Lecsorgó nagy esőcseppek az ablakon, Könnyeim azok, nem férnek az arcomon, Minden szín kifakult, pedig még van erőm, Miben eddig hittem, az most mind összedőlt. Romokból építek magamnak új házat, Mert szívem elbírna életet még százat, Vágyból lesz teteje, s az Isten majd benéz, Biztatón rám mosolyog: „Tudom, mily nehéz.” Az új házam […]
Éles fények villóznak, mindjárt összedől minden, örülök a fájdalomnak, azt jelenti: élek. Már tágul bennem az idő, még van néhány kincsem, elgurult üveggolyókat szedeget a lélek. Más bolygón nincs élet, itt kell örökre maradnom, nem gyűr le semmi szörny, nem gyűlölöm őt, csak értem. Virágos réten megyek tovább, nem sivatagon, magamat mentem meg, nem […]
Mikor verset írok és itt vagy mellettem, még az sem zavar, hogy köt a rímfegyelem, látod, kedves, hogy immár mennyit érek, ezentúl mindent jambusokban mérek. Ragrím vagy páros, nekem egyre megy, a lényeg, hogy enyém az égi kegyelem, melyet úgy kaptam a rossz évekért cserébe, ezentúl tollal kezemben élek, nem henyélve. És ha […]
Meguntam már, hogy hiába szolgálok, Oltalmadba mindig Őt vetted, Uram, Zengik a nevem lakájok, s kufárok, Az a m á s i k járja mégis az utam, Rend honol agyamban, művemen átok, Te csak Őt láttad, égi fény, elsuhant. Sehol se leltem rá egy igaz hangra, Azt hittem elég, ha dolgozom serényen, Láttam egy […]
Isten tenyerén ülök, s hallgatózom, hátha hallatszik szíved dobbanása, nem zengő érc, nem is pengő cimbalom, csak csendes eső finom koppanása. Megnyugszom itten a világ tetején, Te gondok közt lent, felhők közt távol én, ki szívében hordozza a világnak minden édes mosolyát és bajának szürke felhőit, mik itt kúsznak tova, ismerem, még ha nem […]
Tükörképem néz farkasszemet velem, háttérből a múltam is visszaköszön. Ráncaimat szememmel egyengetem, Fásultan nézem, ez ám az üvegközöny. Megöregedtem, megkoptak a napok, megtört varázsa a megszokott illatnak. Az ébenfa is szürkévé lesz és andalog, a nappal is helyet ad idővel a csillagnak. Nem csodára várok, de kicsit még vagyok, örömömet lelem abban, hogy élek és […]
Edit Szabó : Őszi ünnep A kanyargó folyó partján megrekedt a nyár, kapaszkodnak még a fűzfák, lombjuk hullajtják. Sárgul fűszál nádas partján, lassan barnul már, közel s távol megváltozott természetünk jár. Integet a messzeségből a tornyos templom, odavárja a híveit, ha harangja szól. Indulj útnak falu szélre, Isten szolgája, nyitva van a templom ajtó, híveit […]
apukám csodajó ember szemében villan véreres fegyver ökle ha csattan az ám a sztender – SNI gyermek – belőlem nőtt fel rajtam a bélyeg érteni nem kell deviáns lelkem abúzus fegyver
Lámpák fényében világít még a sárga lomb. Nem hullt még le mind. Halk neszezés – a gondolat Emlékek tűnnek fel, a múlt velünk itt bolyong, Nem ismerem, jelen vagyok, ki jövőt bontogat. A Tisza csendes, Őt sem ismerem, álmodtam – Talán egy másik életet, “figyelem” amint Emlékek törnek, az arcod változik – Nekem Te nem […]
Szabó Edit : Beköszön az ősz – SZONETT Már hosszabbodnak az őszi éjszakák, Nyár emléke még ég a lelkembe, Faágak lágyan susognak fényesen, Halkuló nappal búcsúzik a nyár. Zörögve hull aranylóan a parázs Vörös avarban zizzen szerelme, Tüzes tekintet izzik a lelkemben, érezzem soká az őszi varázst. Roskadó szőlőtőkéknek fürtjeit, Mosolygó almafák gyümölcseit, Természet, adj […]
