Posted by
Posted in

Rózsák

A téli nap most reám fonja bágyatag fényét, te épp egy másik bolygóra távoztál hirtelen, tudom – bár nem vagyok se látnok, se jós – a végét, itt kopog az öregség – bús, rút banya – szüntelen, legyintek: viselek még néhány háborút s békét, amíg visszatérsz, s a rózsák kinyílnak csendesen.  

Posted by
Posted in

Marina Cvetajeva: Az nekem jó…

Hogy nem haltunk bele, az nekem jó, Én akkor magába, s maga énbelém, Hogy nem érezzük, hogy a földgolyó Alattunk elúszik csendben, könnyedén. Az nekem jó, hogy versem víg, bohó, Nem komoly, minek a költői babér, És hogy nem kell pirulni lángolón, Amikor ruháink széle összeér.   És nekem az is jó, hogy nem zavar, […]

Posted by
Posted in

Régen vágyott nap

Ma esküszünk! (9 soros) Ma lesz, az esküvőnk. Régen vágyott nagy nap lesz, Életnek, mi, remek lesz! Telik még egy óra, Már boldog házasok leszünk! Boldog a lélek-énekünk. Ígéreted… hűség! Feleségem leszel, szeretlek! Jövő életben elvisellek! (10 szavas) Násznép, már indulásra kész, Bennünk nincsen félsz… Életben, velem élsz! (HIAQ) Napsütötte lesz az Életünk, egymást szeretjük! […]

Posted by
Posted in

Indulunk a közös élet felé

Ma mondjuk, hogy: igen… Boldogok vagyunk, mert végre eljött a mai nap, Az állam után, isteni áldást ad még a pap… Boldogok vagyunk, mert végre eljött a mai nap. Már öltözünk és megyünk igent mondani, A násznép meg még csak, most kezd koccintani… Már öltözünk és megyünk igent mondani. Isteni a szerencsém, hogy kifogtalak, szeretlek, […]

Posted by
Posted in

Szemembe kiül a könny…

Szemembe kiül a könny, Te sosem ülsz mellém. Szívemben beáll a csönd, Te sosem vagy enyém. Ereimet jég feszíti szét, Közénk háló feszült. Halottnak való szerelmi lét, Római kőszobor mely kidűlt.

Posted by
Posted in

Egyedül

Hullámzó tenger mellett áll a zenész és játszik. Egyedül. Sápadt fiú várja kedvesét a mozi előtt. Egyedül. Szivárvány dalok születnek egy költő ajkán. Egyedül. Öregasszony szürke szemével várja a halált. Egyedül Esti imát mormol a pap, hazamennek a hívők. Egyedül. Egy rab töpreng tányérja felett, eszmél. Egyedül. Egy kislány siratja el kócos babáját. Egyedül. Valahol: […]

Posted by
Posted in

Marina Cvetajeva: Ifjú éveim korai rímeire…

Ifjú éveim korai rímeire, Tétova költő, ki téblábol, Vízcseppek fröccsentek falikút köveire, Pattogó szikrák egy rakétából.   Megzavarták egy szentély csendjét, Hol béke és tömjénfüst honolt, Verseimre, mik leírták a világ rendjét, S ott maradtak a polcomon.   Raktárak mélyében porosodva, (Ki tudja, hogy kerültek oda s mikor!) Verseimre, penészes hordók nemes borára, Egyszer kíváncsi […]

Posted by
Posted in

Marina Cvetajeva: Neved csengése

Neved csengése – kezemben fióka Neved csengése – nyelvemen itóka, Száj, ami mozdul rezzenéstelenül Neved csengése – öt betű. Labda, ha röppen, elkapom, Ezüst csengettyű ajkamon.   Kavics, ha pottyan pataknak medrébe Visszhangozza neved sebtébe’, Lovak, ha dobognak vadul Nevedet dübögik, mikor alkonyul Templomi áhitat csendjébe betér, Ravasz, ha meghúzzák, golyó,  mi célba ér.   […]

Posted by
Posted in

Stílusgyakorlatok

   Trocheusok a fáradt szívről   Balga az, ki vágy a szépre, Szíve hogyha mindig égne, Mint, ki érzi: sorsa véges, El ne hagyja álma, édes, Múltja hátha visszatérne, Kéjt a kínra nem cserélne, Ósdi szíve újra szólna, Mintha égi hárfa volna.   Daktilusok az elmúlásra   Lankad a szív heve, készül távoli útra, a […]

Posted by
Posted in

Az új ház

Lecsorgó nagy esőcseppek az ablakon, Könnyeim azok, nem férnek az arcomon, Minden szín kifakult, pedig még van erőm, Miben eddig hittem, az most mind összedőlt.   Romokból építek magamnak új házat, Mert szívem elbírna életet még százat, Vágyból lesz teteje, s az Isten majd benéz, Biztatón rám mosolyog: „Tudom, mily nehéz.”   Az új házam […]