Posted by
Posted in

Ráérősen meditálok: lenni…

Versben és európai haikuban… Csak úgy ráérősen meditálok a léten vagy nemléten… A nagy és híres kérdésen: „lenni vagy nem lenni”, úgy vélem, Hogy az enyém is a kérdés, pedig a létembe nem kértem. * Jövő kérdése Ez: lenni vagy nem lenni? Merre és hová? * Jövő kérdése Ez: lenni vagy nem lenni? De mégis, […]

Posted by
Posted in

Aratásidőben vagyunk

Búzakalászok Már tele. Meghajolnak. Aratásidő. * Zöld hegyek alatt, Sárgás gabonamezők… Aratáskezdés. * Búzatáblák már Sárgulnak, jön aratás. Nagy hozamremény. * Eljött az aratás idő, búzaföldet a nyár aszal… Kaszások örülnek, segítség: messze zeng a munkadal… Az életcsónak ring a búzaföld lágy hullámain, Marokszedők mennek hátul a kaszások nyomain… * Meleg, langy szellő Leng az […]

Posted by
Posted in

Már nem fáj

    Már nem fáj, s nem könnyezem. Csak valami belement a szemembe. Pedig nem vagyok messze tőle, De szívemben feltörtek az emlékképek.   Ott áll a járda szélen, s vár reám Csak egy lépés választ el tőlem s indulnák, Mire indulnák felé apró léptekkel, Oda lép egy lány s megcsókolja kedvesen.   Nem sírok […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csend-trilógia

Rózsa Iván: Csend-trilógia A csend Oly letisztult csend Van bennem és ott fent, de… A világ zajos… A zene A zene bennem Csenddé válik csendesen: Hallgasd, kedvesem! A boddhiszatva A boddhiszatva Csendjét mikor éred el? Senki nem felel… Budakalász, 2018. július 28.

Posted by
Posted in

Aratáskor

Európai stílusú Tankában írta meg a szerzőpáros… Gabonamezők Lágy illata terjed szét! Szél-zene suhog. A motorja csak berreg, Búza alatta serceg. * Kalászos búza, Napernyő kéne, de nincs! Napsütés, élet. Számos kalász felrepked, Az árokban megreked. * Szökkenő száron Kalász, jó nagy magokkal. Nagy búzatábla. A füst fölötte lebeg, Piros teste megremeg. * Nyár, csak […]

Posted by
Posted in

A kezdet

A kezdet Lásd: X megszületve. Mint a száradt vízcsepp? Szétbomolt porszemcse? Hát nem, robban-csillag űrfehér magasban összes kozmoszt izza földagyat növeszti Csendnek halott arca visszatükröződve és ki bátran mosvs és világosodva tessék, nevet-kacag X-nek éppszületni megtörténésében. Minden egyes percben. Örvend X-nek fényem. Lelkesen vihogja, hatol rajta által. Vissza is csapódik. Örvend neki tüzed és te […]

Posted by
Posted in

Aratásidőben…

Ez bizony, már történelem… Buza táblán az arc barnára barázdul, Fáradtságtól kasza, erre-arra rándul… Buza táblán az arc barnára barázdul. Nap Fénye Bőrt színez. Sós csepp cseppen. Arany kalász dől. Kezekben kasza suhan, Arany kalász földre zuhan. Napsugár éget patetikusan. * Kaszások és marokszedők az új kenyérért dolgoznak, Hajnal óta aratnak, fáradtságtól nem pironkodnak! Kaszások […]

Posted by
Posted in

Valami hazáról…

Valami hazáról… 1. Én megalapítom az enyém hazámat! Van, ki belérokkan és fel is kiálthat: mi-vagy teországod végre hogy meglássad! Én most elrebegem hazai fohászom. 2. Határok ősanyja látja, hogy én fázom, köpenyét adja rám féltőn és megáldón. Ágyba is bebújtat a széles határon. Hanem a szándékát én bizony nem értem. 3. Határok Ősanyja micsodám […]

Posted by
Posted in

Aratás a múltban

Haiku csokorban… Est azúrkékre Vált, csillagfény remegős. Aranykalász ring. * Bágyadt madárraj Búzában, szemet keres. Aratás, közel. * Perzselő hőség, Friss levegő elakadt… Aratás idő. * Zöld hegyek alatt, Barna gabonamezők. Aratáskezdés. * Hajnal fényében Fürdik a búzamező. Aratás kezdet. * Dühöng a meleg… Nap gyilkos lehelete. Reggel, aratás. * Az este lomhán Toporog, éjjelt […]

Posted by
Posted in

A mi zászlónk

A mi zászlónk 1. Kék akár a víz. Barna mint a föld, édes-é az íz? 2. Véle önjelöld. Szürke. Ő a tűz. (Vagy helyette zöld!) 3. Lelkeidre tűzd. Össze minket hív… S ó de messzi űz!!