Posted by
Posted in

Van a lelkemben egy érzemény

Versben és HIAQ –ban… Mostanában van a lelkemben egy nagy érzemény, Hogy hiába bízok én, nem valósul a remény… Így a küzdő élet majd’ tragikus, olyan kemény. A korábban megálmodott, elképzelt, kifundált gondolatot leírom, Mert a lelkem szerint, hogy sokan olvassák… folyvást és szívből ezt akarom… Ez, poéta dolga, elképzelni, gondolni… leírtakat megmutatom! * Szószoló […]

Posted by
Posted in

Egy nagy sakktáblában bujkál az élet…

Az életem, lét egy nagy sakktábláján telik! Kik velem ott vannak… csak integetek nekik. Nem-igen látom, hogy minket a sorsközösség összekötne, Az egész csak front és nem hozott teát a Hamupipőke. A lét miben élsz, Egy fekete, fehér lap. Ki körül vesz, nem mind jó. Életed nehéz, Mert van ami fekete, És te fehérnek hitted. […]

Posted by
Posted in

Új kenyér ünnepe

Edit Szabó : Az új kenyér ünnepe Magyarokban büszkeség honol, új kenyérnek ünnepére földmíves ember vígan dalol, magtárban a búza szeme, dicsősége az embernek, munkájának a gyümölcse, az életnek feltétele, mindennapok szükséglete. Új kenyérnek az ünnepe, nemzetünknek büszkesége, fogadd ember a szeletet, szentség megszentelésére, Isten testét adta neked, megszentelve a kenyeret, bűnödet magára vette, tiéd […]

Posted by
Posted in

A lúdtoll, rendi harcosa vagyok

Hithűen képzem magamat… én a lúdtoll, rendi harcosa vagyok, Kergetem a tudást, mit elődeim fölhalmoztak… ők a nagyok! Hithűen képzem magamat… én a lúdtoll, rendi harcosa vagyok. Hiszem, hogy a művészetemben, nincsenek látható flancok, Mint a lúdtoll, hithű, rendi harcosa, tudom, mit akarok! Hiszem, hogy a művészetemben, nincsenek látható flancok. Huszonegy éve képezem magam, tán’ […]

Posted by
Posted in

egy falevél csupán…

egy falevél mint emlékek sora lenyomatot hagy a mindennapokon ha átcikázik néha az agyadon nem érheti el a feledés pora egy levél csupán lemásolta sorsa szürke folt csupán egy fehér anyagon most is mint annyiszor ha hagyom megérint a lét kegyetlen varázsa egy sóhaj száll tova a világba aprócska az élet és olyan rövid hiába […]

Posted by
Posted in

a múló idő

a lépcsősor a végtelenbe vezet gyermekként lépsz az első fokokra mint letűnt korok egykor míves szobra bomló óra mutat múló perceket ahogy haladsz egyre magasabbra a gyermekkorod már egyre távolabb órából néha lehullik egy darab így tűnik el a pillanat hatalma ahogy közeledik a végső cél fogy a pillanat a perc az óra sietős léptek […]

Posted by
Posted in

sötét a világ…

sötét a világ és sötét az élet sötétben sötétben sötétben élek szeretnék ölelni egy vidám dalra kimenni futva a fényes szabadba feledni mindent mindent ami fáj látni hogyan zöldül újra a határ színes szalagokat tűzni zászlómra hirdetni hogy már nekem szól a nóta csendben átölelni majd a világot mosollyal éltetni a szabadságot hittel dogma nélkül […]

Posted by
Posted in

Jelen van a hőség!

Itt van a hőség, Ez nem újféleség, Vele küzd létezőség. Meleg tűrés vakmerőség? Izzadó higanyban görcsösség… Hőmérő rosszallása hülyeség! Melegben megbolondulni veszettség. Hinni, hogy eljött a vég, tehetetlenség, De ekkora hőség… lehet reménytelenség. Melegben eljött a nyári idő, most van bőség, Felhők elmenekültek, nem küzdenek… hőség-bőség? Ezt a hőt nehezen bírjuk… győz az elviselhetőség? Vecsés, […]

Posted by
Posted in

Saskő vára

/ Felvidék /   Garam partján emelkedő hegynek a tetején állnak Saskő várának romjai, melyet ma is megcsodálnak.   A zólyomi vár urának vadászata  nem sikerült, ám udvari bolondjának javaslatára felderült.   Másnap reggel elindultak, egész nap hegyeket járták, közben egy óriás medve pihenését megzavarták.   A vár urát megtámadta, ám bolondja nagyon gyors volt, […]