“Ne higgyetek annak a világnak Mely felétek fennen integet: Nemcsak értünk, de azért is árad, Mert tetszeleg, hízeleg önmagának, S fényköréből később kinn feled” (ifj. Kapp János: A könnyenhívőkhöz) tágra zárt szemmel bámulom a hajnalt üvölt a csend itt a szobán belül harsogva éltet egy világot aljast mely lassan lényünkre mint fátyol kerül már a […]
Gyere! Álmodjunk együtt boldogságot! Álmodjunk magunknak csodavilágot! Tanuljunk, míg lehet bölcs valódiságot! Hogy túléljünk minden bajt és tisztátalanságot! Tudom, néha nem érted, hogy ha szólok. Hogy tőled türelmes szerelmet várok! De érezd meg kérlek, hogy mire is vágyok! Váljanak valóra mézédes álmok! Mert én mindhalálig annyira szeretlek! Nem éreztem még soha ennyire szépet! […]
Edit Szabó : Szeretem még magamat Átéltem már századokat, reméltem oly nagy álmokat, tükör nem mutatott csodát, küldött egy-egy mosolyt hozzám. Mégis enyém ez az élet, visszatükröződik lényem, nem szeretném önmagamat, nem látnám már az arcomat. Öröm-bánat-keserűség, szám szegletén egy-egy mélység, kisimul vagy összerándul, sorsom útja még varázskút. Bele nézzek a tükörbe ? nem kevés, […]
A világra egyedül érkeztem, S továbbállok egyedül, ha végeztem. Nem a magány üres ágya, Nem káosz szülte zsibongó lárma Az egyedüllét, mely körülölel, Mely mindig itt van, mindig közel. Nem fájdalom marta tátongó űr, Mely a gyávaság zászlaja alatt tűr. Békés, büszke, csodálatos, Mélyen megélve varázslatos. Nem álarc és nem is tükörkép, S mégis a […]
Szelídséggel lábadozik a tavasz, kisírja szemét még utoljára a tél. Elhagyja ajkát a keserves panasz, nyakába fütyül az északi szél. Még izzik a meleg a kályhában, ropogtatja bordáját a fahasáb. Csend ül a meghittség uszályában, fáradtan kacsint egy fénynyaláb. Rétes illata lengi át a régi házat, a kövön vörösboros kancsó hever. Kutya vakkant jóllakottságában, öreg […]
Mondod, mondom tengernyi a gondom nincs egy rongyom dühösen sikoltom. Áruház, merész van kecsegtetés pár darab mesés lehangoló befejezés. Retikül ébenfekete pici a felülete ne pakolj az üzenete nem fér bele a fele se. Új cipő szorít az ember vonyít akad aki okít segítségéről biztosít. Az idő szalad harisnya szakad boka dagad fej széthasad. Átmosod […]
Porból lettünk Csak a porból látszik, mily messze az isten, le kell hajolnia, hogy ránk letekintsen. Porból porrá leszünk, így hangzik az ige, ezért, ha fúj a szél, dobál oda-ide. Könnyű fajsúlyú lét, gyökértelen világ, leporolt közhelyek között nőtt ideák miatt, ha fúj a szél, fuldoklunk a portól, létünk előzetes túlvilági […]
El Camino Csendes hullámokra vágyva vadvizek sodrában kapkodsz levegő után, s zihálásod hangja zúgók robajába fullad. De ugyanígy halna el kipréselt fohászod is. A természet vigyáz reád, hisz atomjaid részei a mindenségnek és ha erre gondolsz, már nem is akarsz megérkezni. Tudatalattid dermesztő mélyén átértékelődnek a vágyak, s dacos paradoxonná mutálódsz: bensődben […]
Mint a vadak Kéz a kézben: elcsépelt szavak. Élünk, vagyunk. Városi vadak. Létünk hamis. Káprázat, csalás, szellő lebben s oda a varázs. Ember-porszem kergeti álmát, vakon hiszi mindenen áthág. Nem mer, nem tud akarni látni: lélek nélkül senki-akárki. Naiv bolond, úgy sejti boldog s szíve helyén érzelmi foltok. Fényre […]
Edit Szabó : Átölel a zene Hallom a muzsikát, hátamon hideg jár, gyönyörű dallamok, örömet hoztatok. Átölel a zene, lelkemben örökre, hangját ha hallhatom, vágyamat álmodom. Álmodok dallamot, kísérnek a hangok, zene az életem, oly régen élvezem. Bennem él oly régen, mikortól éledtem, nekem szólt minden dal, velem volt minden hang. Életem elején, éneklés megkísért, […]
