Posted by
Posted in

Szeretem a…

Szeretem a szemed, oly’ derűs, Szeretem a pillád, oly’ fésűs. Szeretem a vállad, oly’ formás, Szeretem a melled, oly’ almás. Szeretem a lábad, oly’ kecses, Szeretem a hasad, oly’ selymes. Szeretem a lelked, oly’ rendes, Szeretem a szíved, így szeress. Vecsés, 2009. március 16. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Én, magamról…

Vers és haikuíró vagyok, És úgy tűnik, most már maradok. Mindig vannak új tanítványok, Tanítom őket, fiúk-lányok… Vecsés, 2017. március 18. – Kustra Ferenc – Készült a magyarerő,hu felhívására a fénykép mellé.

Posted by
Posted in

Buzgón közeledik a tél

Buzgón érkezik A hideg, lépte kopog. Libabőrt terít. * Buzgón érkezik Fogcsikorgató hideg. Tó vize fagyott. * Buzgón érkezik Vastag, sötét hófelhő. Hószállingózás. * Buzgón érkezik A havazás. Takaró. Hóakadályok. * Buzgón érkezik A jégvirág rajzoló! Szép motívumok. * Buzgón érkezik Jégcsap-orgonagyártó. Hó-felszín jeges. Vecsés, 2016. október 20. – Kustra Ferenc – Haiku-csokor fél-haiku láncban. […]

Posted by
Posted in

Reményeket ébreszteni

Edit Szabó : Reményeket ébreszteni . ” Isten-félő, vagy szerető vallásos vagy vallástalan megéli, hogy egyszer eljő’ kiben meg lesz bizodalma”, felejteni, nem feledni reményeket ébresztgetni, várni az Ő jövetelét, kisgyermek megszületését, áldomás a születése minden embernek szívébe, mert az élet mindenkié, fel kell, hogy őt is neveljék, remény adjon vigasztalást, nem kell hinned Istennek […]

Posted by
Posted in

Télapó mindig jő…

Télapó mindig jő… Csengettyű hangja szól, fény árad ablakból, kíváncsi kis szemek kémlelik az eget, Télapó, merre jársz? – gyerekhad téged vár. Fény csillan az égen, a csillagösvényen már paták szikráznak, manók kalimpálnak, nagy kalandra vágyók a rénszarvas szánkón. Ezüstös varázzsal, tűzpiros palásttal Télapó integet, rejteget kincseket, tele a puttonya, cipeli szuszogva. Van benne minden […]

Posted by
Posted in

Téli mese

Téli mese Van, aki látta, esküszik rája, rénszarvas húzta, csengettyű rajta. Siklott a havon, szép ünnepnapon, éjszaka osont, örömet hozott. Sok kicsi gyerek este kilesve cipőket tisztít, ablakba állít. Télapó eljön, csizmákat megtöm, ajándék akad, virgács is marad. Hófehér ágon, tündértisztáson táncoló hold jár, ezüst a határ. Kacagó hangok, víg zene harsog, ablakod kitárd, télapó […]

Posted by
Posted in

Tél az erdőben

Tél az erdőben Minden fehér csupa-csipke, magot keres kicsi cinke, őz gidácska csetlik-botlik, körötte a friss hó porzik.   Álommanó csókot lehel, sün, és medve csak így telel, bársonyos hó, puhán takar, rovart bújtat most az avar.   Patak vize rég befagyott, bokrok ága színehagyott, fenyőfákon csipkekabát, visszaveri napsugarát.   Egerészölyv, réti sasok, várnak rátok […]

Posted by
Posted in

Csak változó… ez a változatlan! 2/2.

Csend-filozófia – második változat, a már érett gondolkozású szerzőtárssal… Elmeditáltam csöndben, öregesen, míg élek addig vagyok, nem változok… Meditáláskor be kellene menni a halk csöndembe, kulcsot nem találok. Lépcsőkorlátnak támasztom a hátam, ülök, magamban nagy rendet sikálok… Van Kulcsa? Nem lelem, Be hogy menjek, A csendes csöndbe? Idősen már változni nem fogok, Néhány évet még […]

Posted by
Posted in

Velünk élnek madaraink

Edit Szabó : Velünk élnek madaraink . Cinege madár mutatja magát, erdőnek végén, a padnak szélén vígan táncot rop, még nagyon nyugodt, őszi falombok rejteke adott, eleség akad, esznek madarak fenyő ágáról, makknak fájáról, begyük tele van és jóllakottan éneklik daluk, víg a sóhajuk, természet fordul, fehér hó lehull, betemetheti erdő magvait, szegény madarak repülnek […]

Posted by
Posted in

A lét, varázsbörtönében…

A létem a varázsbörtönöm, ott játszom a rabomat, Mindig ott voltam és tűrtem, hogy az élet csak fojtogat… Onnan irányítottam sokfelé folyt, vesztes harcomat. Kit az élet, ilyen cellába lökött, Azért van, mert szerinte, talán csökött… Menekülni? Szemből homlokon lökött! Én hajnalban alszok jót, az igazi álmokkal, Ma már gyerekek, mért nem játszanak vasgolyókkal? Csak […]