Posted by
Posted in

Teréz anya

Régi időkben, varázs honunkban Élt valaha valami valakivel Története örökké fennmarad, könnyekben Génben, tettben, lelkekben Üzeni amerre jár a szellem e lelket Egy lány, nő, asszony, anya megtört, szorítóan Elfojtó bágyadt, leplezettül kesernyés életét Mételyezett álmok, felperzselt szívben A reménytelen szerelem, mely adatott Mikor megadatik személye, de lelke sérült S nem kell neki Egy nő […]

Posted by
Posted in

ABC versben egy kis élet

Edit Szabó : ABC versben egy kis élet . Arra gondoltam, Álmom hangtalan, Bánat nem aggaszt, Cudar világban CSodák nincsenek, Dolgom elvégzem. Egyre nyugodtabb, Éltem magamban, Féltőn hallgatnak, Görbe éjszakák, GYorsan mulasztják, Holnapot várják. Isten nem hat rám, Ígéret nem vár, Jaj volt a határ ! Később sem hiszem, Lelkem elvette, LYukba betette. Megbántam volna? […]

Posted by
Posted in

Végül…

Sírva születtünk, a halált kergetve, Majd nevetve néztünk egymás szemeibe. Én csak üldöztem a messzi álmokat, És vártam szerelmes szavaidat. Vajon miért tartott még ez a halott harc, Melyet elfedett a sok tépett arc? Vajon érdemes volt reggel reménnyel kelni? Megérte-e valakit feltétel nélkül szeretni? A sok kérdés, mint hasamban a pillangók, repkedtek. Azt hittem […]

Posted by
Posted in

Kérlek

Kérlek mondd ki százszor a nevemet, Mert a te szádból nem hallottam eleget. Kérlek nézz rám zöld szemeiddel, Hagyd, hogy bennük vesszek el. Kérlek utálj meg, vagy bánts, Csak soha többet ne láss. Tudom hogy nem szeretsz engem… De kérlek, mondd ki egyszer a nevem.

Posted by
Posted in

Te vagy…

Te vagy az első csillag miután elmegy a nap, Az összes magamban tartott gondolat. Te vagy a legjobb változás, És a legnehezebb távozás. Te vagy az összes könnycsepp arcomon, Az összes igaz mosolyom… Te tökéletes vagy nekem, Az, akitől elfelejtem a nevem. Te vagy a vérem, akitől szívem ver, Minden jó és rossz, és a […]

Posted by
Posted in

Ősszel, deresek a hajnalok… 1.

Melankólia Ücsörög búsan, tájon. Hajnal, már deres. * Szellő csak játszik, Esti sötét meg támad… A hajnal, deres. * Hold, már megy haza, Napkorong megérkezik. Deres már a táj. * Nap aranyfényű, Süt még, de már hidegen. Deres pirkadat. * Levegő hideg, Deres, csak kóstolónak… Fázós hajnalok. * Meztelen a fa, Ágai csak hajlongnak. Reggel, […]

Posted by
Posted in

Megyünk…

Szigorú és mély a téli erdő, A hó, mint nap, vakítóan ragyog. A ragyogása mélyről feltörő… Oly szép látvány, hogy ember csak gagyog. Autónk lágyan, suhanva siklik, Fák között a kemény, jeges úton. A mély, rettenetes erdő játszik, Hallom… gumik gördülnek surrogón. Az erdő egyre sűrűbb és nagyobb… Eltört fa áll derékig a hóban, De […]

Posted by
Posted in

Szél

Szürke az ég, fáradt vándor a szél, Messzi tájakról mesél és regél. Hoz magával szagokat, illatokat, Meg talán szálló papírt és porokat. Vágtatott erdőn, mezőn és hegyen, Keresztülsüvített a völgyeken. Bebujt az állatok bundájába És behatolt a szalmakazalba. Mesélhetne emberekről, tájakról, Erdők fáiról és nagyvárosokról, De mi nem nagyon értjük azt, mit nyüszít, Így dolgavégezetlenül […]

Posted by
Posted in

Eltűnik…

Hétköznapi pszichológia… Az emberiség, tőr előre olyan hihetetlenül, Gazdagok vezetésével, önmegsemmisítésbe. A pusztulás felé megy bizony. nagyon is töretlenül, S Belepusztul önön, véges, kényszeredettségébe Nincs alternatíva, vég közeledik, reménytelenül… Vecsés, 2017. június 11. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Finoman… Márta

Finoman… tepernélek, Márta A délutáni sziesztánkba. Szeretetteljesen, Nagyon végletesen. Már izgult vagy? Engedd, akkorra. Finoman… heveskednék száddal, Csókolnám és bekenném, nyállal! Markolásznám vállad, Szopogatnám állad. Ellennél te, kéj-kínlódással… Finoman… őrületbe kergetsz, Velem, büntetlenül vétkezhetsz. Nyelved szopogatnám, Néha meg kiszívnám. Közben jó lenne, ha szeretgetsz. Vecsés, 2019. május 4. – Kustra Ferenc – anaforás, erotikus LIMERIK […]