Posted by
Posted in

Mondd! Miért fél….

Mondd! Miért fél az éjszakától Kinek nappala fénytelen, sötét Lázálmai őrjöngő mámorától Ledönti vágyai zöld erdejét! Miért nem száll a büszke lélek? Dagonyázva a sárban araszol tova Holnaptól rettegnek a lelkükben szegények Agyukat marja a félelem sava. Tébolyult, őrült vágy, táncolva vigad. Ruháját tépve, szórva szerteszét, Rá is az enyészet vicsorít fogat, Tékozló imája, elveszti erejét. Nem […]

Posted by
Posted in

Életemhez….

Kopott gitárom húrjait pengetem, Régi dallamok, édes melódia. Az idő, mint macska játszik velem, Szép, fájó emlékek végtelen sora. Miért a fájó múlt, képét kergetem? Régi álmok, vágyak egész sora. Hagyom, a jelen, elmenjen mellettem? Betemet a múlt, már ködös mocsara. De új zenét játszom, mit e kor kíván, Gitárom hangja is most már vidám. […]

Posted by

Az év trubadúrja 2017. – pályázati eredmény – 60 év felettiek

Február 18-i rendezvényünk következő részében a 60 év feletti alkotók kategóriája került sorra, ahol a helyezettek előtt a további sikeresen szerepelt és az összejövetelen megjelent alkotók jutalmazására került sor. Tuza S. Tibor, Kühne Katalin, Szohner Gabriella, Szolnoki Irma és Császár József A sikeresen szerepelt alkotóktól a következő munkákat olvastuk fel az eredményhirdetésen: Kühne Katalin: Átölelsz […]

Posted by
Posted in

Elmúlás

Szárnyai alatt kél a szellő fészkéből kecsesen tova repítő aprócska, szertelen bódulattal suhintva felrázó hangulattal felkapja, emeli, megforgatja aztán bátran útjára bocsájtja, mint ősz s tavasz fogócskázás közben eltaposva a fagyottas telet, ám kíméli a perzselő nyarat had égesse a száraz bizonytalant, s ahogy halad, szalad a biztosba elnémulásától borul virágba egyszeriségének kihűlt hamuja.

Posted by
Posted in

Álmodnék veled

Álmodnék veled Holdat csillámlót, világ-fényest álmodnék virág-rétet szivárványt, kacsintósat. Álmodnék ezer vázát ezer csokrot, tarkabarkát álmodnék tavaszringatót ölelésben fogant csókot. Álmodnék boldogságot mosolyodnak dallamot álmodnék végtelen órát oldó időtlenség pillanatát. Álmodnék tiszta vágyat örömkönnyet, nyughatatlant álmodnék álmot álmodót szárnyaidat féltve óvót. Álmodnék egy nagy követ feltörném és belegyűrném az álmosító csalódást szakítás búját, s fájóját. […]

Posted by
Posted in

Pénz hatalma a mában

Edit Szabó : Pénz hatalma a mában Azt mondják, pénznek nincs szaga ám óriás a hatalma, életednek fenntartása, létszükséglet megadása. Bizony ingyen nincsen semmi, nem kérdezik mit kell enni, nincs oly mondat,hogy majd holnap, a világon egyedül vagy. Nincsen pénzed, ki kérdezi hisz a lelked is szégyelli, egyik napról élsz másikra, forintjaid számolgatva. Jó lenne […]

Posted by
Posted in

Évek tucatjai mögöttem

Mögöttem az évek tucatjai gyűlnek s vágyaim tüzei lassacskán kihűlnek. Egy-egy csillogó szem még, ha dob is szikrát, elaggult testemen az tűz nélkül fut át. Hamvadó parazsam hiába kap már fát sóhajtás, fuvallat nem lobbantja lángját. Vagy mégis? Ha jöttöd közeledni vélem, alvó vágyam-tüzét fellobbanni érzem. Szívem fürgén dobol, az arcom is lángol s a […]

Posted by
Posted in

Törjön utat a fény!

Kihalt már a mező s az erdő-fedte táj. Nincs madárdal sehol, csak kopog a harkály. Köd-tenger nyaldossa a völgyet és dombot s aggat a fagy fákra jégkristályból lombot. Az élő didereg, kacsingat rá a vég. Fehér paplant nem vet megkínzottra az ég. De lám!  Apró fények milliárdja terem: az égi-fény áttör ritkult köd-tengeren. Lent is […]

Posted by
Posted in

Fagy játszadoz

Ablak üvegre tett csillogó virággal belibbent a vendég, ám percnyit sem tárgyal. Kúszik szanaszéjjel, de marad itt része, s nem tudni, tettének milyen lesz a fékje. Nincs már fákon levél, reszket minden ága, de nem táncát járja madarak dalára. Felhangzik néha ott hollók rekedt hangja, máskor erdő csendjét láncfűrész zavarja. Kis pataknak lassult csobogó futása, […]

Posted by
Posted in

Csillagot szült az éj

Csillagot szült az éj, s deret hint a hajnal. Csendes most a reggel, s nincs madárdal nappal. Békakoncert sincs már, a tücsök is hallgat, gébics a tüskére bogarat nem aggat. Nem lehet hallani dalolgató rigót, s a szajkó is csendben lopkodja a diót, A környező tájat bűvös festő járja, s hirtelen színt cserél a fák […]