Posted by
Posted in

Térdig gázolva

Gyermekkorom Tiszája megtalált. Az ukrán és szlovák ficfák közt kanyarogva utolért a nagy magyar róna végtelenjén, s örvénylő mélyéből mormolta el nekem egy elvadult, magára hagyott táj nyögésbefulladt, tajtékos panaszát,   majd terhét és engem sorsomban hátrahagyva, hömpölyögve nyújtózott dél felé tovább, s én hátat fordítva a halkuló haboknak, csak bámultam a dombokon túli párás […]

Posted by
Posted in

Tisza-tavi képek

1. Víz fölött, víz alatt ezerféle élet, rejt szárnyast és halat s ésszel fel sem éred, hogy’ lehet ily színes a nádas, a lápos, némán is beszédes ez a vízi-város.   2. Amott bakcsó búsul korhadt karón árván, szemed ejti túszul lenyűgöző látvány, körötte, mint mező békalencse-préri, hátrább lengedező gyékényes a régi.   3. Fekete […]

Posted by
Posted in

Memento mori

Egy nyár végi hajnalon előretolta magát az ősz mustba fulladt a most feltarisznyázott a múlt nem volt tere a jövőnek a jövőknek-menőknek Kháron ladikja maradt az idő majd elszaladt velem a tejutas végtelenbe csillagsátorban háltam meg akkor haltam utána az elmúlásnak   szomorúfűz hajamba bele-belekap egy Bach-fúga, rátekeredik a főtémára és csak a hulló hajszálak […]

Posted by
Posted in

Életből kiragadott részletek… 1.

Európai stílusú tankában válogatott a szerzőpáros… Egymás nélkül a Csillagokkal… elveszünk. Bolyongás útja. Fenn bolyongnak csillagok, Társ nélkül egy sem ragyog. Árny a magányom, El nem hagyott villanás. Így, örök társam. Magány villan az árnyban, Életemben hű társam. * Az ember esze Nem jön meg idejében. Utólag okos… Hibáinkat utólag Javítanánk futólag. * Rázd fel […]

Posted by
Posted in

Huhogi az öreg bagoly

Edit Szabó : Huhogi az öreg bagoly Most egy mesét mondok néktek gyerekek, majd a végén valakire ismertek, oly öreg lett bagoly mama magába, behúzódott az ő téli vackába. Magas torony kis szobája lakása, éppen elfér benne a bútorkája, az asztalon pohárban itókája, középen a megvetett puha ágya. Elfáradt már bagoly mama magában, úgy lakott […]

Posted by
Posted in

Az én pénzem

Az én pénzem Vas és arany, ragyog-csillog, hangosan cseng- kacag! Nem limlom ő. Nem kidobott, berozsdált vas… kacat! Véle én mindenütt-mindenért-mindennap: fizetek! Átveszitek, fogdossátok, elteszitek- jó nektek. Belőle van nekem nem is egy, nem is tíz- Húsz tucat!     Ővele fizetem Jézusnál kenyeret s bort. Allahnál a disznó- sertéshúst s rendezek tort. Tyúkoknál a […]

Posted by
Posted in

Le-fel

Le-fel Lepottyant az alma. A körte, cseresznye is. Megértek már mind? Vajon ki emeli fel, vajon ki rakja vissza?

Posted by
Posted in

Elővették a pergamentet…

Ülök, elmélázok és bennem új gondolat született, Ilyenkor a régiek, előkeresték pergamentet… Én a famentest, sietve, míg a gondolat nem veszett. Mint hithű fűzfapoéta írhatnék… mert ezek is témák, Hogy nézik az útszéli akácerdőből a virágzó fák, A halálba menők kezeiben… vannak szép orchideák… Vagy írhatnék szép verset nektek, mindenkinek meg magamnak, Vagy csinálhatnék én, […]

Posted by
Posted in

ott túl már…

előbb apró cseppek majd ömlik hirtelen sötét fellegek között a nap mégis átdereng ott túl már a szivárvány íve hajlik le a földig csodás ez a színes látvány megigéz mosolyra csábít

Posted by
Posted in

Őszelőben…

(HIAQ) Őszelőben hűvös Szél grasszál már erre-arra. Pad, még szerelmet vár. Nyoma veszett a forró nyárnak, hűvös szél táncot jár. Didereg a pad, szerelmes párokra hiába vár. Nyoma veszett a forró nyárnak, hűvös szél, táncot jár. Nyár, Álom Nem csüng már Fák ágain. Ősz mindjárt itt lesz. Ősz mindjárt itt lesz. Fák ágain Nem csüng […]