Posted by
Posted in

Szakáli Anna: Színek, vonalak, pontok

Színek, vonalak, pontok, képzelt, sosem volt világ. Minden ecsetvonás újabb álmokat hív, lelkem így csalogat a fényre. Éjt nappalra, nappalt éjre dobva, néha mérgesen dohogva, s míg életre kel a festék, betemet a magány. A kép akkor kész, és öröme akkor enyém, ha kezem ölembe ejtve megpihen, s lábam lóbálva ülhetek, a csillagos égperemen. 2015. […]

Posted by
Posted in

Szakáli Anna: Tóparti vallomás

ez nem tenger én annak látom Nap bölcső-tükör vízében az ég fénylő égszínkék árkában forrás meder alatt láva csábítón ölel a hűvös vízi világ bámulom tükrét nem múló báj nekem egyetlen örök szerelmem én neki súgom ő nekem aztán hallgatunk soká nézzük egymást a csend a legszebb vallomás 2013. október

Posted by
Posted in

Szakáli Anna: Valahonnan

honnan szólítasz – mélységek homálya dereng fejemben – honnan szólítasz – mélységek homálya dereng fejemben – valahonnan hallom nevemet mondod megdöbbent a hang tisztasága itt vagyok – nézek fel s tudomásul veszem a sors döntését már nem vagy mégis hallom ahogy élni szólítasz s dicsérni Teremtőnket miként a virágok illatát a szellő hűvösét a felkelő […]

Posted by
Posted in

Az ősz dilemmája

  Sok verset írtak már az ősznek, szép szomorút, vidám biztatót, a költészet mezejéről szórendekkel szállt felé a szél tarka szárnyakon. S az ősz, a mustoló kedves öreg, hitt a versek hízelgő szavának, és nem értette,  miért, ha ő eltávozik, versei könyvekben maradnak?

Posted by
Posted in

Kompozíció az őszről

  Szürke csendben kóborol a szél, Ropog az avar lépte alatt, Álmos fákon kopog a harkály, Reméli, kerül még pár falat. Sápadt levelek közt egy ágon Néhány elfelejtett alma vár, Ráncosak már a dértől, s a pír Leplében romlottak is talán. Ólmos ég alatt varjú várja, Jöjjenek újra vidám napok, Magban a csíra fényre vágyik, […]

Posted by
Posted in

Megbékélten

  Amikor lehullott az első levél, földig hajolt érte az ág, de hiába, elszállt a széllel, többé nem látta. Visszahúzta folyton zizegő maradék sarja, és tűrte némán, mint űz gúnyt vele az idő… Egy reggel különös pompában levelei elhagyták mind, roppant az ág, s a jeges űrben álomba merült megbékélten.

Posted by
Posted in

Hangulat 1

  A Kisküküllő partján estefelé hízik a csend, körülöttem úr a rend, árnyékát nyújtja a fény, a víz pőre testén lila ég nyújtózik, öreg füzek ringatják két part között, most kolomp hallatszik, csorda jön a túlsó partról tarkán, fehéren, feketén, és tart néma öntudattal az álmos falu felé.  

Posted by
Posted in

A tél csodája

A tél csodája     A tél csodája az az este, mikor a csillag a gyermeket keresve -istállóban az égi kisdedet- lángra gyújtja mind a szíveket… Rövidültek a napok az  időben, éves gondok szinte feledőben. Győzött a fény, az új életelv, már az alkony is későbbi jel. Téli napforduló! Ősöktől való… Biztonsággá vált a sok […]

Posted by
Posted in

Ünnepi hangulataim 2015-ben

( 2 x 2 akrosztichon ) MÁRCIUSBAN M ogyorófán barka bólint Á lomszerű ködkép szólít R emete-lényem felébred C ipelem tinédzser énem I hlet-ontó napsütésben U tasgép robaja hódít S úg a tisztás halkíts lassíts M akkon Márián merengek Á hítattal körbenézek R őt-PIROS ott az ég alja C etlim tollam előkapva I hlet morzsát […]

Posted by
Posted in

Holdfény és csillagok

Holdfény és csillagok Megnyílt az égbolt mennyezetfala, fülekben finom, éter-harsona. Lelkekben áhítat,csodás, nagy titok, fényjelek tudják csak, meg a pásztorok: -valahol van egy meleg jászol, várva-várt gyermek, boldogság-mámor- Holdfény sugárzik s fényes csillagok, ma gondot, bánatot, mindent elhagyunk. Ringunk gyógyító hárfa dallamán, ünnepet zengő angyalok szaván… Ma megértők vagyunk és bölcsek, gyermekek s felnőttek jönnek… […]