Posted by
Posted in

Lábnyomok

Enyém, tiéd, másé, ki tudja hányan jártak itt, az ember könnyen feled, csak az idő tartja számon, de ma nem képes megszólalni, mint Bábel tornyának építői, túlharsogják egymást a lábnyomok, mi eddig ép volt, ma porladni látszik, szem elől rejti szürke homok.  

Posted by
Posted in

Dallam

  Esik. Ablakomból nézem gondolatok nélkül. Jó ez az álmos semmittevés. Eleven ritmust dobol a csend, dallamot keres, hogy verssé legyen, nem kell most a rím, nem kell a szó, hallom zenéjét, és ez olyan jó!

Posted by
Posted in

Mindennapi kenyerünk

  Nagyanyánk idején jó kenyeret ettünk, naponta egy malomkeréknyi fogyott, szüleink az asztalhoz nem ültek gonddal, hogy a családnak jólessen minden falat. Délutánonként suhanc testvéreim az erdőből száraz ágakat hoztak, a kemence mellé rakták rendben, mert a kenyérsütésnek járt a tisztelet. Nagyanyánk mindig szombaton sütött, vasárnapra legyen friss kenyér, pénteken este megfőzte a krumplit, annyit, […]

Posted by
Posted in

Elindulásom / Besztercére emlékezve

Akkor is hullott a levél csak én nem láttam az utat feléd többször megjártam de azon a napon minden más volt magammal vittem legszebb álmom hogy legyek állhatatos mint a fenyő lombja s ez nem volt életem szalmalángja úgy éltünk hogy elszállt minden kétely az idővel múlt álarcos ifjúságunk s bár a város arcát is […]

Posted by
Posted in

Mikes Kelemen üzenete / fotó: Mikes tölgyfái Zágonban

Kakukk hangját hozza messziről a szél, aggastyán tölgyfák alatt fejedelmi pompában pihen a fáradt fény. Rodostóból üzen a jó deák, a hírt hallani kihúzza derekát, figyel a két öreg: Szilvafáink gyümölcse már beérett, szőlő a dombokon, míg ellát a szem, Urunk imáját is, reméljük, Isten meghallgatja, s fordít a sors az otthoni helyzeten. Megszerettem ezt […]

Posted by
Posted in

Lélegzet nélkül

Mi mást tehetnél az ég alatt ha rongyos foszlányai nyaldossák nyakad végig folynak hátad közepén mint emeletről könnyedén ha rád öntik a kézmosó vizet érzed cipődben is ettől sikítanàl de nem teszed s míg csitítod forró véredet az eget lesed lesz-e vége már vagy ernyőd kinyitod s az eső eláll?

Posted by
Posted in

Szabadság

Alkalmazkodsz minden körülményhez, magadra erőlteted a kényszer zubbonyát, mint cipőd, bár lábadnál kisebb, nincs választásod, viseled öntudatlanul, közben emelkednek bensődben a falak, és képzeled, hogy rejtekükben jól érzed magad, nem tudsz semmit, mit tudnod kellene, biflázol kéket-zöldet, abrakolsz biót, csukamájolajat, hordod, mit a szigor rád ruház portörléstől Pitagorászig, közben a migrén pokollá teszi napjaid, és […]

Posted by
Posted in

Napjaink dilemmája

Dolgozni “pontosan, szépen„ lenne jó, de hol van ez ma, káoszba full a perc, az óra, dönteni nehéz, mások élete itt a tét. Jó lenne most is egy bölcs tanács, ingoványon a túlsó partra hogy jutunk? Időnk kevés, s mi ránk vár sejtelem csupán, Urunk, segíts nekünk, hogy mocsárban el ne süllyedjünk!

Posted by
Posted in

Látod?

Látod a kis patakot? Mily csobogón bukik át mindegyik új akadályon, útjában magához ölelve ezernyi gyenge kis ér locsogását! Lám, a lapályra leérve néha megárad, s rombolva rohanna szilaj hullámaival, mégis lomha folyamként ér el a célig. Így vagyok én is. Mintha ma lenne, mikor verseim ritmusa, ríme dalolt életünk szép tavaszáról… Mára megalszik számban […]

Posted by
Posted in

Ars poetica

Nem keresem, a vers mit akarhat üzenni; Hallgatom csak a ritmust, hogy ver benne a szív – Vajon van-e neki? Csillan-e napfény törtarany szavakon, És dallama nárdusolaj-e fülembe? Szólamait szinezi-e kíséret, És mi a hangszerelés: Főnévre csak a főnév, és az igére mindig ige? Rím-e a ragrím?… Zönge a tompa? S mondd, hol az alt, […]