Posted by
Posted in

Iszonyú világ

Borzalmas az egész, iszonyú világ. Mikor gyúl már nekem is egy kis világ. Sírom ajtaját, valaki törhetné És halotti maszkomat levehetné. Meggyilkoltatának. Nem élek többé? Letaposnak. Válik még sorsom szebbé? Az én szívem élve eltemettetett, Várfokról ledőlve betemettetett. Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Elmentünk kirándulni

Elmentünk kirándulni a családdal. Mindent láttunk, most együtt a családdal. Állatkertben voltunk a vadak között. Nem féltem az orrszarvú háta mögött. Feküdt a nagy krokodil, mint egy hulla, A sörényes oroszlán sem volt nulla. A vadkacsa gácsérja éppen búbolt, A fókapár meg játszott, versenyt úszott. Láttunk, pici, erős nyílméreg békát, És hátul vakartuk orrszarvú hátát. […]

Posted by
Posted in

Kullogok

Kullogok, mint egy kivert kutya, a ködben, Ballagok, de nem futok, mint nyúl a ködben. Elvesztem a saját sorsomban, Éreztem, baj van a gondomban. Továbblépni, vajon lehet-e? Én nem vagyok király gyereke!… Futnék tán’, ha volna mérföldes csizmám, De csak nevet ezen, a szomszéd komám. Látja tán’, sánta kutya szintjén vagyok, Miket mesélek, mondja, csak […]

Posted by
Posted in

Az élet, rossz zongora

Az élet olyan, mint egy rossz zongora, Törött a billentyű, szakadt a húrja. Monoton zenét játszik, sőt kornyikál, Sőt, rossz mellett végleg, bőszen kiáll. Javítani, hangolni ezt nem lehet, Csak ütni c-t, halkan, mint a lehelet. Billentyűk közé szorult az ujjam is, Jó fals hangokat ad ki, csak azért is. Monoton hangok kavalkádját zengi, Hogy […]

Posted by

Bűvölő 5. – Versmegzenésítés Karády Istvánnal

Bűvölő 5. Versmegzenésítés Karády Istvánnal az Irodalmi Rádió pályázata A beküldési  határidő lezárult és megszületett a pályázat végeredménye, mely szerint a megzenésítésre kiválasztott alkotások és helyezettek: 1. Török Nándor: Végzetváró 2. Juhász Anikó: József Attila 3. Györkös Nóra: Íz-varázs 3. Kakucsi Erzsébet: Itt a Karácsony! Boda Zsófia: Kavalkád Győri Károlyné: Eltűntél Györkös Nóra: Angyalság Juhász […]

Posted by
Posted in

Nem vársz már…..

Ültem a Blahán és néztem az embereket, Volt aki tétovázott, volt aki sietett Volt aki rágyújtott, volt aki telefonált A villamosok és egy-egy busz megállt   Én már ott ültem talán három órája Bennem sírt ezer meg ezer világ nótája Itthagytál engem örökre felmentél a mennyekbe Koporsószöget ütöttél egy barna férfi létébe   Nekem a […]

Posted by
Posted in

Ábrándok

Könnyű léptekkel suhan felém egy szellő, szépségtapaszt visel a nyári bárányfelhő. Édes kis semmiség vesz körül, álmodom, elmémet a képzeletemnek adományozom. Gondolatban naponta látogatlak meg téged, violaszínű virág szirmában fürdik a képed. Semmim sincs és mégis oly gazdag vagyok, hisz rajtam tartják szemüket az angyalok. Ha egy regényben írnám meg ki kit szeret, és miért […]

Posted by
Posted in

Kovács Éva: Szeretlek

A szó új tartalmat nyert S szerelemmel ötvözve Téged idéz… Bűvös órák zsonganak Havat idéznek, s telet. Perceket varázsolnak elém Forró havat, hideget, Megfoghatatlan estéket, Estéinket, melyek könyörtelenül Mint az álmok, tovaröppentek. Szeretlek, lényed kedves nekem, Velem vagy mindig. Szerelmed láthatatlan biztosító kötélként Tart életben, halálban. Szeretlek, már ki tudja mióta. Kutattalak, kerestelek Már-már Rád […]

Posted by
Posted in

Kirándultunk a hegyen…

(Senrjú) Nagy gőzfelhőkkel Vontat a masiniszta. Kicsi gőzmozdony. * (3 soros-zárttükrös) A reggeli járattal jöttünk föl a fennsíkra! Most a fűben tízóraizunk éhes gyomorba. A reggeli járattal jöttünk föl a fennsíkra! * Már látom a hegyi vasút két kocsiból áll, Kicsi gőzmozdony csak vontat és nem is ágál… Az esti utolsó vonattal megyünk innen le, […]

Posted by
Posted in

Illúzió

A reménytelen vágy érintése sorvaszt, színjáték részeként mégis eggyé forraszt. Törékeny illúzió, szilárd árnyalak, lelkem ráncainak mélyébe zártalak.