Posted by
Posted in

Játszmák

Hétköznapi pszichológia… Szinte mindig úgy van, hogy a pár domináns tagjának Lehet csak véleménye, vagy mondandója! Mindent megmagyaráz, folyvást ossza az észt párjának S Ha igaza van, ha nincs, dől a mondóka! Ő generálója, párja alanya a játszmának. Vecsés, 2017. június 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

mint fehér szálakból…

mint fehér szálakból szőtt puha paplan borítja be a hó most a tájat közben az apró pihék szakadatlan szférák zenéjére táncot járnak kontrabasszus ahogy a szél süvölt zenekart most a természet vezényli a pihék tánca álomvilágot ölt nézőt e látszat mindig megigézi a kertem is hótakaró borítja növények téli álomba merülten pihennek titkon a tavaszra […]

Posted by
Posted in

Hóviharban, néptelen a táj

A téli időjárásról 3 szerző… versben, tükör apevában, tankában Változik a világ, ciklusos az idő, Tél meg valahonnan, hirtelen elő-jő! Ősz, Tavasz Már nincsen, Megváltozott Az idő, s világ. Az idő, s világ Megváltozott, Már nincsen Tavasz, Ősz. Fehér csillogás A repülő hópihék. Jégtörő csákány. Havas kristálycsillanás, Erdőben ág zúzmarás. * Vége a kispadi, esti […]

Posted by
Posted in

Segélykiáltás!

Segélykiáltás! Amig természetes az élet, Nem gondolunk rá, -egyszer vége- Éljük a nap óráit. Hol tevékenyen, hol üresen. Hivatkozunk a millió teendőkre. Pedig, ezek megvárhatnának. Nem vesszük észre, a betegek, Öregek, utolsó kiáltásait. Nem haragosan teszik, Csak esdeklő nézésükkel. Elég egy kézfogás, Egy simogatás, ölelés. Ilyenkor repülnek, életkedvük megnő. Van további értelme életüknek. Igen, a […]

Posted by
Posted in

Ó-Év, Búcsúztató

Ó-Év, Búcsúztató! Boldog évek, elmúlt fiatalság. Újra, és újra, csak arra gondolok Élted az életed, és csak egyre fogytak, Kimerülten, fáradtan az évek. Mindig, csak a holnap, és a holnap. Így hajtottad éveid. Nem gondoltál a mára. De, azt sem tudtad, Egészséged meddig bírja még, Nem figyeltél a szépre és jóra, Kimerülten roskadtál le esténként, […]

Posted by
Posted in

repül a hinta…

repül a hinta és ágak sora tartja a láncot amin lengsz most feletted suhog bár nem láthatod az élet kardja mint egy nagy fog beléd is marna a rút koponya lehajtott fejjel sorsod mostoha emeld az arcod szárnyad is csattog várja hogy repülj kék ég otthonod suhanni oly jó táncolj bajazzo érezd a szíved most […]