Kinyitotta az úr a kaput előttem, mint halandó lépdelek. De valami történt velem. találkoztam az Urral este. Időhasadás lett életembe, hisz azt gondoltam öregszem. De ő adót nékem egy percet kitudja mennyi az halandó évbe. Majd ha az óráján letelik egyszer, ismét boldogan találkozom vele. Becsukja mögöttem idő kapuját, emlék leszek talán egy életen […]
Rózsa Iván: Kulcs (Haikuk) Mint kulcs a zárban, Mint barát otthonában: Iván Zitában… Zár nyitja a kulcs, Titok nyitja vasajtó: Szezám, tárulj fel! Kulcsrakész lakás, Menetre kész katona, Tettre kész költő… Vályúnál lenni; Zabálni, nem is enni: Kulcspozíció! A helyzet kulcsa, Meg az ajtóé, nálam: Gyere be, kedves! Kulcscsontod törött, Hajad csapzott, véres vagy: De […]
Rózsa Iván: Álom (Haikuk) Álmok álomban; Ez a való valóság? Nincsen frusztráltság… Rémisztő helyzet, Ha rémálomból rémes Világra ébredsz… A lét kapuját Hisz álmok keresztezik: Mi van odaát? Odaát való, Mi idebent csak álom: Legyünk itt és ott! Kint, fent, lent és fent: Rémálomból zuhanunk Álomvilágba… Letisztult álom Után (ön)magadhoz térsz: Magadra találsz! Álmokat törtél, […]
Álmos délután Álmos délután csókolom a kezed, Ölelő karokkal téged köszöntelek, Oly szép a szád, itt érdemes megállni, Ránk köszön a szerelem, érdemes bevárni. Csók virágozzon édes ajkadon, Hűség óvjon téged minden hajnalon, Jó szagúan, ábrándozva fürödjön a lélek, Mártózzon a szerelem édes tengerében. S ha ringó csípővel jön feléd Ámor, Ne fuss el előle […]
Lelenc voltál, de Hazahoztunk, családba. Szép együttélés. * Egyetlen barát! Haláláig hűséges. Viszont szeretet. * Hajnal, harmatcsepp. Szőrzet. Napsugár szárít. Ne félj, lesz kaja. * Lábad elvinne, Érzed várnak csillagok… Egy család vagyunk. * Mennél, de hová? Körülmények kötöttek. Maradj, jó együtt. * Szabadság álom… Itt nálunk az otthonod. Udvar… végtelen. * Láncot nem szeret. […]
Kedvesem a vágyam, már biz’ ám Elhatalmasodott Dorinám. Mindig ábrándozok, Lelkemben harcolok. Ha közelben lennél, imádnám! Kedvesem, élvezném szépséged! Vágyom én a nyílt közelséged. Mindentől félnélek… Óvón ölelnélek… Naponta csókolnám a kezed. Kedvesem, beszélni jó volna, Párosunk nagyokat sétálna. Kart, karba öltenénk, Szerelmetesekként! Tavasz, padon, jó élmény volna! Kedvesem, reggel kávézhatnánk, Délben ebéd, majd bort […]
Oly régóta ismerlek, most elmondom, néked szeretlek. Mindenhol szív reppen, hirdetve a szerelmet. Ajándéktárgyak mindenfele, rózsaszín fellegbe tekeregnek. De én másként szeretlek, másként vonzódom érted. Mikor megláttam termeted, mikor illatod keringet. A szívem majd ki eset, a vágy testem melege. Mikor érezlek s látom tested, kívánatba merengtek a percek. ujjaim zsibbadnak vár rád a […]
Edit Szabó . Aludni kéne már . Piros fényben tündököl az ég, hajnal felé majd barangol a szél, kerek Napnak búcsúznia kell, mert holnapra már új útjára lel. . Nyugat felé oly gyorsan halad, aludni tér a földi pillanat, megszokott napi tevékenység, ember s állat mind bevégez célt. . Kert alján a szikla magasán, felreppent […]
Rózsa Iván: Tragikomédia Hány ezer éve hazudják a történelmet? Hány ezer év óta hülyítik az embereket? Haladt előre a világ, vagy csak helyben döcög? A Jóisten is már csak rajtunk, földlakókon röhög? Budakalász, 2020. február 7.
A szokatlan nyüzsgés elkezdődött megnövekedett pulzusszám alatt. Több ismeretlen cucc is előjött válogatásra várva itt nyaggat. Mikor a vevő mondta, megveszem, a szó kifejezetten kárpótolt. Az izgalom átjárta a testem, a lelkem rendületlen ficánkolt. Az új lakásba kacat nem mehet. Kidobom az összes vacak rongyot. Közben nem tudom, hogy ébren lesek, vagy álmomban […]
