Születtem, boldog gyermekkorba, de minek, Ha így felnőttként, nem kellek senkinek. Állítólag apám akart, anyám meg nem, Lettem neki, úgy negyvenegy évesen. Ifjonti hév benne is bőven működött, De ma már tudom, ettől voltam lökött. Én is azt hittem, a legokosabb vagyok És most a magam áldozata vagyok. Az életem, utána én rontottam el, Mint […]
Dörmögök, röfögök, Örökön, pörgőn. Ödön mög nőt… Gödöllőn Gyömöszköl ökörködön. Vecsés, 2002. június 30. – Kustra Ferenc
Életem a végzetek tréfája, Sőt, mondhatni, rossz viccek érája. Életem folyama: fatalizmus, Vágyam, rózsaszín idealizmus. Vecsés, 2002. május 21. – Kustra Ferenc
Ma negyedszázados az Edina, Holnap már oviba megy a lánya. Elköltözött, éli az életét, Mikivel tapossa… élet vízét… Tanul, keresi az életútját, És közben neveli, növő lányát. Soká élj és légy boldog egészen, Életutadon, Isten segítsen. Vecsés, 2001. szeptember 2. – Kustra Ferenc
Ver az élet, mégsem nyögök, Rögös úton csak döcögök. Nő a baj, de csak göcögök, Én magamon csak röhögök. Beletörődés Sorsba, elfogadással? Életfelfogás. Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc – halmazrímes versben és senrjúban
Érzem, fázok már, jő a tél… Itt lesz, hidegről regél, már Érzem, fázok már, jő a tél. Nagy hideg lesz nagy hóval… Jól fel kell öltöznünk, mert Nagy hideg lesz nagy hóval. Dobálózhatunk majd hógolyóval, Ha összeáll a fázós kezünkben… Dobálózhatunk majd… hógolyóval. Tudom, csúszni fognak az utak… Így majd óvatosan vezetek… Tudom csúszni fognak, […]
A lelkünk csapongó, Porhüvely; állandó. A lelkünk keres, kutat, utat mutat, Porhüvely; kíséri a hosszú utat. Vecsés, 2012. július 6. – Kustra Ferenc
Vad gondolatom egyszerre előkerül, Boncolgatnám, de ő, erre elmenekül… Gondolkozni próbálok, de képtelenül… Szólt-e nekem még a régi dalom, Múlt-e már bennem, régi fájdalom? Gondolataim persze űznek, csak egyre, Az a megoldás, hogy menjek, fel, hegyemre? Hogyha eredendő bűnünk a létünk, Akkor bennünk lelhető minden vétkünk! Lehet, hogy van, és nagyon szép az Éden. De […]
Az életem rubensi, Pedig vágyam gyermeki… Csak kérnék egy életet Hogy felejtsem félelmet… Ne legyen több rettegés, Élet lehet, tán mesés… Bármit megtennék, ezért… De, az élet félreért… Vecsés, 2002. július 26. – Kustra Ferenc
A hatalmon lévő kevély urak, Mint a középkori nagy várurak… Ezen urak engem eltipornak, A lelkemen végig gyalogolnak… Nagy tüzem volt, nagy máglyaként égett, Nem fogadnak be, de mért, mi végett? A nagy tűznek ma már csak hamva van, Már nincsen semmi jó a sorsomban. Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc
