Posted by
Posted in

Meséset akarok játszani!

Én ma meséset akarok játszani Régi szép álmokat valóra váltani Varázsolni mosolygós édes arcokat Beteljesíteni várva várt csodákat   Visszarepülni a régi szép időkbe Szeretetet rakni mogorva szívekbe Kitörölni minden fájó hazugságot Kifordítani négy sarkából a világot   Melegséget vinni rideg otthonokba Lelket ragasztani kinek nincsen, oda Eltüntetni mindent, mitől fájni tud az élet Adni […]

Posted by
Posted in

Mit is hittem?

Tegnap még ölelő karjaid közt boldogan pihentem, te szorítottál engem, amit akkor annyira élveztem. Mintha attól féltél volna, hogy azonnal elfutok, és ha elengedsz, akkor tovább már nem maradok.   Tegnap még mézédes ajkaid ízét mohón kóstoltam, Te véresre csókoltad a szám, s ettől boldog voltam. Mintha akkor egy jelet akartál volna rajzolni rám, mintha […]

Posted by
Posted in

Inog az élet!

TANQ -ban írta meg a szerzőpáros… Meginog, mi szilárd, A valós tudás, fellazul… Jön… ostoba az úr! Ez a világ nagyon piszkos, Össze fog omlani, biztos. * Tücsök, csak zenélget, Árokparton, nincs tetterő. Néma felleg, esik! Mindenki más mocskát nézi, Közben kertjét gereblyézi. * Jöjj elém, ha tudnál, Tévedésünket, legyőznénk. Táguló, ózonlyuk. Hihetetlen hangsúlyokkal, Földöntúli […]

Posted by
Posted in

Harmatba csomagolt reggel

Hajnali harmat Erdei várromokon. Árva pókháló… * Harmatos reggel, Fehérre festé mezőt. Őzpata csúszkál. * Harmatos a fű A még éppen dús mezőn! Bárányfelhő had… * Harmatcseppektől Nedves, ébredő füves. Napkelte szárít. * Harmatfakasztó, Kezdő hajnal hűvöse. Sötétség, már megy. * Hajnal, harmatban Az elmúlásról dalol. Ural; vizesség! * Nyújtóztak a fák, Élvezték a reggeli […]

Posted by
Posted in

A határ természetrajza

Fejedben táborozó furcsa hangok Nem mindig tudják hol a helyük Feszegetik a kereteket És érzékleteid oszcillálnak Egy vonalon át-átszökdösve Amelyet soha nem jelölt ki Tervezőmérnök ceruzája Hát hol merre húzódik Ez a százszor meggyalázott határ? Távolba révedsz a múlt idők Horizontján feltámadásnap előtti Sötétvörös színekben úszik az ég Mint megfeszített aki előtt akarata Ellenére lepereg […]

Posted by
Posted in

Harmincegy év

Oly’ sokszor próbáltalak elképzelni, Lehunyt szemem mögött megidéztelek, De mindent fölülírt a pillanat, Mikor először megérintettelek. Göndör, szőke, fürtös buksi, Hozzá hatalmas kék szemek, Mindössze ennyi kellett ahhoz, Hogy elcsavarj jó néhány női fejet. Ahogy első lépteid fölé hajoltam, s egyszer csak azt mondtad: anya! Könnyedén repült el a gyermekkor, Mint az az égbe dobott […]

Posted by
Posted in

Elmondom még egyszer

Elmondom még egyszer….   Elmondom még egyszer mit jelent, hogy rímbe szedheted a végtelent, egy jó ízű csókkal ajkadon, láz tüzét űzni homlokon. Becézni hosszan tekintet mélybe, merülni biztató szóért kétségbe, és kiáltani ott ahol nem lehet: csendben tűrni: őszt, záport, felleget. Kívánva mindig a napot: az alkonyit, ezüst holdfényt, az árnyat mely felvonyít. Tudni […]

Posted by
Posted in

Őszi levélnyoszolya

Levélnyoszolyán az aranylevél leesve már sárga, Éjjel, hold ezüstszínű tallérjaira, nagyon vágyva Várják a reggelt és akkor eljön, végül is mit kérnek, Ami persze mindegy… már nem hintáznak a falevélnek. A napból még zúdulnak a nyári, elkésett fényjelek… Már sok-sok árnyék jövőjét vesztve csak lassan ténfereg. Persze csak tétován simogat már őszies napsugár, Lehet, hogy […]

Posted by
Posted in

Kis lak

Edit Szabó : Kis lak . Erdő szélén vagy közepén gyönyörű kis házacska, tiszta ablak és fényesség, jelzi, hogy van lakója. . Erdész háza ősz közepén megélt már sok évszakot, forró nyártól elfordulván rozsdállnak a holnapok. . Aranybarna falevelek takarják tetőzetet, nem látni, hogy pala-cserép, elrejtette falevél. . Évszakoknak változása minden évben jelentős, megélt mindent […]

Posted by
Posted in

Kövek alatt a szavak

Kövek alatt a szavak   Lépted előtt kövek hevernek az úton, az idő rájuk szavait marta fel, felsúg valami szíved mélyén ódon, vágy teli üres kezeiddel mindet ragadd el.   Ilyen nehezen és büszkén nézel most a napba, teli markod szoríthat átkot, oszthat még áldást, ám a görcs irigy idegeit küldi a hadba, nem adsz […]