Posted by
Posted in

Talán Igen

    Szíved őrzöm a szívemben, Kezed tartom a kezemben. Szemedbe nézek, S Te engeded, hogy lássam azt, amit másnak mutatni nem lehet.   Sós cseppekben fuldoklik a bánat, Boldogság úszik az öröm mámorában. Egy csónakban evez múlt, jelen, jövő Dacban kuporog a félelem, Sóhajtva biccent,  s kalapot emel az idő.   Szíved őrzöm a […]

Posted by
Posted in

A csendem az enyém?

Elmélkedés Európai stílusú tankában… Engemet szeret A csend, össze is bújunk. Így, ketten vagyok? Ölel, visszafog s csitít Lelki bánatot tompít. * Csendes éj szétmar! Magány sötét, urizál. Egyedül… lét, győz! Csendem, éjben ijesztő, Magányom oly’ dermesztő. * Új veszekedés, Este bor, éjjel a vágy! Majd, csendben cigi. Csendben izzik fájdalom, Csellengő füsttel oltom. * […]

Posted by
Posted in

megjárod a poklot…

“Ott lent a sötét – vak társa lesz a csendnek, a tegnap és a holnap, bennük sírva elpihennek” Kiss.Teleki Rita: Alszanak mert megtörni akart a sors kegyetlen játszmájában osztott cinkelt lapot tagadd hogy az élet embertelen vérrel verítékkel festett holnapot kapsz csupán ha hited mégis töretlen szállni akarsz a gondolat szárnyain képet festesz az égre […]

Posted by
Posted in

Senki többet távolság

Nem a távolság bírál. Nem az szakít el. Miért kenem mégis rá? Igazán nem értem magam. Mert óceánokat át úsznék És végtelen magas, Hegyek fölött repülnék. Érted. Egyetlen pillantásodért. S látod? Mégis lelkem pocsolyájában, Fuldoklom lelkedért. Igazán nem várom, Hogy megérts. Nem hajtogatom. Vagy kívánom, hogy félts. Egyengetem, Az arcomra gyűrt arcodat. Felejtetem, Sosem látott […]

Posted by
Posted in

Búcsúlevél

Virágod voltam, Mézédes keserűd. Napsütésed voltam, Fájdalmas derűd. A legfinomabb mérged, A legdrágább semmid, Legzöldebb leveled . Szétdobált holmid. Rózsád voltam. Tűzzel rakott felhőd, Takaród voltam, Kinyitott ernyőd. Hidad voltam, Mezőn reszkető fűszál. Madarod voltam, Ki szabadon elszáll. Voltam földed, S földed leszek. Voltam fényed, Bérce hegynek. Voltam tengered, Megvilágított út, Voltam ösvényed, Bővizű, tiszta […]

Posted by
Posted in

Szavak helyett

Szavak helyett néma vágyak, Sötét árnyak húsba vágnak. Mit érsz Te ennek a világnak?   Jaj, de sokan nem értenek! Vadnak hisznek és ridegnek! NE-VE-LET-LEN-NEK!     Mikor mérgükben rád rivallnak, Mikor segítség helyett eltipornak, Ne hagyd magad!   Kérlek, ébredj, merj kiállni! Mondj el mindent, bármi bánt is! Üvölts! Ordíts!   Mondd, hogy segíts! […]

Posted by
Posted in

Pipacstenger

Pipacstenger   Káprázatos vöröslő színek, szirmai mégis oly szelídek, lágyan ringó virágzó tenger, kelyhe harmatcseppet rejteget.   Skarlátvörös uszálya izzik, a fény játékára kinyílik, drágakőként ragyog bársonya, szél hátán hintázik bájosan.   Aranymezőben izzó parázs, forró nyárban égő tűzvarázs, karcsú teste olyan csábító, bíborvörös tánca lázító.   Hullámzó vérvörös igézet, meghal, ha a földből kitéped, […]

Posted by
Posted in

Nem feledve

Nem feledve… A születésétől kezdve nevelted reszketve, esdve, kérve a sorsot, ne legyenek foltok, ártatlan, tiszta lelkén, tanítva őt a szeretet nyelvén. Az első lépések, öröme ölelésének, az első nap az óvodában, csillogó szemében a csodálat, kamaszkori kedves csínyek, haragszol rá, de csak színleg. A kibontakozó tiszta értelem, látod már nem is védtelen, figyeled,- és […]

Posted by
Posted in

Vártalak…

Vártalak… Azt mondtad várjak rád, – és én vártalak míg bimbóból virág fakadt, – és még mindig vártalak, szirmokon már a nyár szaladt, – de én csak vártalak, rezesen csillogtak levelek, – ezüstös ködben is vártalak, szikrázón millió hópehely lebeg, – és én várlak, míg betakar a fehér-hajú csend. Kristófné Vidók Margit Kép: Jeanette Donaher […]

Posted by
Posted in

Pipacsos réten

Edit Szabó : Pipacsos réten Nyári napnak pompás fénye rávilágít a szép rétre, búzatábla sárgállik ott, úgy látszik, már kaszást fogott. Pompázatos vadvirágok, mit a mező létrehozott, nem ültette ember keze, magját a szél szórta szerte. Margaréták és pipacsok, mindenféle vadvirágok gyönyörködtetik a szemet, körbenézve vele lehetsz. Piros pipacs minden felett, uralja ő a terepet, […]