Posted by
Posted in

Szeles

    Szeles   A szellő kellemes simogat. Lelkemre ráfújja csontomat. De a szél erősebb, mindegyre… csókomat messzire elvihesse. Az orkán? Rajta csak, tomboljon, magamat biztos hogy markolom (…) Hát én is fújkálok szeleket, ők adják télnek a meleget, ők adják nyárnak a meleget.

Posted by
Posted in

Ködben

Ködben   Leszáll a köd. Kilélegzet. Szürke. Barna s persze sárga. Benne lépünk a világra. Felszáll a köd. Belélegzet. És mi szintén együtt véle. Így! Beléje űrni-légbe.   A köd vakító, de vagyok író, e verset leírtam, tessék, nézd, itt van.  

Posted by
Posted in

Nem az…

Nem az elsők!   Lábnyom. A porban. Ember. A szürke, szürke poron. Én, te a holdi poron.   Ha meghalunk: eltemetnek.     Nem az utolsók!   Lábnyom. A porban. Ember. A messzi, messzi poron. Én, te a Plútó-poron.   Ha meghalunk: visszamenjünk?

Posted by
Posted in

Az élet még domináns?

Hol van az élet? Mivé lett? A haldokló avaron, már nem az élet dominál, Ezen útján a levélhalál, bármunkában kaszál… A haldokló avaron, már nem az élet dominál. Állj Készen! Ha szólít, Menni muszáj, Élet már úgy sincs. Élet már úgy sincs, Menni muszáj. Ha szólít, Készen Állj! * De, vajon meddig tart a lét, […]

Posted by
Posted in

Haiku csokor – Csillagokról

Edit Szabó : Haiku csokor – Csillagokról. ott van az álmom, csillagporos lábnyomom kék égen ragyog # Holdra kacagtam, csillagfényes Tejúton repült a világ # hullócsillagok, álmaink vad tengerén az éjbe vesznek # villámló fények, halk nesz az éjszakában, csillaghullások Bőcs,2018.08.15

Posted by
Posted in

Megszülettem… magam nélkül!

Megszülettem, akarat nélkül… Meghalok biz’, akarat nélkül… Addig élek, akarat nélkül. * Nem kértem létet… Élek, mert megszülettem. A halált sem akarom. Akarat semmis, Születtem, élek s halok… Ezt kényszerből kell tennem. * Nincsen akarat, Se színeső- szivárvány, Életem hideg. *** Megszülettem, akaratom ellenére… Meghalok biz’, akaratom ellenére… Addig a lét… akaratom ellenére. * Akarni […]

Posted by
Posted in

Beletörődve

Sajog frissen kitépett sebhelyed, három magzatom hű kelyhe. Mint gesztenye védő burka, teljesített küldetése után ősszel lassan elsorvad, vándorútra keltél bennem. Életemért távozásra ítéltek. Isten veled! Nem kell majd fiaimnak bölcsőjük miatt vinni korán koporsómat…

Posted by
Posted in

Életpont

A lélek üressége… Csak hallgatom, hogy eső búsan kopog a betonon, A vízből kiugrott hal, meg ott hal meg a rakparton… Múlt Kopog Betonon. Nem félek én. Hisz jön ő felém. * Érzem, ha a sors engem meghívna egy fellépésre, Ez a koncert nekem, akár évadnyitó lehetne… Hmm… ő meg egyben, az utolsóként tovább vezethetne. […]

Posted by
Posted in

Szép(ek)

Szép 1   Szép. Akár a tél… Véfagyát virágozó sárga rózsaszál     Szép 2   Szép, akár a kard- kezemre fröccsenő friss sárkánytejecske.   Szép 3   mint a főnixhamv, amint a szélbe szárnyal, s csőre is felnő.

Posted by
Posted in

Zenés este

Edit Szabó : Zenés este Bíborszínben tündököl a tó vize, lement a Nap, elköszönt ma estére, stafétáját átadta éjszakának, dallamos, lágy levegőjét csodáljad. Tó vizébe benyúlik az új móló, elfér rajta kényelmesen a hangszó, zenekarnak a tagjai készülnek, zenés esti mesét elhegedülnek. Dobnak hangja nem zavarja a csendet, nem veri fel tó vizében életet, tó […]