Posted by
Posted in

A fürdőszoba és a szerelmi vágy.

  A testen a meleg víz szalad, mind pajkos gyermek futkosva rohan. Elbújik testnek zegzugában, felkelti az érzelmi vágyat. Míg az elme emlékbe borul. a test izgatottan a falnak simul. S majd kínálja minden báját. mind mikor kedvese izgatott testét látván. Majd egy kéz simul végig rajta, szerelme érintése lapul ottan. A test mi kívánatban […]

Posted by
Posted in

A koldus és a remény

  Annyiszor csalódtam az emberekben, annyiszor feladtam mindet. De az utolsó pillanatban jött a szeretet, rájőve harcolnom kell mindennel. Ha ember akarok maradni, ebben a romlott életben. Ha szegényen is de reménnyel, ha koldusként is élem az életem. A gyávák menekülve dobják el az életet. kapzsik gonoszak mástól mindent elvesznek. Az önteltek semmivel nem törődnek, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tél

Rózsa Iván: Tél Fagyott földön ványadt varjú magvat keresgél. Nem buta, ő is tudja, beköszöntött végleg a tél. A hideg napokat túl akarja élni, új tavaszt remél. Alszik a természet, a hótakaró alatt csak falat kenyér. Elég lesz pár szem morzsa; egy madár ebből is megél. Barátja Assisiből, anno emberektől is ily szerénységet kért. Nem […]

Posted by
Posted in

Siess Rudi

Edit Szabó : Siess Rudi . Bejárta a fél világot, fehér szakáll vígan szállott, hű pajtása, szép szarvasa repítette házról házra. . Minden gyerek ablakában ki lett téve kis csizmája, ajándékot nékik vitte, legyen öröm mindenkinek. . Pihenőt tart havas tájon, Mikulás apó szól fájón, siess Rudi, hű barátom sok gyerkőc vár ajándékot. . Repülj […]

Tél
Posted by
Posted in

Tél

Tél Hó bele-,bumm-bele, orrod pirosán kivirul Tél szele csípi az arcod, mosolyod kipirul Szán nyomain suhanó por hava fellege kél Lábam alatt ropogón porzik, a pelyhe zenél Fagynak a tél, violát rajzol a jég üvegén Rügy didereg ma, havas fának az ága hegyén Felveszi ködsüvegét, táncol a fény, velem él Zúzmara izzik a földön, szeretőt […]

Posted by
Posted in

A kelekótya Mikulás

Itt egy kesztyű, ott egy sál Minek, hogyha jön a nyár? Szökkenek a kapun át, Dúdolom a nap dalát. Hopp, de fázik a kezem, Jó mélyen zsebembe süllyesztem. Vacogva keresem sálamat, Nem lehet, hogy egy bokron fennakadt? Hópihe hull didergő tenyerembe, Hisz jön a Mikulás!- jut eszembe. Nosza, kívánok gyorsan egy jó nagyot. Lehet, hogy […]

Posted by
Posted in

Ó, Gerda!

Ó, ha már hancúroznál, Gerda! Játszhatnál hancúrléccel, még ma. Akarhatnád élményt, Puhítanád, keményt! Gyűrődjön lepedő, ágy rongya… Ó, ha már csókolóznánk, Gerda! Ölelnélek… test mandátuma. Lécet, alkatrészként Fognád… adna élményt! Emlékezetes… nap dátuma? Ó, ha már vágyódnál, Te Gerda! Izzadva várnám, lesz szerda? Akkor ismét jöhetsz, Vágyaddal feltölthetsz! Csak nem lesz defektes a verda? Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Lépteim koppannak az elhagyott parkban “Kedves ” Élő Irodalom – Élő Könyv Műhely Antológia 2019

Lépteim koppannak az elhagyott parkban   Lépteim koppannak az elhagyott parkban, Öregszik az ősz szíve a rőt avarban, Pillekönnyű szellő futkároz az ágon, Elmúlt éveimbe újra visszavágyom.   Könnybe lábadt szeme az indián nyárnak, Mint régi kedvesemnek, annak a lánynak, Kinek emlékét takargatja az ősz, Emlékezetem nála mégis elidőz.   Emlékszem a fűzre, patak fölé […]

Posted by
Posted in

Tükörkép

  A nyers valóság nem álomjáték, nem képlékeny sötét árnyék. Szavainknak rabszolgája árnyát hinti, Őt szolgálja. Felnőtt létben gyermek lélek; szürke világban véres léptek. Sebeket ejt a való élet, illúziót tör tükörképed.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Künn, a fák…

Rózsa Iván: Künn, a fák… (Téli kánon) Künn, a fák mind csupaszok, rajtuk néhány veréb. Jégvirágos minden ablak, melegből immár elég! Tél van, tél! De az ember röpke lepkét, új nyarat remél! Ám most fagyott földön varjú károg és henyél… Tél van, tél van; varjú károg kakukk helyén: „Kár, kár! De tré a tél!” Budakalász, […]