Nincs más dolgom Nincs más dolgom, mint hogy türelmesen várakozok, váratlanul elcsitulnak a zajok. Nincs más dolgom, mint nesztelenül nézni a jelet, figyelni, hogy egy jel, mit is jelent. Nincs más dolgom, mint elhagyva tettetést, égzengést, látni mindazt, ami ékkővé lesz. Nincs más dolgom, mint vihar utáni felbátorodásban, némán állni a mozdulatlanságban. Nincs más dolgom, […]
Néha kicsit… Néha nem szólni, csak hallgatni a sírást, a zuhanást, a morajlást talán megérintene egy lehelet. Néha nem válaszolni, csak ott lenni markolni a dühöt, a tehetetlent lehet, megjelenne a csend bent. Néha nem ártani, csak tapintani simogatni, cirógatni, hintáztatni kicsit magasabbra emelni, röptetni. Néha nem szorítani, csak tartani a […]
Tűzvirág Tűzvirágon ringó, illatán bódító Karmazsinként izzó, vágyad add nekem. Szórd szét szép szerelmünk, örömünkben teljünk – Legyél ma velem. Bíbor hold ha éget, szülessen az élet Nyíló szép virágom, öleljük egymást. Rejts el most magadba, szoríts karjaidba – Álmodj ma csodást. Vágyunk fojtva felel, izzó csókot lehel Szirmok skarlát fényén, életünk virul. Leszakítottalak, magamban […]
Boltba mi ha elmegyünk, egy halom kaját megveszünk. Hazavisszük, elpakoljuk, fiókokba bedugdossuk. Pár nap múlva megtaláljuk, fele rohadt, de nem bánjuk, pocsékolhatunk a kukának hála, a szemetes pont erre lett kitalálva. Múltkor a bolt kijáratánál állva, a bolti konténert meglátva felcsillant a szemünk. Hisz haza se kell vinnünk a sok nehéz csomagunk! Időt ezzel spórolunk.
Páva Áttetsző uszály kúszik mögötte. Malachit legyezőjét kitárva háremét vonzza, hipnotikus szemekkel bűvölve tyúkjait. Násztánca lenyűgöző. Fénylő mellénye drágakő, türkizszínben pompáz. Zafírként ragyog rezgő bóbitája. Hangja fals illúzió, érzékek falát leromboló.
Ősz búsong a tájon, Mint ősi várrom, Mely omló kövei közt, Tudja, ideje lejárt! Tél közelít már, Deres a határ, Köd leple alatt, Szürke a táj! Hulló falevelek, Elmúlást emlegetnek. Vastag az avar, Szél söpri már. Fájó az emlék, A tél hidegét, Nem oldja fel már, A szép szivárvány! Paul Verlaine verseskötetét olvasgatva a legszebb […]
Legördült a függöny, az előadásnak vége, Állva ünnepelte őt a nézőtér közönsége. Színészt, ki csendesen állt a színpadon, Szemében könny, szívében fájdalom! Felgördül a függöny, harsog a vivát, Mosolyog, nem láthatják hatalmas bánatát. Meghajol, szeméből könny pereg. Boldogságtól. Mondják az emberek! Pedig ha tudnák, ha éreznék talán, Milyen “vígan” játszani egymás után, Ha elvették tőled […]
Nem vagyok hívő, de ateista sem, Én a megváltást másképp képzelem, Nem hiszem, hogy bűnösnek születtem, Még ha ezt is mondták ki felettem! Mit tettek az ősök, nem érdekel, A tudásért mindig szenvedni kell, De nem utólag, és századokon át, Hogy mindenki bűnös, ki megélte korát! Csak azért élünk, hogy vezekelj, ember, Mert másképp a […]
B. Mester Éva Tétova Az egyik kezemben kárhozat van, a másik kezemben tán’ csoda, tökéletesen tökéletlen neve sincs érzés mámora. Az egyik léptem hozzád indul, a másik léptem sehova. Mennék, maradnék malmai közt minden lépésem tétova. Az ösztön azt súgja, vársz még rám, a szív hevesen bólogat. Öngyulladással utat perzsel, kitárja […]
túl csipkés hegyeken, örvénylő fellegen, aranyba öltözött, jól fésült alkonyon hallgasd, hogy bekopog az éj az ablakon, s csillagot csókol az égbolt arcára
