Posted by
Posted in

Én szerelmem

Edit Szabó : Én szerelmem . Szerelmes vagyok a Holdba és a fénylő csillagokba, tükröződik szemed fénye az enyémbe visszanézve. . Szerelmes vagyok én beléd, két karommal ölellek én, arcomon a te két kezed, simogatását élvezem. . Közel hajol hozzád a szám, lecsukódik már a pillám, puha csókod visszaadom, már a nyelved tapogatom. . Csókok […]

Posted by
Posted in

Tél szava szól Fagyot bocsájtok a bokrokra és fákra dermedt leheletet az egész világra zúzmarába zárom az éjszaka csöndjét hideg harmatba a nappalok könnyét Jégkristályba rejtem a pillanat percét hótakaró alá földnek fáradt terhét minden tavat,folyót jégpáncéllal fedek hófedte hegycsúcsok hirdetik a telet. Minden magban megfagy a bimbózó élet az ősznek minden sugara szerteszéledt a […]

Posted by
Posted in

Szerelmes tavasz

Edit Szabó : Szerelmes tavasz . Tavaszi ég zöldet hozott, sorjáznak a füvek s bokrok, nyílanak a vadvirágok, magasra nőtt virágszirmok pompáznak a zöld legelőn, dicsekednek ők kelletőn. . Színeikkel varázsolnak, illatukkal hódítanak, legyen ember vagy kis állat, simogatja virág szálat, gyönyörködteti a szemet, fű zöldjén a szép kikelet. . Vonzza magához az álmot, bolondul […]

Posted by
Posted in

Víz-törés

Vad lépcsőkön vezet az út, testem porrá zúzza kemény szirt. mégis teljes erőből vetem magam az örvénybe, míg a víz törvénye partra visz. Tanúim kopott kövek, törött ágak, fölszántom a partot, csipkézem a tájat, az ölembe zúduló végtelen függöny mögül a szikrázó habok medrében vetek ágyat. L.M. Linda – 2020. 02. 10.

Posted by
Posted in

Holdárnyék

Holdárnyék Ezüstben fürdik a táj, puha árnyékok járják a félhomályt, kéz a kézben, ingadozva, az édesen illatos kertben, nyugodt vízparti fövenyen megpihenve, elhagyott buja menedékben. Ezüst sugarak csillognak arcunkon, bőrünk bársony-kéken tükrözi a holdfényt, titkos pillanatok jótékony takarójába bújva együtt fedezzük fel az örök fényt. L. M. Linda – 2020.02.10.

Posted by
Posted in

Ez vagyok

  Nem tanultam e mesterséget, nem jártam oly iskolát. Nem is mervén az etikettet, nem ismervén az arany szabályt. Tudom van nékem hibám, tudom,hogy csapni való a helyes írás. Tudom, hogy gond ez itt nekem de sajnos a diszlexiában szenvedek. Minden nap tanulva olvasok, a Kreatív írást forgatom. Kis diák módjára írom a sorokat, és […]

Posted by
Posted in

VÁR(TA)LAK …!

Még nem is ismerlek, Máris eltűntél előlem…?! Nem tudom, merre Vagy, mit csinálsz? Még nem is hallhatok semmit sem felőled! Az éjjel dolgoztam, végig itt voltál nálam, Miközben evezős társaiddal együtt Távoli tájakon idegen csónakok várnak. Mire újra itt leszel, s meghoz a busz, Vele együtt féltett álmaimat, Velük karöltve titkolt vágyaimat! De közben mennyi […]

Posted by
Posted in

VÁGY(TA)LAK!

Nem tudhatod, honnan is tudhatnád, Hány magányos hosszú évben Egykor sötét éjszakában, Máskor a ragyogó nappali fényben Miként készültem rá? Rekkenő melegben, hóban-viharban Metsző hidegben, kegyetlen fagyban, Esőben-sárban, süvöltő szélben Mennyire vártam Rád? Tavasszal az életet nyitó rügyfakadáskor…, Nyáron az izzón perzselő napsütésben…, Ősszel az elmúló szomorú lombhulláskor…, A rideg, dermesztő sötét fagyos télben? Számtalanul […]

Posted by
Posted in

SZERETNÉLEK SZERETNI!

Már késő hajnal van, szívem bánatban. Lenn a kertben sok madár csiripel, Párját hiányolva – mint én is – Egy árva tücsök bágyadtan ciripel. A gerle búg, az örvös súg, Az Alpok felől lágy szellő zúg. Teraszon ülve – e sorokat szülve, Rád gondolva, megrészegülve, Egész éjjel Benned elmerülve. Az éjszaka nem volt pihenésem, Csak […]

Posted by
Posted in

PEER GYNT

Ifjúkorom emlékei, elengedem őket, Mint őszi tölgy a sárgult levelet. Lebegve, szállva hulljanak az Avar rejtekébe, pihenve a régiek felett! Itt voltak, míg éltek, most egy másik világ, Érett férfikorom vágyának lángja ez. Réges-régen eltűnt ifjúságom, mint A horizont, amikor lenyugvó napot elfelez. Nem volt életemben soha Másokat lehengerlő, sok férfit égbe emelő Léha-céda Nő, […]