Posted by
Posted in

A szegénység lánca

Élt egyszer egy ember az erdőn békén, sűrű bokrok mélyén sátorban lakott. Rég elindult ő a szenvedés ösvényén, és azóta megtépázott élete zaklatott. Betegségben remény nélkül rongyokon, gallyakat gyűjtögetett, melegedni vágyott. Nem jutott túl soha sem a gondokon, de híres büszkeségére nagyon vigyázott. Egykor dédelgette őt a sors, volt egy háza, iskolapadot koptatott és tanult […]

Posted by
Posted in

Rózsadombi villák

Rózsadombi villák, Rózsadombi népek, Rózsadombi fák hajolnak Rózsadombi szélnek.   Rózsadombi villák, Nem is vagytok szépek! Az eget köszöntitek, De épp a földig értek.   Rózsadombi álmok, Ragyogó remények, Rózsadombi emberek, A pénz az mind tiétek!   Rózsadombi utcák, Rózsadombi élet, Rideg, s büszke csend A rózsadombi ének.   Rózsadombi buszból A rózsadombra nézek. Rózsadombi […]

Posted by
Posted in

Fák árnyékában, a rozsdás lombok alatt

  Fák árnyékában, a rozsdás lombok alatt, Állni látsszék az idő, majd tovább halad, Mint a sorsüldözött, ki jajong a szélben, Akár a falevél humusz sűrűjében,   Hisz cseppekben hullik rá fáról a levél, És a selymes felhőktől vajon mit remél Az a lélek, mely nem felejtvén a nyarat, A kelő nap sugarát, nyugalmamat   […]

Posted by
Posted in

Elsárgult falevél kerengve száll

Irodalmi Rádió – őszi versfolyam Közzétette: Zsoldos Árpád – 2018. október 5., péntek Elsárgult falevél kerengve száll, Bús őszi szélben szőtt furcsa románc, A múló élet libben így tovább, Odébb taszítva ideje korán.   Elsárgult falevél, mire e tánc? Egy elhalt akkord és vége már, Zörgő testeden a százféle ránc Boldogság nyomait viseli tán?   […]

Posted by
Posted in

Karácsonykor, minden évben

  Karácsonykor, minden évben, Sok-sok sóhaj száll az égbe. Van közöttük könnyű, nehéz Sorsüldözött, mint a remény, Mely ha utat tör magának, Könnyes szemmel, mint a bánat, Akkor talán lesz bocsánat, Feledés perce a mának. De ha a szív nagyon szegény, Kérges lelkű, rideg, kemény, Kibe hálni jár a lélek, Nem ismer irgalmat, szépet. Óh, […]

Posted by
Posted in

Furcsán ködös volt az éj

    Furcsán ködös volt az éj, De, a hajnal már hóesésben ébredt, Szívemben nagy a szeretet, Karácsony napja van éppen. Konyhában nagy a sürgés-forgás, Sütés-főzés, mosogatás, Az asztalnál már együtt a család, Ritka az ilyen ünnep ma már. S mennyi gyertya fénye izzik, Csillognak gömbök, kerek szemek, Nyúlnak apró kezek a fa felé, Csengettyű […]

Posted by
Posted in

Didergő, csupasz, téli fák

  Didergő, csupasz, téli fák Nyújtózkodnak az ég felé, Hó hömpölyög, fürgén, tömegben, Versenyeznek, ki ér le elébb, Kékes-szürke homályból, lassan bontakozik ki az élet, Súlyos felhők könnyeznek, Ontják magukból a szépet, A méltóság magával ragad, Ámulatba ejt, mint embert, Nehéz lenne megszólalni, Kérdezni, mit senki sem mert. Kékes-lilás hangulatban, Plasztikusan él a táj, Mennyi […]

Posted by
Posted in

A tél támadása

  A tél támadása estére Jégvirággá szelídül, Szóvirágok nyílnak így, Melyen a lélek is repül, Leesett az első hó, Valóságos út a házig, Útjába vág a szél, Majd lassan elül, bogarászik, Gémberedetten ég a tűz, Fázik, ki melengeti kezét, Bundába bújik majd a reggel, És álmosan meresztgeti szemét. Nem játék, mire a tél készül, Egy […]

Posted by
Posted in

A tél ide-oda hurcolja a havat

    A tél ide-oda hurcolja a havat, És néha széllel sepertet maga előtt, Tükörsimára fagyasztja a kis tavat, Mely halkan csobbant kevéssel ezelőtt,   És most némán áll, mint tükör, a hold előtt, Mutatva az álom magányos kapuját A gyémánt csillagokkal, lefekvés előtt, Mielőtt szél oldaná lábának saruját.   Alkonyi dalát dalolja a poszáta, […]

Posted by
Posted in

A fák megritkult lombjai között

  A fák megritkult lombjai között Szerelmünk jelképe, nézd; odavan már, Fogócskát játszanak az őszi ködök, Tovaszállt a vidám illatos nyár.   Lelkünk didereg akár a nádszál, Az érzelem máris új utat ígér, Oly vigaszt, mely ha jobb is lesz a vártnál, Csalóka, mint az álmos pipitér.   Hiába látjuk, vesztesek vagyunk, Elhagyatottsággal nyújtjuk nappalunk, […]