Posted by
Posted in

Szürke Dorián

Sötét éjjelen sötét patkó dobban , vérmes fekete ló húzza az igát. Hosszú sörényén lebújik a fáradtság vize, szemeiben szikrázik körülötte a világ. Tekintetében meg meg ragad ki kivűlről látja , szenved de csak húzza húzza meg nem áll. Hátrébb tekergek , látom a sofőrt, arcán vérerek, fején egy dalliáns cilinder , szájában szivar amiből […]

Posted by
Posted in

Időkig

Nem láthatod az ajtót , mert már az égen van. Jól nézzel ki itt lent , jó amid van. Nem tanultunk belőle hogy voltunk már itt korábban. És futottunk a töltény elől, az elmúlás korában. Sosem tanultuk meg hogy voltunk már itt, s futottunk előle. Ha kérnél is , már nem kapsz belőle. Hagyd abba […]

Posted by
Posted in

Mondd

Mondd , szereted hogy ha a szemedbe nézek olykor? Nem bánt az hogy amit látsz hamis? Vagy hogy a szemem fénye hazudik? Mondd , nem bánt téged ha óvatosan a hajadat a füled mögé teszem? szereted ha a szeretet várakozik? És mondd drága mit látsz bennem? Mikor tekinteteddel elmerülsz a lelkem mély erdejében? zavar hogy […]

Posted by
Posted in

Olvadás

Betakarja a tél már rég a nyarat, a szívemből hullik minden darab. Betakarja a tél már rég az emlékem, és a lelkem belülről rét a szemétben. És ilyenkor megfagy egy kicsit a lelkünk is, elbújnak és előjönnek a gonosz, szürke felhők is. Megfagy ilyenkor valamennyire az érzés is, és majd tavasszal elfolyik, mint a párás […]

Posted by
Posted in

Felejthetetlen nap

És ha a mennynek valaha kapuja volna, te biztosan onnan származnál. S bár nem biztos a mennylétezés sem, mégis oly nagyon hiszek benne. Látod fentről, hogy már nincs nekem ott hely. Nem mersz szólni, mert szeretsz. A felfelé úton haladva szépen, lassan elfelejtelek. Csak az hal meg, akit elfelejtenek. Sírkövem felvilágít az ott állók szemébe. […]

Posted by
Posted in

Fényjel

Az elmém beleolvad a te elmédbe. Beleesek a gyönyörű szemedbe. Beleesek a fényedbe. Fényjel vagy az isten istenségében.

Posted by
Posted in

Greenpeace

Súgták, hogy van valami fura a levegőben, És az ezt mindenhol mondják, mégis szomorú vagy a végén. Azért egy mosoly belefér. Gyere, feküdj a másik oldalamra. Amikor a halottak itt vannak velünk. Dobban a szív, az álom életre kell. Színesen látok hozzád el. Hideg az én oldalam és a tied? Nem fog fájni semmi szívem, […]

Posted by
Posted in

Méreg és salakanyagok

Mindenkinek fáj, csak nem mondják el. Ugyanúgy könnyet ejt a párnára. Őrültség vagy megannyi tisztelet, felépíti a szabályokat a határa. Mindig fáj, mindig csavar még rajtad egyet. Még mindig ott van, ha alszol vagy pihensz, nem múlik, hiába van itt nemegyszer. Táncolni veled az éjszakában. Hosszú, szép ruhádat végigsimítani. Elmerülni abban, amiben el kell. Nem […]

Posted by
Posted in

Úgy szeretnék..

Úgy szeretnék kitűnni a sorból, kiállni és elmondani: megvan, amit kerestem! Végre lejjebb vehetünk a rosszból. Úgy szeretnék szabad lenni távol a munkától. Futni a mezőn a barátokkal, nevetni a jón, a gondokat nem lesnénk, csak madártávlatból. Úgy szeretnék hálát adni azoknak, akik szeretnek. De úgy érzem, lelkem belső magja ezt nem teheti, a kígyók […]

Posted by
Posted in

Zérus

Ma valahogy elegem lett mindenből, az a kevés remény is csak úgy lehullott szemhéjamról. Ma valami más, ma valamit másképp gondolok, mint például tegnap, és majd máshogy vélekedek ezek szerint a holnapról. Ma valahogy nincs kedvem semmihez, csak éberen bámulni a semmibe, álmodozni a szépről. Látni vitorlást szelet bontani, vagy egy hatalmas hegyet létrejönni, ott […]