Posted by
Posted in

Mint a vadak

Mint a vadak   Kéz a kézben: elcsépelt szavak. Élünk, vagyunk. Városi vadak.   Létünk hamis. Káprázat, csalás, szellő lebben s oda a varázs.   Ember-porszem kergeti álmát, vakon hiszi mindenen áthág.   Nem mer, nem tud akarni látni: lélek nélkül senki-akárki.   Naiv bolond, úgy sejti boldog s szíve helyén érzelmi foltok.   Fényre […]

Posted by
Posted in

Átölel a zene

Edit Szabó : Átölel a zene Hallom a muzsikát, hátamon hideg jár, gyönyörű dallamok, örömet hoztatok. Átölel a zene, lelkemben örökre, hangját ha hallhatom, vágyamat álmodom. Álmodok dallamot, kísérnek a hangok, zene az életem, oly régen élvezem. Bennem él oly régen, mikortól éledtem, nekem szólt minden dal, velem volt minden hang. Életem elején, éneklés megkísért, […]

Posted by
Posted in

A tengeralattjáró

Holdfogyatkozáskor Legcsillagtalanabb égbolt… Tengeri nyugalom A búvárhajó, fönt siklott, Navigátor világított. * Tengeralattjárós… Vér szavára szolgál hűen. Ha nem jön torpedó. Hatvan ember összezárva, Mennybe mennek, vagy pokolba? * Holdfogyatkozásos Éjszakán, dúl a sötétség. A tenger is alszik! Búvárhajónak fönt siklás. Haladáshoz nem kell lámpás… Vecsés, 2019. február 6. – Kustra Ferenc – TANQ csokorban

Posted by
Posted in

Szárnyalj velem

Edit Szabó : Szárnyalj velem Vörös égbolt, lemenő nap, magasságban szárnyal a sas, végtelenbe visz az útja, nem kérdezem, mi a sorsa. Szárnya libben oly kecsesen, vágya – mindig szabad legyen, repülhessen fenn az égen, messze lásson a vidéken. Szabad élet, szabad madár, szabadságod szívembe váj, veled szállnék oly magasan, csendes éji magányomban. Könnyű szárnyon […]

Posted by
Posted in

néhány szál virág…

néhány szál virág mit adhatok neked fehéren vagy tarkán szedve csokorba kedvesem nézni párásodó szemed Valentin napi szerelmes “móka” Valentin napi szerelmes “móka” kedvesem nézni párásodó szemed fehéren vagy tarkán szedve csokorba néhány szál virág mit adhatok neked

Posted by
Posted in

az óvó szem…

két oldalt fák középen széles út az aszfalt színe vörösben játszik zsebre vágott kézzel ott ballagok de a célom még sehol sem látszik érzem mintha mindig figyelnének óriási csend van most felettem talán az ura e mindenségnek őrködik hosszú utamon helyettem némán ballagok a szem nem pislant csak az érzés az mire hagyatkozom néha tán […]

Posted by
Posted in

Együtt már… örökké

Bálint nap van… nagyon kell emlékeznem rád… (Szenrjú) Hiányod dühöng, Vágyam, meg szinte őrjöng… Miért nem vagy itt? (3 soros-zárttükrős) Itt vagyok én egyedül, a Bálint napon, Szomorúság talán látszhat az orcámon… Itt vagyok én egyedül, a Bálint napon. A pihentető, mély alvásod után, legyen napsütéses a napod! Ne feledd, sorsod kerítés oszlopait állítólag Te […]