Posted by
Posted in

Szőlőhöz darázscsapda

Még helyenként őrzi szőlőm a permetet. de hatása már nincs, nem roncsol életet. Lódarazsak falják a zsendült szemeket. A feltépett sebek vonzzák a legyeket. Ezerszám gyűlnek a több féle rovarok, s csapdákká válnak a műanyag flakonok. Sörrel ízesített cukros-vízzel csalok, s az elért sikeren szinte elámulok. Bújnak a rovarok lyukon át flakonba. Érzékelik nyomban, hogy […]

Posted by
Posted in

Itt-ott picit megsimogatom

Hat évtized után együtt vagyunk megint. A szívem feldobog, de a karom legyint: – Ugyan ki emlékszik már azon időkre! – Tudja-e ki vagyok? nem is kérdem tőle. Százak jöttek-mentek – híresek is többen –. Azért mert itt vagyok, bizony, meg nem döbben. Régi vonásokat kutatgatok rajta, de bezzeg az idő, azt már átvakarta. Hol […]

Posted by
Posted in

Kék túrán

Amint Mátra-hegység dombocskáit járom, a Kéktúra jelét igen gyakran látom. Az ösvényt hol lejjebb, hol feljebb átlépem, s ott bandukolókat mosolyogva nézem. Kanyarulatait én sokszor levágnám, s egy-egy meredekét lankásabbra váltnám. Mondom én azt büszkén, a helyet ismerve. Ám, de az idegen ilyent, hogyan merne? Nem tudhatja, máshol hogyan lehet járni, s hogyan lehet ott […]

Posted by
Posted in

Fásultság

Létem zsenge kora óta vágy az útját velem rója, hogy lássak, halljak jó sokat s versbe gyűljön jó gondolat. Masszát olykor összegyúrtam, máskor forgáccsá gyalultam. A termés nem lett csak bogyó, s a forgács sem lett lángoló. Volt könnyem éji ég alatt. Éj függönye szét nem szakadt. Nem jött elő sok jó falat, hiába fűszereztem […]

Posted by
Posted in

Ilyenkor születtem

B. Mester Éva   Ilyenkor születtem   Vasárnap születtem egy régi februárban, mikor erősödik a hit és gyengül a tél, ködfoltos subáját magára rángatva távozni készül, semmit nem beszél.   Anyám bölcsőjében nyolcadszor is megkapaszkodott a remény, mint csecsemő. Biztosan éreztem, hogy létemet hallgatja. Finom neszek szárnyán lelke lebegő.   Visszamordult néha még a tél, […]

Posted by
Posted in

Egy apró fejezet

Lopakodó hajnal pírt vetett az égre s oszlott lassacskán az éj sűrű sötétje. Madárkák ébredtek, a daluk felcsendült oly’ hívón, hogy messze, közeledni készült. Már látszik, amint a természet festeget és elő tárja a gyönyörű képeket. Hegyen a fák között fény-nyilak raja fut. De a kövér lombok, lusták nyitni kaput. Kúszik a fény, már ott […]

Posted by
Posted in

Haikuk 2014-2016

Főbűnök: 1.Hiúság Megint dicsekszik. Tükör előtt tetszeleg, gőgje felhúzza. 2.Kapzsiság Félti mindenét. Csengő érmék táncolnak, el nem eresztik. 3.Bujaság Gerjedő kéje érzékies lángra kap. Nem lel nyugalmat. 4.Irigység Másét nézi csak. Fáj, hogy nem lehet övé, amit nem foghat. 5.Mohóság Hiánytól habzsol mit kívánt szeme, szája gyomrában dagad. 6.Harag Vicsorgó fogak bősz szenvedéllyel marnak: mérgezett […]

Posted by

Az év trubadúrja 2017. – pályázati eredmény – 18 év alattiak

Szerkesztőségünk 2017. február 18-án, szombaton rendezte meg “Az év trubadúrja 2017.” című pályázatunk, azaz szerelmes vers versenyünk eredményhirdetését. Az összejövetelre a Miskolci Egyetemi Könyvtárban került sor, 13:00 órai kezdettel. A helyezett és sikeresen szerepelt alkotók munkáiból Zsoldos Árpád szerkesztő-műsorvezető, Zsoldos Adrienn szerkesztő asszisztens, valamint Kardos Katalin és Jacsó Pál előadók olvastak fel egy válogatást. Jelen […]

Posted by
Posted in

rém-eset

Úgy esett a rém-eset, hogy írtam egy rímeset. Az ihlet csak úgy rám esett, azt hittem, hogy baleset. De másnap megint rám lesett, rögtön reggel keresett. Szárnyaival verdesett, könyörgôn térdre esett. Rimánkodott keveset, aztán meg nekem esett, hogy azonnal fogjam tollam, s írjak gyorsan vicceset.

Törje Mátyás
Posted by
Posted in

Törje Mátyás

Zord idő, dermedt, hideg tél, kabátomba kap, fúj a szél, átfagyok. Csontomig hatol a hideg, lüktetésen fájó ideg, fog vacog. Zúzmarát lehel egy sóhaj, Istent kérő, ima s óhaj égre száll. Téli hideg kertek alján, jeget törő Mátyás napján továbbáll.