Posted by
Posted in

Veled vagyok

(LIMERIK) Ó, Drága Cunci… netalántán? Mindig veled vagyok, vágy álmán. Meg fogok őrülni, Ha nem hagysz szeretni! Képzelőerőm egy hurrikán. Magamon érzem tekinteted, Olvasom képzeted, érzelmed, Szemedben a vágyat… Testemen a szádat! Bárcsak tudhatnám a lakcímed… * (3 soros-zárttükrös) Elképzeltem, bárcsak simogathatnám a cuncikát, Aztán meg tovább álmodnék, és szőném a fabulát… Elképzeltem, bárcsak simogathatnám […]

Posted by
Posted in

A tenger dala

Gyenge szellő mozgatja a vizet, alig hallani , ahogy most zizeg. Halk moraj szinte zenél a csendben, az élet áll, nap nem jár kedvemben.   Nyugalom hathatna zsigerekre, a szerelem vágyát ébresztgetve. A parti homok is halkan cuppan, a lábam lágyan ütemre surran.   Titkokat rejt, még suttogni se mer, elbűvöl, de szavamra nem felel. […]

Posted by
Posted in

Az életről

Születés, halál Az élet két végpontja. Közte van élet? * Születéstől a Halálig tart az élet Kinek, mint ad sors… * Gyerek az élet Bimbója, kivirágzik Átveszi élted. * Hagyatékodat Nem viszed el magaddal. Nehogy elherdáld. Vecsés, 2013. április 6. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban

Posted by
Posted in

Szeretetről

Senrjú –ban… Légy jó, elnéző Hitvallásod szerető. Bízz! Visszakapod? * Jóindulatod, Szereteted sugárzó! Ettől ember vagy. * Bíz’ szeretni kell! Ne cimborálj ördöggel. Egy életed van. * Szeretetet adsz, De ha nem kapod vissza, Nincs tükröződés?! * Szeretethiány Mi befolyásolja „ént”! Boldogtalanság. * Ha van szeretet Úgy lehet boldog élet. Mindenki vágya. * Ki szeretetre […]

Posted by
Posted in

Ki nem gondolkozik…

Nem mindent ért meg az a szerető szív, Mi az észnek reális és világos. Embert bölcsesség olykor cserbenhagyja, Így lehet döntése sokszor talányos. Ki nem gondolkozik, az gondatlan lesz, Ez, mikor józan-ész embert elhagyja. Állandó kézitusánk az élettel, Mondhatnám én, hogy ez a létem útja. Szép emléket lehet kötélre aggatni, Ha koldulunk az élettől, hogy […]

Posted by
Posted in

Precízen, vagy sehogy!

Az ánti’ világban még éltek, szokásból… öreg bölcsek, Kik elmondták fiatalnak, miért rossz lenni ökörnek… Oktatták a józan észt is és munkához hozzáállást, Tanították a néha bizony kellő. vigyázzban állást. Én is éltem akkoriban, a csodára is vártam, tettem érte! Igazságomat azonban kiugró, nagy szerencse nem kísérte… Az óta is fejtegetem az életem szám-rejtvényét, De […]

Posted by
Posted in

Szeressetek, min én titeket

Edit Szabó : Szeressetek, mint én titeket… Akarom, engem is szeressetek, alázattal hajtom meg fejemet, nem vagyok különb én sem senkinél, de lelkem mélyében ez a hit él. . Kiadom szívemből érzelmemet, nem azért, hogy engem szeressetek, követeléseknek nincsen helye, érezd neked szóló szeretetem. . Élem a teremtés adta létet, elfogadom a gondokat s félszet, […]

Posted by
Posted in

Kényszerben lépve

Vártam. (Vártam?) Várható majd – mondják bátran. Sajnos. (Sajnos?) Egy lépés… Egy érzés… Hogy ki lépi meg már, Hogy ki érzi meg már, Csak ez mindig-mindig A kérdés… A lényeg… E lényeg… S hogy… Várok. (Várjak?) Várható még – mondják százak. Sajnos. (Sajnos?) Egy lépés… Egy érzés… Hogy ki lépi meg hát, Hogy ki érzi […]

Posted by
Posted in

Társra várva

Marcangoló magányosság lelket emészt, az egyedüllét kikapcsolja a reményt. Hiába a tenger zenélő zúgása, magamban nem öröm a habzó hulláma.   Álldogálok némán a kavicsos parton, eleséget sincs kedvem magam bekapnom. Hol maradsz ily sokáig párom, te drága? Eljött az idő az új találkozásra!   Kezdeni kell az idei fészekrakást, alig bírom tétlenül a várakozást. […]

Posted by
Posted in

Göcsörtös kövek

(3 soros-zárttükrös) Sorsom, a pokol göcsörtös kövekkel kirakott talaján cibál, Ha meg látja, szabadulnék, akkor az útjára, visszaráncigál… Sorsom, a pokol göcsörtös kövekkel kirakott talaján cibál. * (Septolet) Hepehupás, Buckás Életút. Széllel szembe kúszás. Sorsom sodor Nem kímél, Életem nyomor, Csak ítél… * (Oximoron) A halál vigyorogva közeledett, a kaszáját hanyagul lóbálta, Én mérgesen anyáztam, […]