Posted by
Posted in

Lebegés

Ujjaid balzsama ápol, halk hangod biztat és nyugtat, lehetsz itt, közel vagy távol, gyógyító ópiumom vagy. Függővé te tettél engem, ösztönöm tudja a választ: végleg a részeddé lettem, s te is a részemmé válhatsz. Testünk és lelkünk forr egybe, amikor suttog az ajkunk, úgy szállunk a végtelenbe, semmilyen súly nincs ma rajtunk.

Posted by
Posted in

Vadvirágok

Egy üstökös száguld felém és türelmem holdja fogyva. Ti értetek perelek én. Kezetek majd ki fogja? A puszta földön nőttetek, konok búzaként a gyomban. Erősek vagytok, úgy lehet, ám szívem félve dobban. Gyönyörű rózsájú kórók, tüskék közt, szirmokból lángok, illatuk szerteszét szórók, vagytok, kis vadvirágok.

Posted by
Posted in

Valami rám esett

Valami rám esett. Az ég sötét súlyából csipetnyi. Egy marék valóság, mit megpróbálok nem észrevenni, pedig felhőként tornyosul fölém. Falak repednek, s inog a födém. ⃰ Valami rám esett. Angyal szárnyából kitépett pihe. Pár deka boldogság könnyektől fakult tavaszi színe, egy áttetsző, misztikus talány. Paplanom alatt szunnyad a magány. ⃰ Valami rám esett. Gyermeki kacaj […]

Posted by
Posted in

Sajgó kacagás

Égből hulló sajgó kacagás Szád sebes szél ejti át Annyira láttatja mocskos hazugság Néhai elcsetlő, iróniák. Szórakozott lelkületű fények Hallottam, az angyalok is tévedhetnek Szólhatnak bátran, ám félve Negédes tekintetek is eleshetnek. Imádság lohol az elveszett térben A pillanat maga mely oly édes Mosolyt csalni a tükörképnek Igaz sugárzása örökké fényes. Egy picit ébren is […]

Posted by
Posted in

A címzett ismeretlen

A címzett ismeretlen    Neved nem tudom, Írj hát a nevemre Dió levelek erezetsorain Olvasom Örök Tündöklő Végtelenség Ágazó jeleid keresve!   Ezer napocska Ringlógömbbe zárva Mint rézsúlyzó A gyenge ágakat megpróbálja, Mindüket szélbölcső dajkálja.   Ismeretlen az arcod! De minden vonását Megtalálom felhőgomolyban, Hangyabolyban, szarkalábsziromban S a túloldalon baktatóban.   Sasok szárnya alá bújtam, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Immanens lét

    Rózsa Iván: Immanens lét     Isten attribútuma az örök élet: Ember, a halált hát miért féled? Ember velejárója az örök bűn: Puszta létére is hát árnyék vetül…     Budakalász, 2016. október 23., (Tőkéczki László gondolatai kapcsán…)  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A rája kultúrája

    Rózsa Iván: A rája kultúrája     Kiöntenek egyszer a tengerek, az óceánok: A giga-cunami: okozat vagy ok? Oda lesz egzotikus szigetvilágok kultúrája: És már csak pár rája emlékszik még rája…     Budakalász, 2016. október 12.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A Semmi birodalma

    Rózsa Iván: A Semmi birodalma     Betörnek a bunkó, barbár brigantik: Elpusztítanak mindent, mi ősi, antik… Az enyészeté lészen a kultúrálatlanok kultúrája: Immár a Semmi az Úr, oda a Tudás fája…     Budakalász, 2016. október 12.    

Posted by
Posted in

B Mester Éva Versben akartam

B. Mester Éva   Versben akartam   Meg akartam írni egy jóízű versben míg nyitva vannak a szívek, a sebek, hogy ősszel is nyílhatnak tavaszi virágok, a zálogcéduláid is mind érvényesek.   Aztán egy másikban, borongósabban, hogy várat építettem, sötét ablaka van. Menekülésnek tűnt, ami vívódás volt. Már tudom. Sajnálom, becsaptam magam.   Ismeretterjesztés lesz […]

Posted by
Posted in

Egyedül

Néha szeretek egyedül lenni, A gondolataimban elmerülni. Mások ilyenkor azt hiszik, Hátat fordítok nekik.   De ki hiszi azt el nekem, Hogy néha ez az ami kell. Az életeden elmerengsz, Így lassan magadra lelsz?   Szépen, csendben ülsz, Mélyen magadba merülsz, A fejedben minden kiderül, És végül a helyére kerül.   Ezért olyan jó egyedül, […]