Posted by
Posted in

Magányomban, barátom az ellenségem…

Fehér a táj, sűrűn esik a hó, mint egy pép, Félelmetesen, furcsán, fantasztikusan szép. A nagy fenyők glédában őrzik a szépséget, Hó, fehér takaróként őrzi a hideget. Mindenütt fehér hó, kemény hideg és magány, Ember vastag bundában, botor ki itt vagány. E körülmények között végigmenni, helytállni Embert próbáló feladat; hittel kitartani! Ily’ körülmények között, hófehér […]

Posted by
Posted in

Sorsa kovácsa

Már nem is érdeklődőm, Magam, előre lököm. Már nem visz a lelkesség, Tol a tehetetlenség. Nincs mi, vonz, nincs gravitáció, Almám leesik, mert szokta, ó. A sok hajtóanyag elfogyott, Lovas kocsimból, sors kifogott. Mindenki a saját sorsa kovácsa, Utólag, hiába volt tűz hőfoka. Fiatalság bohóság, de ellenség, Mert arra sarkall, hogy önérzetesség. Mit ember fiatalon […]

Posted by
Posted in

Ölelő Kárpátok…

Ó, te ragyogó áprilisi nap, Ó ti nagy, határt szabó Kárpátok! Ó, de várjuk, hogy ránk süssön a nap, Ó, de szeretünk, magas Kárpátok… Szemgyönyörködtető… így a medencéből nézni, Az ölelő Kárpátok, magas, büszke ormait… Olyan lélekemelő a Kárpát-medencében élni, És visszaidézni… szeretett haza évszázadait. Vecsés, 2013. március 27. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Vágyom a sikert…

Csak állok és várok, Vártán állva… járok. Nincs is se kaja, se pia, se nő, De bízok, élet ehhez majd felnő! Szomorú egyhangúság, állva járni a vártán, Holott az ember legalább araszoljon, hogy mán Legyen valami sikere, ilyeténképpen élménye, Mielőtt az ördög elviszi magával, le a mélybe… Siker! Te átokfajzat, Te humán ellenes, Ahogy Te […]

Posted by
Posted in

Edina gyermeket vár

Nyár van, minden virul és minden zöld, Új élet fakad, jó a termőföld. Edina első gyermekét várja, Tűkön ül már, az Uncsi nagyanyja. Én is be lettem fogva dolgozni, Pelenkázó asztalt kell gyártani. Lesz benne polc, sőt lesz az oldalán! Ezt fogjuk használni, rögvest, talán? Abba, régi kiságyban fog aludni, Melyben Anyukája szokott tentizni. Sőt […]

Posted by
Posted in

Glaszé kesztyű

Ha majd egyszer bálba megyek, tiszta glaszékesztyűt húzok, Hogy ne látsszon a kezemen a köröm alatti piszok… Csizmám is szép fényes lesz, ráköpök és kipucolom, Kicsit –belül- büdös, izzad a lábom, nem haragszom… Nadrágom is már kissé viseltes, fehér vászon, vasalatlan, Felmérem magamban, nem én leszek a legcsinosabb… hallatlan. Vecsés, 2014. január 21. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Ne félj

„Én megtehetném, és mégsem teszem, csak tervezem, csak épphogy fölvetem, játszom magammal, ennyi az egész, siratni való inkább, mint merész.” Hah! Most látom csak, esteledik, Ember lassan a sötétben elbotlik, Mert a sötétség már térdig ér, E nap már tevékenységre mit sem ér. Ó napocska, lebegve tűnsz el a tájba, Felvett, éj fekete varázsló ruhába, […]

Posted by
Posted in

Szilveszteri vigasság…

Emberek a szilveszter egy nagy örömünnep, mulassunk! Együnk, igyunk, táncoljunk, újévbe végleg kiránduljunk! Így teszek, nincs apelláta, nem vagyok én ellenálló, Magammal szemben, jövő évben sem leszek szembeálló. Micsoda illatok szállingóznak a levegőbe?! Virsli illat érzik, engem is kínálnak belőle, Ami el is fogadok, mert szeretem mustárral, Ez bizony az mi jó, amit nem eszek […]

Posted by
Posted in

A hang

Egyre lassabban teltek a napok, szíve hevesebben vert, ha nem is volt rá ok. Nagyon várta a reményteli pillanatot, de közben gyakran aggodalmaskodott.   Mi lesz akkor? Hogyan folytatjuk? Lehet-e  ez egy boldog napjuk? Az előjelek végre már jelentkeztek, a fájdalom egyre fokozódott.   Nem panaszkodott, nem is érdekelte, csak a pillanatot akarta, mikor vége. […]

Posted by
Posted in

Jó évünk legyen…

Friss szerzeményem, Mert megy az óév, jő új! Jó évünk legyen! * Boldog újéve, Hazánknak, sőt nemzetnek! Boldog családok… * Itt a szilveszter, ennek örvendjünk, Pezsgőt csal, igyuk, de ne vedeljünk. Ünnepeljünk elegánsan, szeretettel, boldogan, Mindenki járja az ész saját útját, hogy, hogy hogyan. Szilveszterkor magadból a régies gondod vesd ki hamar, Az óév, már […]