Posted by
Posted in

Séta az erdőben

Vörösre váltott alja az égnek, Panka arra csodálkozva nézett, Milyen gyönyörű tud lenni a nap, mikor a horizonton megakad.   Határozottan úgy gondolkodott, meg fogja ezt a lapos korongot. Az erdei tisztáson átsétál, az biztosan akkora elé áll.   Testét és lelkét megmelengeti, mesélgethet vágyairól neki. Hőn szereti a tavaszt és nyarat, az sem baj, […]

Posted by
Posted in

Füttyös fiú

Örömében nótáját fütyörészve, szőttes tarisznyát a vállára vetve. Elindult Matyi felfedező útra, az otthoni világot már megunta.   Tartott már a nyári szünet javában, mikor nem szeretett lenni magában.. Döntött, ahogy a mesében olvasta, útját városról városra folytatja.   Tűzött már a nap sugara magasan, nem segítette őt a haladásban. Csurgott le az arcán a […]

Posted by
Posted in

Vendégem lehetnél

Vendégem lehetnél, Etelka! Élvezettel rád másznék még ma. Szerelem oltárán, Áldoznánk… netalán. Szeretném… élvezném tested… ma. Vendégem lennél és a párnám? Fejemet hasadra hajtanám. Húsidat zabálnám, Cickókat csókolnám. Szeretném élvezeted, bíz’… ám. Vendégem lennél lepedőmön? Heverésznél, ezt gyűrőcködőn. Simítgatnám tested, Simogatnám lelked. Szeretném orgazmust örökkön. Vecsés, 2019. április 25. – Kustra Ferenc – Anaforás, erotikus […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Háború és béke

Rózsa Iván: Háború és béke (Haiku-füzér) Pacifista vágy: Háború után béke – Jöjjön el végre! Realista tény: Fegyverdörgés poklában Százezrek halnak… Még manapság is… Minden percben új hulla Évezred óta… Megváltásra vár, Nem változott a világ, S benne az ember… Annyi próféta – S naiv balek, áldozat – Próbálkozott már… De mindhiába: Öt Jézus és […]

Posted by
Posted in

Hiteles szerelem

Csendemben nincsen ártalom, Kinn lakik, rejtőzik a fájdalom Elszökik arcomról a búskomorság, Ha jelenednek mondom:itt a nyugágy Pillantásodban folyton-folyvást mosdok Látásodban éberen megvalósulok A végtelenben alanyi joggal teremtesz engem Én meg örökkévalósággal áldalak meg téged, Így kovácsoljuk testünk-lelkünk eggyé Összeforrasztjuk egy szerelmes eleggyé Leheletedben büszkén öltözködök Lihegésedben gyorsan fésűlködök Ha nem hallom meztelen hangodat, Lelkembe […]

Posted by
Posted in

Bolondos nyári szél

Bolondos nyári szél A nyári szél oly zaklatott, meglökte épp az ablakot,… beslisszant és kikönyökölt, minden helyet megörökölt. Egy ideig most bent marad, azt mondják neki: nincs harag! tisztelik is mint egy urat – csak vinné már ki a huzat! Megmozgat minden porcikát nyomában táncos porcicák, nem lesz itt semmi hajcihő, szakadt ruha, balettcipő. A […]

Posted by
Posted in

A magány üressége…

Avagy az üres magányosság? Hátamon csorog a száraz verejtékem, Törölgetem, ez nekem már semmiségem… Árnyékban meg fázok, ez az ürességem. Még Neked Is jut fény, Állj ki bátran! Ne rettegj, kérlek! Sorsom árnyékos oldalán élem életem, A semmi közepében… fázok, verejtékezem. * Sós-keserű cseppek sűrűn gördülnek le az arcomon, Közben meg erőlködve emlékezek… régi harcomon… […]

Posted by
Posted in

Pozitív nyári dal

Te, kis darázs, nem bántanál, csak a virág, az érdekel, a békés egyensúly dalát légy hát okos, zümmögd csak el. Te, Nap, adakozásodat dalos kedvemmel fogadom, télen vacogtam már sokat, az izzadás csak jutalom. Te, kis csípős csalán-bokor! Tudom, védened kell magad, leveledet, ha megfogom, a nyár heve megsimogat. Ó, kis csapatnyi kormorán sziklára gyűlve […]

Posted by
Posted in

Zenélő névjegy

Verseimnek menedékházában vigaszt keresve elpihengetek. Éles fájdalmam már tompulóban, leltározom az emlékeimet. Élőbb vagy bennem, mint valaha is. Álom nélkül aludtam hajnalig, semmi képzelgés, kép vagy hang, hamis! De tudtam, értő lelked itt van, itt. Mint annyiszor már, találtál címet könyvemhez, mely csak tervemben fogant. Csupán két szó volt: „Zenélő névjegy” a velem feleszmélő néma […]

Posted by
Posted in

Tegnerkék

Önmagam időutazása 1. Vitorlák Szélcsend-vitorlák rezzenése száll, mozdul merészen vásznak hófehére, árboc-csúcs ujja felmutat az égre, szellőnyi mámor útra invitál. Tágulj, csak tágulj, szép látóhatár! Ráérzünk itt a föld-gömbölyűségre. Kicsik vagyunk, s ha vagyunk is, mi végre? Megtorpanunk a lét kapuinál. Kis boldogságért némán reszketünk, csak távlatokban sejt reményt szívünk, fehér pontocskák, röppenünk felétek! A […]