Posted by
Posted in

Márton napján

Edit Szabó : Márton napján Szorgos munka végét járja, pihenés vár a gazdákra, tavaszi mag a raktárban, kukorica meg silókban. Nyár termése őszbe érett, szorgos emberek kezében, vígan dalolt munka hőse, feketén fest szántóföldje. Márton napjának eljötte vágyódik az ünneplésre, libahús van az asztalon, friss újborral koccinthasson. Minden gazda elvégezte, mind e napra betervezte, vigalom […]

Posted by
Posted in

Akkor…

“A békés halálban nem hiszek. Ott, ahol izzad a test és riadnak szemek,” Jagos István Róbert: Akaratod szerint Akkor, kopog-e majd az ajtón, ha megjön egy napon értem, vagy csak beront, rám néz és közönnyel szemében mutatja, indulni kell, vár a csónak nem lesz helye akkor már a szónak. Béke lesz majd, vagy kínzó szenvedés? […]

Posted by
Posted in

Szabadtűzön

Edit Szabó : Szabadtűzön Régi falu, kicsiny házak kert végében furcsa lábak, haj’ de sokat megélhettem, három lábat építgettem. Beleszúrva föld mélyébe, három ágból közepébe, erős kezek megkötözték, készen állt a főzőkészség. Alágyújtott Édesanyám, hagyma pirult az üst alján, zsírban a piros paprika, rákerült a nyúlnak húsa. Főtt az étel parázs tüzén, kert aljának a […]

Posted by
Posted in

Négy évszak

Edit Szabó : Négy évszak Tó vizében ragyognak a szinek, hullámait megtörik a fények, part közelben fekete a madár, halkan úszik felette a táj. Fenségében messzire tekint, frissen zöld fák tavaszt jelentik, ébredő természet, megújulás, életre kél minden virág. Fényes zöld falevél nyarat idéz, véle öröme, sárguló napfény, melegét szórja földi világra, teremtés hatalmát adja […]

Posted by
Posted in

Nem változhat…

Edit Szabó : Nem változhat…. Mondhatnám én, bizonyisten’, hogy bezzeg az én időmben, fürdés után esti mese, bújhat ágyba minden gyerek. Reggel aztán kipihenve, felkeléskor minden rendbe, szép nyugodtan iskolába indulhat a család ága. Gyerekeim így neveltem, bezzeg még az én időmben, esti mese bizony nem volt, paplan alatt a könyv hajolt. Már a mában […]

Posted by
Posted in

Flóri és én…

A zöld fű, a fák, az apró kis virág meglazítja keskenyre húzott szád.   Az apró csodák, bogár és lepke… csak nézzük önfeledve.   Az élni akarás, mi bennük rejlik ők sosem felejtik.   Öreg, beteg kutyám lábamra hever, megsimogat… hűséges szemeivel !      

Posted by
Posted in

Esküvői fogadalom

Te vagy a kudarcom, Nem tudtalak ellökni Te vagy a bukásom, Nem sikerült meggyőzni Engem nem lehet szeretni Pedig ha tudnád hogy igyekeztem, engem senki ne szeressen Nem tártam két kezem ha az ajtón beléptél Nem néztem szemedbe ha hozzám értél Nem öleltelek át adva magam a percnek S nem mondtam: „szeretlek” Nem néztem hosszan […]

Posted by
Posted in

A Vadász

Vadat űz Minden éjjel Üldözi vassal-vérrel Torok vagy szív Nincs kegyelem Kés vagy kard Ez nem győzelem Mert aki vadat ejt maga is vad marad s nagy vihart arat a vasakarat Vadul szeret Vadul gyűlöl Vadakat hiába űzöl Szíved csak egy vadra vágyik Kiért megölnél bárkit Ő az kit vadul szeretnél, és megvetnél Kitől a […]

Posted by
Posted in

Lassan mozdulok…

Lassan mozdulok, tétován talán, ha nem lenne délután, és vasárnap… Tenném a dolgom hisz korán van még így négy után… a munka sok, a nap meg oly rövid. Lassulok, az idő is telik, rajtam, fáradok. De álmodok csodás álmokat, látom szürkülő utamat, a sín a távolban összeér. De nem jön már nekem vonat, élet is […]

Posted by
Posted in

Az Úr érkezése

AZ ÚR ÉRKEZÉSE (A verset Ady Endre azonos című verse ihlette) Mikor letértem az útról s a lelkem megtelt bűnnel, szelíden és kedvesen szolt hozzám az Isten.   Eltévedt bárány! Jöjj vissza a nyájba, hiszen Terád is vár a Mennyeknek országa!   Ó, Teremtőm! Hallja hangod szolgád, bocsáss meg nekem s én visszatérek hozzád!   […]