Edit Szabó : Az én apám ! . Apám sokáig titok volt, elment, csizmája kopogott, bőrből volt annak mindene, fénylőn csillogott viselve. . Kamasz lányként súgta meg titkát, el ne mond senkinek ,jól vigyázz, fegyveres őr volt egy nagy gyárban, műszakot cserélve vigyáztak. . Emberek gyártották a fegyvert, kapun kívülről se nézhettem, rendszerváltás vetett véget, […]
Bíz’ már csak a gyermekkori emlékek mik megvannak, Amik szépnek, jónak és tartalmasnak is látszanak! Felnőtt életemre elvesztettem lélekszárnyakat. (Septolet) Odavoltam érted, Szerettél, nem mérted. Jó legyek, kérted. Felséged, Emléked Gyermekként kivételem, Felnőttként mocsárvidékem… (Sedoka) Elváltatok értettem, Életem, közösen törtétek. Én, mint ellenség? Bizony ez érthetetlen, Mind ketten szembe fordultatok… Gyűlölted lettem. Ez bíz’ új […]
Én mindég csak a szépet kerestem S mégis hajótörött lettem egy szigeten Azt hittem nem szeretnek Pedig csak Te nem szerettél Azt hittem elfeledtek Pedig csak Te feledtél A tünödö képzelet rácsos ablakán A rácsok közt felsir a magány Befogad maj kitaszit ez a világ Homokszemek közt pereg az életem Mint sivatagi vándor, forrást keresve […]
Edit Szabó : Haiku – Hazugság, illúzió, áradat témakörben.. egy-két lódítás, érdekérvényesítés hozza a többit . messziről hallod elmédben a szép zenét, lelked muzsikál . folyó és patak óriássá duzzadhat, örök hatalmak Bőcs,2020.06.19.
A felhők formája, a szél zizegése, Mind azt jelzi, hogy a nyárnak már vége, Hiába áll a parton vagy a hegytetőn Kiterjesztett szárnnyal a fényes délelőtt, Vége az aratásnak, állnak a gépek, Villám csapta nyárfán is árva a fészek, S mint vándormadár indul valahová Valahonnan az idő, mindig csak tovább, Mintha ősi ösztönök […]
Edit Szabó : Nyarat akarok . A reggeli ébredés jelzi a nap felkeltét, világos az ég alja, testem a fényt akarja ! . Szeretőm a természet, meglepődtem érzésen, Nap lányaként születtem, ezt sohasem feledtem. . E hónap úgy becsapott, Nap fénye elhallgatott, sötét felhők bújtatták, adta ég zivatarát ! . Apró cseppek, özönvíz, hulló zápor, […]
Újra tornyosultak a fekete felhők, villámok cikáznak, csattog a levegő. Valósággal szakad naponta az eső, emberben, állatban félelmeket keltő. Medárd napja nem hazudtolta meg magát, gyakorta ömlik, hozza a panasz szavát. Nem májusi áldás, hanem égi csapás, mint a hóolvadás utáni áradás. Hömpölyög a víz az utcákon, tereken, sodor magával törmeléket, szemetet. Közlekedésben […]
Ó, Apám, kisfiú koromban mindent megtettél értem, Szeretettel, te voltál a követendő eszményképem… Ilyen a világ, nekem ilyennek kell lennem ezt véltem. Szeretetben ettem, ittam, aludtam és lélegeztem… Nem tudtam, hogy anyámmal, miatta nem vagytok jóban, Én csak azt láttam, hogy mi együtt voltunk igen jóban. (3 soros-zárttükrös) Apám, négykor mindig kimentem az állomásra eléd, […]
Minket láthatóan megtámadó a vihar, Ide fog érni és le is fog gyűrni hamar… Minket láthatóan megtámadó a vihar, Ha lett volna periszkópunk, jól, időben láthattuk volna, Hogy milyen a vihar, milyen fajta, és vajh’ mi a szándéka? Néztünk a bokrok közül, néztünk egy motoros repülőgépet, Közölgetett, mert nem tudott leszállni, kereste menedéket? Próbáltam a […]
Már a múltban mondták: hajózni muszáj… Emlékezni muszáj és hajózni is kell, De, tele vagyok mindenféle emlékkel. Öregen már észlelem, hogy életemen csak a foszladozó férc vagyok, Turkálni a múltban, belelátni jövőbe? Így nem tudom, mit akarok… (3 soros-zárttükrös anaforában) Életemben szinte dühöngött a végtelen szomorúság, Életemet körbeölelte egy földöntúli gyarlóság… Életemben szinte dühöngött a […]
