„Nemcsak és Ismeretlen”, talán már ismerős! Ha mégsem eléggé, én vagyok felelős. Évtizedek hoztak nékem olyan vágyat hogy az elmúlóknak emléket találjak. Nemcsak itt, nemcsak ott; nemcsak régi múltban, játszott a sors, hová egy kicsit benyúltam. Nemcsak legenda volt, nemcsak történelem; olykor nappal kószált, máskor meg éjjelen. Nemcsak jók voltak ott, nem is csak […]

  Kell egy pici szikra, ahhoz, hogy tűz gyúljon, kell egy kis lendület, hogy mozgás induljon! Volt egy jó lendület, mely ösztönzőn hatott, s örömet szerezni tett máris baktatott. Nem versenyként indult; nem lett díj kitűzve, csupán a jó érzés, szándék lett felfűtve. Csodás alkotások seregét meglátva, kipattant szemekből az öröm szikrája. Boldogság örömet okozni […]

  Erdők, mezők között pereg az életem. A csodáknak száma köröttem végtelen. Minden fán és bokron ezernyi a hajlat; a sok féle águk, más-más lombot aggat. Vad kórók, virágok ringnak a zöld gyepen; katlan ül a völgyben, csúcs kéklik a hegyen. Forrásokból erek, patakokká nőnek; a vízmosta dombok, az aljba ledőlnek. Madarak röpködnek, ülnek az […]

  Közel hetven éve enyhe tél volt nálunk; február végéig még havat sem láttunk. Ám, ekkor hirtelen, hullott egy arasznyi. Mondtam is bátyámnak:  menjünk már szánkózni!   Menjünk, de hát mivel? Nincs szánunk semilyen.  Deszkát fűrészeltünk, szegeztünk serényen. Kötél is került rá odább huzigálni. Gyorsan elkészült az. Siettünk próbálni. Ól fölött ott […]

  Mátra jobb szélénél van a pici hazám. Déli Nap sugara hátulról hull reám. Keskeny a völgyi sík. Dombok vesznek körül¬; a természet szépe e tájra tömörül. Felhőt fésülgetnek hegygerincek fái; vihar kuszáltan, ott ritkán tud átszállni.  Mintha festegetne a természet keze  minden völgy és oldal színskálával tele. Távoli gerincek kékeszöldet játsznak;  […]

Mindenen túl   Még a fülemben cseng az a döbbenetes csend. Ajtócsapásod hangja suhintott, mint szablya. Szívembe döfött a kés, hiányzó dédelgetés.   Üresebb üreges űr magányra mély magányt szül. Zagyvábbnál zagyvább a zűr, sorsod sorsomra ráül. Lélekcsitító csendünk örökké együtt rezdül.

Velencei hexameterek   Tó szeme nyílik reggel, röppen a nádi poszáta. Ébresztőt, riadót fúj, kérdőn csörren a hangja: Hajnalod új lesz-e? Itt ér mégis a régi mederben? Téged kérdez a nádzizegés: – Ó, újra remélsz még? Tetszik a játék? Hexameter-sors. Ennyit is kértél!

Januári alkony   Lassan nyúlik a kémény-árnyék a kertben, Lomhán mozdul az est a tétova télben. Eltűnt arcok felhői lebbennek a szélben, róluk gyakran álmodunk, de mégis ébren – Újra elment valaki, most múlt egy éve – Némán kiáltok az elolvadó képre: Velem maradsz, tűnődő lelkembe égve, mit számíthat a test, mi már tetemmé lett? […]

Ötvenen túl….   Az árral szemben úszni már megtanultam. De meddig bírom?