Posted by
Posted in

Kultúra napja

  A kultúra napja vagyon, messze repülnek a gondolatok. Tollat, papírt kezembe veszem, már az alkotás is meg született.   E nap a kultúra napja csodás ünnepe, gyújtsunk gyertyát a nagyjainknak emlékére. Emlékeztük mily csodás a művész világ, csodáljuk szavaljuk az alkotást.   Álljunk fel néma csendbe egy percre hajtsuk fejet tiszteletére. Mondjuk imát Kölcsei […]

Posted by
Posted in

A másság

  Egy kicsit más vagyok elfogadni ezt nagydolog. Kívülről épp olyan vagyok csak még is egy kicsit más vagyok.!   Érzékenyebb vagyok mindenre, örömet ,boldogságot keresek. Nem fogadnak el, mert más vagyok, perig külsőleg én is ember vagyok.     Lelkem mint riadt nyúl lapul, ki fél a fájdalmas csalódástól. Hisz nem fogadnak el, mert […]

Posted by
Posted in

Saját hegyem

Előttem tán’ egy hegy, min át kéne kelni? Ehhez persze, felszerelést kéne venni. Nincsen olyan, ki ilyet eladna nekem, Így felszerelés nélkül, van saját hegyem. Nincsen gurum, vagy serpám, ki segítene, Akit megcsapna a bennem levő eszme. No, itt és most ez van, ilyennek születtem, Vegetálva élem, nyomorult életem. Vecsés, 2002. október 6. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Keresgélsz

Van, kinek élet adja… csak tekéznek És élet sűrűjében… csak bengéznek. De már ez sem annyira jó, már rothad, Mit csinálhatsz, ha nagyon fáj a fogad? Keresgélsz, mint hajléktalan kukában. Mennél a télben, tán’ lopott bundában. Zabálnál, mint nagyon gazdag a nagy magányban. Élveznéd életet oroszlán barlangjában? Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Hét-toronyba

Sors-meditáció Úgy látom, a hét-toronyba vagyok zárva… És a kulcsot senki nem veszi ki, már ma. Úgy látom, küzdelmem győzelemre nem áll, Öregedve sem tudom… élet miben áll. A szeretetlenség fátylat borít rám, Hogy boldog ne lehessek, ez vigyáz rám. Sok sorstársammal ilyen módon élünk, És ez ellen nincs lehetőség tennünk. Vecsés, 2005. május 22. […]

Posted by
Posted in

Mit nem tudok?

Malom… Könnyes szemed megbocsát? Ékített hajad, úgy lengedez… Élet, mint malom. * Magányos a halastó, Elkövetni bármit, sose jó… Őrlő-malom lét. * Feledés, maszatolás. Lélek… maga prédikátora. Malom dolgozik. * Tudhatom, mért haragszol? Malom alszik, Hold is felkel már… Tudatlanságom. * Hamvába holt kérdések. Bújjunk össze és így bocsáss meg. Lehet malomban? * Az éjszaka […]

Posted by
Posted in

Új életed

Edit Szabó : Új életed . Tombol benned düh és harag, régi cipőd falnak csaptad, elmúlt az örök félelem, folyó hídján a rettenet. . Változást hoz az új élet, nem vagy egyedül a létben, egészséges lesz a szíved, így lesz játékod végtelen. . Lehetőséget adj mának, keresd meg távoli társad, békülj meg új életeddel, félelem […]

Posted by
Posted in

Rinyu Gáborné: Február 14.

Hálás vagyok minden szóért, gondolatért, mozdulatért. Foltjaim nem feketéllnek,az őszből a télbe térnek. Ezüstjeim fehérednek , emlékeim felélednek. Megbeszélhetem magammal, hisz sokáig tart a hajnal. Nagy csend üli néha lelkem, kell, hogy később felemeljen, mert szárnyalni csak fent lehet, de lent éled az életed. A vonzás itt lenn nagyobb, feljebb csak az angyalok, s barátaim […]

Posted by
Posted in

Rinyu Gáborné: Barátság

Két másodperc vagy kicsit több is talán, amikor a templom egyik oldalán megrettenve könnyes szemekkel megöleltük egymást némán, szeretettel. Neked ez mit adott? Azt nem tudom, csak gondolom. De számomra oly elmondhatatlant, hogy nem is próbálom megfogalmazni, mert szavakkal nem tudom leírni. Ezért csak az érzések sora, ily pőrén ritkán látszik lelkünk kis kapuja. Kinn […]

Posted by
Posted in

Rinyu Gáborné: Szólni

Nehéz bármit is mondani, nem beszélve, hogy kinek? Akármit lehet közölni a fészbukban valakinek. Nem osztom meg mindenkivel, még azt sem, ami zavar. Egy eltévedt porszem, lehet, hogy nagy vihart kavar. Ismeretlenek vagy ismerősök mondják a frankót, a tutit, a magabiztos emberek bizonygatják a magas IQ-t. Vitatkoznak, osztják az észt, bocsi! De én ebben nem […]