Posted by
Posted in

Hazám, te vagy a mindenem!

Hazám! Óh, hazám, nekem te vagy a mindenem, Fiad, állampolgárod vagyok; ezt szeretem! Büszke vagyok, hogy a Kárpát-medencébe magyarnak születtem, Hogy anyanyelvemnek a legeslegszebbet, magyart nevezhetem. Aki ide született, itt éljen és itt haljon! Küzdjön hazáért és a magyarokért a falon… Magyar lóval, magyar fegyverrel és magyar bort igyon! Aki ezt nem bírja és elmegy, […]

Posted by
Posted in

Mindennap teszel valamit?

Mindennap teszel valamit, jó és tán’ rosszat, Énekelsz a Fő úton, végig falu hosszat. Szembetalálkozol… jön a csorda hazafelé, Téged visz a lábad… csak tovább, rétre kifelé. De! Hiába menekülsz, csak beköszönt az éjszaka, Holnap is csak érezni fogod… mit számít pénz szaga! Én tudom, nem leled a helyed, éjjel sincs nyugalom, Mert nappal olyan, […]

Posted by
Posted in

Él a haza

Sohase mond, hogy elveszünk… Sohase mond, hogy nem hiszünk… Ne mondj olyat, hogy itt a vége… Ne mondj olyat, hogy nincs reménye! Vecsés, 2008. augusztus 24. – Kustra Ferenc – anaforában

Posted by
Posted in

A honfoglalás

Árpád és Kurszán vezetésével, Eddig nomád és vad törzsekkel, Hazátlan és vágtázó Magyarok, Immár a hont foglalt Magyarok! Voltak már téli- nyári szállásaik, Lovaiknak, állatoknak istállóik. Itt talált gyér lakóssággal keveredve, Lassan egyesültek egy nemzetbe. Letelepedtek, de még kalandoztak, Évszázadokon át, hadjáratoztak. Atlanti óceánt is meglátták, Ki szembeszegült, azt lenyilazták. Svájcot, Bajorországot feldúlták, Észak Itáliát […]

Posted by
Posted in

Európa felé…

Magyarok nyilai célba találtak, Lovaik füttyre elbújtak, felálltak. De nem lehetett tovább kalandozni, Csak beilleszkedni, helyben maradni. „A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket!” Még spanyolok is félték, rettegték mieinket. Ez is része volt az ős pogány kalandnak, Értették, vége! Európa felé haladnak. Budapest, 1997. március 18. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Hiányzol

Hiányzol, de nagyon Erzsóka, Munkád elszólított külhonba. Úgy mennék már hozzád, Ugye, te… akarnád? Szeretetet kötnénk csomóra. Már úgy hiányzik egy kis móka, Otthonom és álmaim bókja. Szép arcú ismerős, Ember, igazi Hős, Aki falaimat lebontja… * Otthon lennénk, főztödet enném, Mit kérnél, rögtön meg is tenném. Szívből segítenék, Együtt, szépen élnénk. Vársz te engem, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Légy

Rózsa Iván: Légy (Haiku-változatok) Sokszínű lettél… De minden énedben Te Légy, ha másképp is! Harc az életért: Poshadt boros pohárban Légy döglődik még… Gátlástalanul Szemtelen: piaci légy… Vagy politikus? Rászáll mindenre, Lecsap, mint keselyű a Dögre: pimasz légy. Mikor elhagyták, Kaján vigyorral mondták: „Légy boldog! Mással…” Asztal alá hullt Morzsa, légy szemszögéből Pompás lakoma… Légynek […]

Posted by
Posted in

Nyár a fronton… 3.

Az orosz fronton harcoltak… Orszjannyikova orvos százados a szolgálatban megsebesült. Nappal, teherautón indult egy egészségügyi zászlóaljtól, Ő elől a sofőr mellett ült, hátul meg nyolc sebesült feküdt És egy szanitéc ült, aki felügyelt, az útra odakerült. A teherautó kereke leengedett, pótkereke nem volt, Így sofőr nekiállt szerelni, megjavítani, gumit ragasztott! Egy sebesült hadnagy jobban volt, […]

Posted by
Posted in

Vagyok…

Vagyok.. Vagyok aki, aki nem vagyok, konok szélben hallgatok, nem hiszek senkinek, nem hiszek senkinek!   Élek, akár mint idegenség, vágyteli karcos jelenség, csiholt vágy tüze, csiholt vágy tüze.   Nem békülök magammal sem, ha nem talál rám a jelen, hogy tükrébe pillantsak, hogy tükrébe pillantsak!   Hiú vágyaim féltett sorsát neked adom, mert vágyom […]

Posted by
Posted in

Nyár a fronton… 2.

Az orosz fronton harcoltak… A csoport egészségügyi nővére, nem sajnálta a kötszert. A katonák meg, bár fogyóban volt, németre ontották lőszer! A németek már nyilván parancsot kaptak, Meg kell semmisíteni az oroszokat… Az aknavetőből, egy-két percenként lőtték közéjük, aknákat. Fogyasztották az orosz katonákat és gyártották a hullákat. Már az idős nővér is régen holtan, ott […]