09