Kicsi falum, séta csendben, emlékkel tele szívem, lelkem. Jönnék ide, de nincs már hova, sem ismerőse, sem rokona nem vagyok már a faluba, senkinek, ki most ott lakik, a kötelék, szakadozik. Itt születtem én, egykoron, itt töltöttem gyermekkorom, sok sok év telt el azóta, hogy ide jártam iskolába. Azóta a falu más lett, új lakók […]
fájó a csend és pókhálós ablakok érzése kísért ott a híd alatt hol rongyba csomagolt görnyed alakok zacskóban a vagyon ami megmaradt bevétel nincs és kéregetni tilos szép új világ az ember már nem számít ha látnak a sárga posztó is piros most a pénz az mi lelket melegít tablettás bor ha iszol már nem […]
Rózsa Iván: Kettős hit Jézus semmi mást Nem kér tőled, mint üres Szíved teljen el! Ám nem csak Véle, De szeretettel is, és Lélekkel, – Jóval. Mi persze Tőle Ered… Ahogy az Élet A Teremtőtől… A keresztény hit Isteni szerencse hát; Nem véletlenül… Kit talál szíven Az Ige? Kinek szíve Nyitott a Jóra… Fogékony esze […]
Ó, de szép! Ég az első adventi gyertya, Ez, az idén… igazi örömöm mára. Múlt egy hét… Meggyújtottuk, ég második adventi gyertya, Kint borító a hófehér takaró, bent álomgyertya. Harmadik hétvége, ég már a harmadik adventi gyertya, Pattog a tűz nálunk a kazánban, kínálón; almák halma. Most már, közelg a vége ennek az évnek, a […]
ígéri-e azt advent első napja hogy szeretet és béke száll a házra s megszűnik minden fájó gondolat melyért szíved mindennap megszakad ígéri-e azt advent többi napja hogy mindenkinek jut majd az asztalra kenyér s talán olykor egy jó falat az idő telik és szétzúz álmokat az ünnep sajátja az együttérzés nélküle nincs szeretet s megértés […]
mit remél ki hajléktalan de szívében már nem él népe ki ellene van és boldogtalan Kínai versforma: “Yijiangnan” 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet= xaxaa,
Edit Szabó : Adventi koszorú December elején az első vasárnap, béke van szívünkben, az eljövetelt várva, meggyújtunk egy gyertyát , a HIT-nek lángját, közeleg lassan az éltető megváltás. REMÉNY napján gyújtunk újabb gyertyalángot, Isten megígérte a szebb és jobb világot, emberek készülnek szerte a világban, a reménytelenségnek szűkül a hatalma. ÖRÖM ünnep lévén,hirdetik jövését, újabb […]
Edit Szabó : Várlak Mikulás Várok rád Mikulás, mikor jössz el végre, kiteszem a csizmám ajtó elejébe. Szánkóval indultál messzi vidékedről, rénszarvas húzza már, szánkódon szól csengő. Csilingel száncsengőd, messzire hallatszik, hallom én messziről édes dallamait. Mit hozol énnékem, Télapó te drága, kis csizmám kitettem, ajándékod várja. Jó gyerek voltam én, szeretnek szüleim, kedvelem a […]
Csak a csend beszélhet. Hiányt mutat a lélek. Villámlás után nem jött az átütő mennydörgés. Nincs közös múlt, sem jövő, csak maradt a jelen pillanat, mint kavicsok közt mikor a csiszolt gyémánt megvillant. A lehetetlen szakadékot képzett. Elmaradt a beteljesült érzet. Apró sóhajok idézik még felkavart zavarost. De nem volt hiába, finomabb lett a lélek […]
Fehér porcelánmocsár ölel, A perc, az utolsó már közel. Kék hínár ölel magához, Bűzös gáz jut el a számhoz. Egy ember áll a parton. Szeme üres, se harag, se szánalom. Cigarettát szí és vigyorog. Segíts! Meghalok! Na és akkor mi van? Nincs semmi.-bugyborékolom, S megfulladok.
