Posted by
Posted in

Karácsonyi kívánság

Karácsonyi kívánság Karácsonykor, mit is kívánhatnék, hogy a kívánság valóra váljék. Istenem most nagyon sokat kérek, de remélem megbocsájtod nekem. Adj, megnyugvást háborgó szíveknek, enyhítsd magányát az embereknek. Gyógyírt a megsebzett lelkeknek, és a súlyos gondokkal küzdőknek. Adj, a betegeknek gyors gyógyulást, a gyermekeknek vidám arcocskát. A könnyeket változtasd mosolyra, a szívet aggódás már ne […]

Posted by
Posted in

Újév reménye

  A múltév papírsárkányát most még magunk után húzzuk – de holnap tud majd repülni? Ne a véletlenre bízzuk! Fogadalmaink a pezsgő mámorában tántorognak – a változások konfettik záporában ácsorognak.  Bánat, s öröm keveredik a víg ünnep zsivajába, itt a számvetés ideje – nézzen mindenki magába! Az újév magasából majd hibáinkra visszanézünk, új tervek forrása […]

Posted by
Posted in

Don-kanyari emlékezés…

Kezdő hadnagy voltam 1942.- ben… Jaj! Hideg Ölelget! Remeg testem, Lelkem, mindenem! * Itt Lélek Nem leli Nyugvó helyét! Sír is oly’ hideg. * Gaz Hideg, Maga az Ármány! És az, Hogy még lőnek is…! * Vánszorogva botorkál a lélek, de, nincs miért visszanézni, Mert azzal is csak robbanásokat lehetne visszaidézni. Álmodozó a lélek, az […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Építkezés

Rózsa Iván: Építkezés Az a ház a tiéd, amit magadnak építettél; Ha jó az alap, biztos feletted a fedél; Építgeted lelked, lakod folyton-folyvást: Megőrizted formád, alakod szemlátomást. Budakalász, 2019. január 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az abszolút csend

Rózsa Iván: Az abszolút csend Az ego-nélküliség az önvaló; A nem-én az igazi én, a jó; Az üres a teljes, a semmi a valami: Ilyenkor a csendet akarod hallani… Budakalász, 2019. január 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Irgalom!

Rózsa Iván: Irgalom! Itt szenvedünk, nem tudjuk okát: De talán irgalomra lelünk odaát… Talán megkönyörülnek rajtunk az istenek: Ha már ily kegyetlenek hozzánk az emberek… Budakalász, 2019. január 8.

Posted by
Posted in

fagy uralta tágas hómezőkön…

II. Magyar Hadsereg emlékére fagy uralta tágas hómezőkön vért könnyezett sok lidérces álom alászállt fentről a megvető közöny halál ült tort tombolt a fagyott tájon fiatal életek tűntek el sorban lelkek sora szállt már az ég felé fagyott testek szerteszét a hóban ők már nem indulnak hazafelé rokonok barátok hiába várnak csak emlék az mi […]

Posted by
Posted in

Don-kanyari vízióm…

Századparancsnok voltam a mély hóban… Szép folyó a Don, olyan, mint a mi Tiszánk, Úgy Csongrád fölött, őt is nagyon imádnánk, De nem lehet, mert a túlpartján ott a muszka hadsereg, Majd ha átjönnek, a mi oldalunk majd nagyon kesereg… Szép a két partja, fás és meg bokros is, olyan régies, És vannak kis települések […]

Posted by
Posted in

Nős embert szeretek

Ölelő csendben, nyikorgó ágy Őrzi a kedves melege. A lepedőn hagyott régi vágy – Idea kínoz – Szeret-e? Magányos képzelet, megszokás, Nincs már ünnep, és régi láz. Hangosan üvölt a szuszogás; Szakadó életet vigyáz. Nős embert szeretni oly nehéz, Gyűrött párnáján gond hever, Mit az asszony nyűgje csak tetéz – Az életünk méz és teher […]

Posted by
Posted in

Csatazaj

Pokolra jut, ki Belzebub sorába áll! Babilon városában fekete köd; a bűn sündörög. Ármány kúszik feléd, tűzben fagyott mosoly s forró üstben, Goebbels rotyogva röhög. Fondorlat, a rádbízott szabad akarat tövis és szilánk az új-régi gondolat kín és szenvedés, nyomában fájdalom, háború s halál. Emészt a bú, a gonosz vádakat kohol az elmékben lángragyúlt gyűlölet […]