Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szakadt ég

Rózsa Iván: Szakadt ég Antialkoholistaként bort termelni: Olyan, mint papnak kuplerájba menni… Még kísértés sincs vagy mégis? A pálfordulásoktól leszakad az ég is… Budakalász, 2018. augusztus 5.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sivatagi eső

Rózsa Iván: Sivatagi eső A „nem igaz” ellentéte sem igaz: De mindent meg lehet magyarázni… Ez nekünk persze sovány vigasz: Ne akarjunk sivatagban bőrig ázni! Budakalász, 2018. augusztus 5.

Posted by
Posted in

Az este sötétje

A semmi, szépséges története… Az este sötétje csak tovább sötétedet, Végül teljesen elfújta a bíbor tűzet! Én még körbenéztem, már vaksiság leledzett. Est Temet Bíbor színt, Szült sötétet, Semmit nem látok. Semmit nem látok. Szült sötétet, Bíbor színt Temet Est. Est vörös kabátban, De sötétedik már az ég. Bíbor múlik lassan. Szép világ. Nem látom […]

Posted by
Posted in

karod ha néha átölel…

karod ha néha átölel borzolja lankadó szárnyam talán az idő sosem jön el hogy békém újra megtaláljam hozzád vezetne minden út bolyongok az éji ködben csodákból mondd nekem mi jut álmot török a néma csendben szerettem volna újra szállni szabadon fenn a magasban szférák zenéjét hallgatni csillagfényes hangulatban óriás egy törpe létben vajon mit hoz […]

Posted by
Posted in

Éjszakai vendég

Éjszakai vendég 1. Az ablakomban állt… Bőre szürke és a homály bevillogott- Mandulás szemébe! … 2. Az ablakomban áll, néz akár aszomszéd. Kezét kinyújtva. Így. Kozmoszon vezet túl. Akartam és mentem. 3. Alant a Szíriusz álmosan ránk pislog. Előtte Proxima szemfülel, kiváncsin. 4. S beszél, de szüntelen szürke kis vezérem. Megértem én oly jól! Kozmikus […]

Posted by
Posted in

Saját életem veszejtett el?

(3 soros-zárttükrős) Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka… Utóvédharcot is magam folytatok, mivel én vagyok életem csahosa. Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka… Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik hadoszlop. Nehéz nekem a saját életem… bizony, még belőlem mindig csak lop. Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik […]

Posted by
Posted in

MAGVAS GONDOLATOK – A VERÉB

MAGVAS GONDOLATOK – A VERÉB   A minap ajtóm előtt megállt egy veréb, s azt csiripelte: az ugrálásból elég!   Utamat leróni lépegetve fogom, hisz ugrálni eddig sem volt semmi okom.   A lépésekből lassan masírozás lett, s az ártatlan csiripelésből merész tett.   Míg aszfalton dübörgött a körömcsizma, menekülésre feszült a szarka izma.   […]

Posted by
Posted in

AZ UTOLSÓ ERETNEK

AZ UTOLSÓ ERETNEK   Fojtó füstöt köp a máglya, révült táncot lejt a lángja, égett húsnak édes szaga az orrokat megcsavarja.   Kéjtől élvez a csőcselék: – Nagyobb tüzet, ez nem elég! Keresztények, muzulmánok égig érjenek a lángok!   Máma vajon kit égetnek, s ki mond búcsút az életnek? Parázs izzál talpa alatt, ameddig a […]

Posted by
Posted in

A búzakalász illata

Edit Szabó : A búzakalász illata Megérett a búzának már kalásza, szőke kislány ujjaival csodálja, két kezében csorog édes illata, mennybe emel új életnek varázsa. Sok napot élt meg a fekete földben, apró magból csira pattant a rögben, telet átélt, tavasszal kizöldellve engedett a természet törvényének. Piros pipacs szirmai dédelgették, hajladozott kék virágja tengerén, duzzadtak […]

Posted by
Posted in

csendfolyamok…

vergődsz vad érzések hálójában napra nap mindig új csodát remélsz az életálmod labirintusában néha gügyögő kisded már a lét csendfolyamok szürke házfalakon a sorsod ujja most is rád mutat elmélkedve jövődön és múlton csak álomcserép szórja be utad de tudatod még építi a vágyad és szél söpri a hullott levelet talán egy nap újra rád […]