Posted by
Posted in

Megbékélten

  Amikor lehullott az első levél, földig hajolt érte az ág, de hiába, elszállt a széllel, többé nem látta. Visszahúzta folyton zizegő maradék sarja, és tűrte némán, mint űz gúnyt vele az idő… Egy reggel különös pompában levelei elhagyták mind, roppant az ág, s a jeges űrben álomba merült megbékélten.

Posted by
Posted in

Hangulat 1

  A Kisküküllő partján estefelé hízik a csend, körülöttem úr a rend, árnyékát nyújtja a fény, a víz pőre testén lila ég nyújtózik, öreg füzek ringatják két part között, most kolomp hallatszik, csorda jön a túlsó partról tarkán, fehéren, feketén, és tart néma öntudattal az álmos falu felé.  

Posted by
Posted in

A tél csodája

A tél csodája     A tél csodája az az este, mikor a csillag a gyermeket keresve -istállóban az égi kisdedet- lángra gyújtja mind a szíveket… Rövidültek a napok az  időben, éves gondok szinte feledőben. Győzött a fény, az új életelv, már az alkony is későbbi jel. Téli napforduló! Ősöktől való… Biztonsággá vált a sok […]

Posted by
Posted in

Ünnepi hangulataim 2015-ben

( 2 x 2 akrosztichon ) MÁRCIUSBAN M ogyorófán barka bólint Á lomszerű ködkép szólít R emete-lényem felébred C ipelem tinédzser énem I hlet-ontó napsütésben U tasgép robaja hódít S úg a tisztás halkíts lassíts M akkon Márián merengek Á hítattal körbenézek R őt-PIROS ott az ég alja C etlim tollam előkapva I hlet morzsát […]

Posted by
Posted in

Holdfény és csillagok

Holdfény és csillagok Megnyílt az égbolt mennyezetfala, fülekben finom, éter-harsona. Lelkekben áhítat,csodás, nagy titok, fényjelek tudják csak, meg a pásztorok: -valahol van egy meleg jászol, várva-várt gyermek, boldogság-mámor- Holdfény sugárzik s fényes csillagok, ma gondot, bánatot, mindent elhagyunk. Ringunk gyógyító hárfa dallamán, ünnepet zengő angyalok szaván… Ma megértők vagyunk és bölcsek, gyermekek s felnőttek jönnek… […]

Posted by
Posted in

Óda egy sziklához

Óda egy sziklához Szerelmes simulásod ehhez a tölgyfához örök-szent eskü, tiszta nász! Kötődöm e természetcsodához, fülemben édes hegyzene cikáz… Gondoltad-e, hogy minden erre járó ember megpihen rajtad s a kies távlatokba néz? Itt ülök én is. A világ dolgain gondolkodom. Miért viták, harcok? Nem tudhatom… Szabad vagyok.Lelkem szárnyal, énekel minden felszálló madárral. Óh, hallod-e a […]

Posted by
Posted in

Hangulat 3

  Borong az ősz, borong az én lelkem is, tudom, ez múló állapot, jönnek még szép vidám napok, a színek derűre váltanak, találok közöttük újakat, aranyat, barnát, vöröset, magamra öltöm selymüket, az ősszel avarban lépkedek, köröttünk új dallam kering, érzem a ritmust, ez felderít, a szél fűszerillatot kavar, dúsabban szórja mint tavaly, most borong az […]

Posted by
Posted in

Az alkotás istenisége

Értője a világnak úgy lehetek, ha lelkemmel látok, a szem néha csal, színekbe rejtett hangulatokból, míg szomját oltja, lelkem túlnövi földi igényeit, emelkedem, hogy megtaláljam istenem.

Posted by
Posted in

Kóborló

    Ha ideje jön a kóborlásnak Rimbaud is tudta üres a lelked lankad szívverésed rálépsz az útra erődből már csak erre futja ronggyá nyűtt napjaid számolatlanok kezed zsebedben nincs mit keressen lábad parancs nélkül jár világot szemed szűretlenül tárol éjjel égsátor fölötted reggeled ott szép ahol éred talpad mosdatlanság marja mezítláb lépsz mosott aszfaltra […]