Posted by
Posted in

A mi földünk

A mi földünk     Talajt megázza eső. De véle szikkadasztja a hő. S a szél száradja.   Talaj fanő, eszünk… banánt.   (A sorok szótagszáma: 2-3-2-7-2-5 .4-4)

Posted by
Posted in

Ember és sas

Két iko: Embersas   Fel és le ugorva szállva, fel és le.   Sasember   Le és fel ugorva szállva, fel és le.

Posted by
Posted in

Végük felvilágosodik

Egy imajo:   Végül felvilágosodik   Csupán a fél hold sugároz a bagolyra. Varangy ugatta. Az összes éjjelünkön, de mindenik nap. Varangyot fogta gólya s a lámpa holdat. Égi tükörben a tó.

Posted by
Posted in

Torony…

Torony-sorozat 1.Tovább 1 Megyünk tovább, de- toronyba feltekintve. Előtt sűrű köd.   2. Tovább 2   Úszol tovább, de- toronyba feltekintve. Előtt folyik víz.   3. Tovább 3   Repül tovább, de- toronyba feltekintve. Előtt a felhő.   4. Toronyból   Valami esik, elkapja majd a torony, helyette a föld.   5. Toronytető   Csúcsra […]

Posted by
Posted in

Apevák

Apevák 1. Sorban Egy… Kettő…, tizenöt… De így tovább, legnagyobbra túl! 2. Én? Élek- és gyártok, ám végsőször!, életlen kést is. 3. Én? Élek- és gyártok, ám végsőször!, ékkő-díszkést is. 4. fordított apeva: A Föld kering, no. Repülni itt, felette… leszállsz? Nem. 5. összetett apeva, ereszkedő-emelkedő: Szúrva és vágva is Véredző kés. Szép, fehéren. Mégis […]

Posted by
Posted in

Az estfény

Az estfény eltűnik a napfény elaludtával, A sokasodó felhők, felérnek egy dunnával. Erdei manók mennek aludni, párosával. Szép Este Bágyad most, Csillagtalan, Mégis reményes. * Csillagösvényt most a dunnától nem látni, Mert a dunna egybefügg, ezt nem engedi, Ettől ott vannak lovasok seregei. Alkonyi vágyad Mint részeg tánc jár már át. Küzdő csillag vagy. * […]

Posted by
Posted in

vajon elmennél-e…

“Volt sok nyár, sok bolondos emlék, átvirrasztott, forró éjszakák, ha kézen fogsz, most is mehetnénk, míg csiklandoz, fűt és űz a vágy.” (Kerecsényi Éva: Volt egy nyár) vajon elmennél-e ha hívnának újra a vágyak és a vad képzelet sarut vennél-e a hosszú útra s csodálnád újra a kék eget talán álom már a régi emlék […]

Posted by
Posted in

Lehettem volna szirtkő?

Lehettem volna szirtkő, lejtőn, csúcsra menet, Vittem is magammal barátomat, az ebet. Lehettem volna szirtkő, lejtőn, csúcsra menet. Fűszálként mindenütt megterem, tarolón végzetes baj, Ha napra kerültem a fejemen rögvest olvadt a vaj. Mindig tapasztaltam ide-oda, jártamban-keltemben, A csűrés-csavarás a menő, ez alap a sikerben. Az őszöm, úgy vélem, immár szép, szürkés-télikabátos, Talán ezután, már […]

Posted by
Posted in

Lélek-egyensúly

Lélekből jött meditáció a lélekről… Meg kellene tudnom ki is vagyok, bízok, a remény embere, Hozzám, elér a dal, a szeretet, lelkem tárva fogadná be. Célok nélküli vágyak? Itt olyan nincsen, itt… lélek tengere. Lelkem kapuján Térjél be… szeretetet. Így, puszta vágy, tengere. Ó, te szeretet! Töltsd fel esdő lelkemet. Csak reményem ne vesszen. * […]

Posted by
Posted in

A kőangyalnak.. súgok valamit

Edit Szabó : A kőangyalnak… súgok valamit Fehérséged remény színe, ám tested kőbe dermedve, állsz a vártán, messze figyelsz, vársz valakit, aki tied. Tied lehet gondolata, tied lehet a fájdalma, megőrzöd az öröklétnek, nem örülsz a feledésnek. Hozzád fordul a bánatom, hozzád fordul az én titkom, füledbe súgom vágyamat, türelmed tudom, nem apad. Magadba mélyen […]