Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Budakalász

    Rózsa Iván: Budakalász     Volt egy falu, város lett belőle: Híres lesz, sokat hallasz még felőle. Ismert is most már, bizonyos körökben: Változik-lüktet szüntelen, fejlődése töretlen…     Budakalász, 2015. október 13.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Napszentület

    Rózsa Iván: Napszentület     Naplemente, napszürkület, napszentület: Golgota, Koponyák hegye, Istenné feszület… Megújulnak mindennap az égitestek: Feltámadnak a lelkek, porladnak a testek…     Budakalász, 2015. október 2.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Elkapott szerelem

    Rózsa Iván: Elkapott szerelem     A szerelem el akart futni, Üveggolyóként elgurulni, Elkaptuk a grabancát: Megvan, a hétszázát!     Budakalász, 2015. szeptember 30.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Földbirtoklás

    Rózsa Iván: Földbirtoklás     Gonosz erők uralják az egész Földet: Van, aki kussol; van, aki ölhet: Kettős mérce, káosz uralkodik a világban: És most már talán Isten sem hibátlan…     Budakalász, 2015. szeptember 30.    

Posted by
Posted in

A téli erdő magánya

A téli erdő magánya Sír a csupasz tölgy minden ága, oda az irtáson legtöbb társa- Sejtelmes, távoli hang araszol mélyről, a csikorgó hó alól… Jön az árny, az ezüstös este, rábízza magát a képzeletre, hogy az ormon még sűrű fák adják a vadak hű otthonát, hogy vaddisznók túrják a havat, s csámcsogják a makkot, ha […]

Posted by
Posted in

Azon az éjszakán

Azon az éjszakán nyugtalan volt az álom,nem akart uralni senkin, semmi áron. Süvöltött a széllel,puskák hangjaival, tébolyult, gyűrött párnák sóhajaival. Cibálta az ész csapongó gondolatait, meg-megrázva az épület falait. Összefutottak tanulók, nevelők, egy kollégium állt talpra ,s nevető kínban fetrengtek – valahol mélyen, belül feleseltek – pedig sírtak, jajongtak, mi történhetett azokkal, kik kívül maradtak? […]

Posted by
Posted in

Szimbólum

Kapu fölött míves vas-cégér jelzi, a mestermunkáját miként érzi. Lendül a kalapács, fénylik az üllő, duzzad a kar, a büszke erő. Odabent szikrát hány minden ütés, a vaszaja zene, zengő szívverés. Tűz lobban, serceg-olvad a fém, feszülő ér a kovács kezén. Szeme ragyog, ajkán zárt mosoly, ütése oldás a gondokon…

Posted by
Posted in

Lángoló vörösnyakkendő 1956 októberében Makfalván

Lángoló vörösnyakkendő Makfalván 1956 októberében     Napok óta senki se lelte helyét, nyugtalan gondolatok cikáztak a ráncolt homlokok mögött, kitörni vágyó szavak feszítették az elnémult hangszálakat. Akkoriban csak a szoba falára akasztott dobozt hallgatták a faluban, már akinek volt, de a hírekből nem lehetett kiszűrni az igazságot. Felelet nélküli kérdések csüngtek az emberek feje […]

Posted by
Posted in

Szakáli Anna: Színek, vonalak, pontok

Színek, vonalak, pontok, képzelt, sosem volt világ. Minden ecsetvonás újabb álmokat hív, lelkem így csalogat a fényre. Éjt nappalra, nappalt éjre dobva, néha mérgesen dohogva, s míg életre kel a festék, betemet a magány. A kép akkor kész, és öröme akkor enyém, ha kezem ölembe ejtve megpihen, s lábam lóbálva ülhetek, a csillagos égperemen. 2015. […]

Posted by
Posted in

Szakáli Anna: Tóparti vallomás

ez nem tenger én annak látom Nap bölcső-tükör vízében az ég fénylő égszínkék árkában forrás meder alatt láva csábítón ölel a hűvös vízi világ bámulom tükrét nem múló báj nekem egyetlen örök szerelmem én neki súgom ő nekem aztán hallgatunk soká nézzük egymást a csend a legszebb vallomás 2013. október