Csend van körülötted, hatalmas csend. sajog a bordád és zúg a fejed, az ütés, mit kaptál, kijózanít, itt az értelem már sajnos nem segít. Jobb csapott, vagy íves bal horog, ha lazán vagy sután, álladra kapod, mintha a világ szakadt volna rád, rendül az agy és csuklik a láb. Repül a törülköző, vagy megment a […]

Edit Szabó : Voltaknak fia ” Hadakozok, sírok, birokra kelek ” nem számít jelen, múltad a félelem mosolyod kinyilt, szavaid bántanak, nem számít kenyér, italod bűnt fakaszt, étvágyaddal leköpted önmagad, szabadságvágyad az egekig repít, múltbéli félelem lelked mélyén virít, hátrahagyod mi eddig éltetett,, sanyargatod bátortalan szíveket, kibodni mindent, mi egykor volt, megkövült arcodon torz mosoly, […]

Egyszer akarjál csak úgy semmit tenni, tárt karokkal a napfényes égre nevetni. Némán ücsörögni a Duna-part lépcsőjén, ide-oda táncolni gondolatod mezsgyéjén. Mezítláb szaladni egy vadvirágos réten, behunyt szemmel pörögni a vaksötétben. Megmártózni éjszaka leple alatt egy tóban, hűvös pezsgőt inni egy meghitt presszóban. Eső után belegázolni egy méretes tócsába, beleálmodni magad a szerelem hintójába. Kigúnyolni […]

Edit Szabó : Tengerparti romantika Romantika felsőfokon, megterítve az asztalon, lemenő Nap kerek fénye élvezetet talál benne. Visszaveri fénysugarát, fodrozza a tengerpartját, által adja az uralmát, fáklya veszi át hatalmát. Pálmák között fénye lobog, visszaköszön az asztalon, terítéke oly gazdagság, vendégeket már nagyon vár. Megterítve kerek asztal, fehér abrosz minden jóval, vacsora és hűtött pezsgő, […]

Edit Szabó : Még akarom Életemnek javát már leéltem, öröm-bánat elsüllyedt a mélyben, emberszívek nyílottak előttem, lehetetlent nem követelt tőlem. Tekintetem bízva a jövőben felemelem, kérve jótevőmet, reményt adjon további utamra, ne egyedül forduljak az útra. Istent kérve oly közhelyet szólok, hittel én már rég nem boldogulok, nem jutnak fel hozzá a kérések, nem tudja, […]

Rózsa Iván: Az Életfa Az Életfa mellett nőnek még gizgazok… Az Életfán tenyésznek még ál-balanszok… De emberiség, e fattyú nehezéket egyszer elhagyod: Csak találd meg végleg győztes, hős magyarod! Budakalász, 2017. június 26.

És vannak értelmes emberek is ezen a világon.   A világ közepén állok, de nincs, ki megkerüljön.   Az élet hálója rabul ejtett mindannyiunkat.   Egy napon Cupido hülye nyila telibe talált.   Ő kicsi örökké, és én leszek mindig a nagyobb.     Megjegyzés: /Az apevák cím nélküli, ötsoros versek, melyeknek lényege, hogy az […]

Vad őrjöngés a szél tépi, szaggatja a fákat ítélet nélkül is fél egyaránt, ember és állat. Kifordul a fa s zuhan gyökér csonkja elszakítva lombja közül szárnya nélkül nem menekülne a rigócska. Dörren nagyot, apró jég hull azután vált, kicsit nagyobbra majd az ég vízcsapja indul özönvíz hull a talajra. Pattog a jég a teraszon […]