Posted by
Posted in

Akarsz-e

Akarsz-e még a réten szaladni, göndör kacajodat a fénynek adni? A természet csodái előtt meghajolni, a legszebb oldaladat megmutatni. Eső áztatta földön a sárba taposni, bolondos éneddel a napot beragyogni. Mosoly gúnyáját az arcodba húzni, nem tenni mást csak gondtalanul vigadni. Harsonával fújni a boldogság indulóját, tisztásra teríteni az öröm ruháját. Szomorú embereket felvidítani, és […]

Posted by
Posted in

FÁZVA

Múzsákról szóbeszéd most ne essen. A hallgatásuk kotnyeles hiány. Többségük csupán hasznos felesleg, vagy hitves, aki hű, de slendrián. A költő sorsát nem írja le senki, ha mégis, akkor vákuum az egész, bár képes olykor önmagát szeretni, de csalódása mindig naprakész, robotol, uzsorát ad a jóért, a rosszat ingyen kapja: csemege, szél lesz minden veszteglő […]

Posted by
Posted in

Itt van már

A tavasz… Itt van biz’ tavasz már. Mi egy új életszakasz, Így derű felé haladsz. Itt van már a tavasz, Élvezhetjük a jó időt, A kellemes langy levegőt. Itt van várt tavasz már. Jó kiszabadulni lakásból, Meg kell szabadulni… kabáttól. Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc – 9 soros versforma, anaforában.

Posted by
Posted in

Csalfa idő

Víz felszínén táncol a reszketeg fény, hamisan duruzsol a vaskos magány. Falevelek között szellő lengedez tovatűnt idők emléke sóhaján. Gondtalan, csalfa ifjúság… elhagytál, te, kivel éltem aranykorát nyűttem. Sebaj, szivárványszínűben őrizlek. Visszatérésed már valószínűtlen. Szelíd napsugár ölel egy odvas fát – érzelmi kárpótlást múltért nem adhat – csak a jelent és sugárzó önmagát. Csend betakar, […]

Posted by
Posted in

Már…

Látszik, hogy ideér a tavasz… (Senrju) Már látszott, hogy a Mezőn, nyílnak virágok. Jó volt élveztem. * Láttam szépséget, Gaz-féléket, halomban. Orromban illat! * Jó levegőn, jó Volt… virág kezdemény… volt. Illat és látvány. (3 soros-zárttükrős) Már látszott, a legelő virágai nyíltak, Egyre szebbek színhalmazok, megmutatkoztak… Már látszott, a legelő virágai nyíltak. A réten már, […]

Posted by
Posted in

mondd hová igyekszel…

mondd hová igyekszel oly mélabúsan töppedt gondolatod sebzett szárnyain zárolt érzéseid poros sarokban egyik sem állna meg saját lábain az idő vasfoga húsodba mardos vajon hova lett a kócos ifjúság elme még néha emlékek közt szálldos foszlik a gondolat alkotta világ de megrázod magad és újra éled szerelmet vágyat és mindazt ami kell a lángból […]

Posted by
Posted in

virágban minden…

cinkelt lapokkal köszöntött az este virág nyílik itt-ott a domboldalon fázósan bújik párjához a fecske tavasz-tüze él már a kajszi-soron virágban minden az éjszaka hideg lenyugvó napot a rigó üdvöli füttye még hosszan száll és megremeg a táj ahogy a tavaszt újra éli elmúlás után újra éled minden az aranyág és a jácint virága már […]

Posted by
Posted in

egyik kézzel elveszünk…

egyik kézzel elveszünk a másikkal talán adunk isten teremtményei vagyunk szomorún nevet rajtunk ő is rádöbbent a teremtés nem sikerült jóra talán egyszer kijavítja ha üt az utolsó óra de Róma hiszi azt hogy ő tudja csak a választ miközben az idő a falról minden színt leválaszt előtűnik a kapzsiság bűnében fetrengő klérus ugye te […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Diktatúra

Rózsa Iván: Diktatúra (Haiku-változatok) Ellen csak pisszen; Totális diktatúra Közeleg immár… Csend van köröttünk, Bekopog a félelem; Ajtó kinyílik… Tágra nyílt szemek; Megjött… Tapsvihar kitör: „Hurrá, láttam Őt!” „De jó, hogy van Ő; Ő tudja, mi a jelen: S fényes a jövő!” Szavazó gépek, Vén tapsoló bajnokok: Tele gatyátok?! Maszkot viselnek; Mást mondanak és tesznek: […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kvázi és igazi

Rózsa Iván: Kvázi és igazi Kvázi monarchiában kvázi diktátor: Sok kvázi ember mind neki hajbókol… Pedig nem ér többet, mint Sátán seggén szőrcsimbók: De itt a tavasz, s nyílnak lassan az igazi rózsabimbók! Budakalász, 2019. március 17.