Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A végtelenben sem találkozó párhuzamosok

Rózsa Iván: A végtelenben sem találkozó párhuzamosok A történelemíráson kívüli dimenzió az igazi: Nem lehet félremagyarázni, folyamatát kisiklatni! Úgy él egymás mellett két entitás, mint két idegen bolygó: Hazugság és igazság harcosai közt nincs kommunikáció… Budakalász, 2019. december 19., a Solaris együttest hallgatván…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Lélekvásár, avagy vissza az örökkévalóba!

Rózsa Iván: Lélekvásár, avagy vissza az örökkévalóba! Meg sem született látomások, s te mindegyiket komolyan vetted, hisz teljesültek… Még tán te sem születtél meg; elég, hogy milliárd éve tervbe vettek… Kit egyszer tervbe vettek, már meg is született végtelenszer: mások fejében… Sátán és Isten örökös párviadala; mondd, te mit kérsz a lelkedért cserében?! Budakalász, 2019. […]

Posted by
Posted in

Csillog a fenyőfánk…

Tél van, jár a vastag kabát, sál, kesztyű, Lovas szánon meg dukál a csengettyű. Nincsen mínusz, pedig Apa, Anya, lánya Fagyott árok-vízben folyton korcsolyázna. Faluszéli erdőben jön az este, hull a hó, Életre kél családi, téli kis bújó-kunyhó. Észrevették, hogy édes, kicsi angyal szállt suhogással. Kezében óvatosan, védve, fényt tartott, ragyogással. Öregek hangján hallani, sok-sok, […]

Posted by
Posted in

Puha a téli csend

Puha ez a csend és béke a nyugalom, Ehhez a hófehér paplan, puha alom. A fák deresek, mintha már őszülnének, Az őzek fázósan, félve körülnéznek. A táj szép, de jeges a lehelete, Fázik az őz és őzgida gyereke. Az élőlény nyoma recseg a hóban, Fák, bokrok összehúzódnak fázósan. Téli álmot alszik medve és mások, Egy […]

Posted by
Posted in

Szeletekből álló karácsony…

Sok-sok ezer csillag-fénynyaláb ringat. Közben kicsit horkant a szél… pillanat. Magam vagyok az érzéseimmel, De tán’ velem fenyőfa, díszekkel… Ablakon a Hold is bevilágít, Benne bízok, ő talán nem ámít! Szobában a feldíszített fenyőfánk ragyog, Kint az este a holdfénnyel némán társalog. Lélektavacskámon csónakázik a karácsony, Kint a jég teljesen beállt a csatornarácson. Élet beszennyezte […]

Posted by
Posted in

Fogadj örökbe

Hol vagyok így egyedül? Szívem csak magában dobog. Lelkembe a magány ül, s szememen keresztül zokog. Én, bár hóban lépdelek, könnycseppem jéggé fagyva hull, kabátban mégis reszketek. Te kellesz mellém piszkosul! Kérlek, fogadj örökbe! Egymagamban jövőm semmi. Szívedbe had török be, adj szeretetmorzsát enni!

Posted by
Posted in

Szeged

Titok hozott a napfény városába A nap tüzében újjászületni Életem delén, szívem csodákra vár A Tisza-part csendjével betelni Hol köszönt az ősz, és bíbort fest a nyár Ragyogó csoda, öröklét csillaga Röpke gondolat száll a víz felett. Álmot perelt, hol zúdult a vén Tisza S párába burkolt harmatot szedett Rímekkel bolyongó lelkek mítosza. Szemembe könny […]

Szavakba szőtt idő
Posted by
Posted in

Szavakba szőtt idő

  Illegető méh potroha int, s édes szava nyárnak napsugarát nyújtja feléd bodzatányéron. Nevető fény szántja a szép eget és vele itt van a holnap. Bár ma lopott csók íze a felhőkig viszi fel kedvem Őrzi a mária-tüske-tövis, vele küzd, fut a lonc és ebbe a nyárba virít a titok. Leszek, élek. Kell e ma […]

Posted by
Posted in

Kátyú-dal

A szervo biztos, nem kell már izom döcög a Szuzka* hát én ezt bírom. Rutinból megy már az úton vályú nem fog ki rajtam a beste kátyú. Hatalmas árok már jól ismerem Sódervolt Emil őt így nevezem. Kormányt behúzom Útszéli Sunyi vár rám középen az E-még Kicsi. Lyukacsos Gödör most következik huncutul kacsint a Kis […]

Posted by
Posted in

Búék

Búék Óév köszön, Újév kopog, Jókívánság rímben csorog. Kívánok sok boldogságot, Ha kenyér nincs, friss kalácsot. Foszlós bélű szeretetet, Szemekben csak örömkönnyet. Hit és béke őrző fényét, Csillagoknak reménységét. Kívánok még kamrát, telit, Tudd fizetni majd a rezsit. Szíved teljen kegyelemmel, A szerelmet se felejtsd el. Ne ítélj, és ne ítélkezz! Munkát csak áldással végezz, […]