Posted by
Posted in

Küldőnek a lélektükre…

Életemben, még a hazugság is balga módon csámpázik, És annyira eszetlen, hogy csak kintről néz be, közben mállik… Hazudni vétek! Hazug szó, nem erényem. Elárulna engemet. Inkább hallgatok, Hazudni nem akarok. Elárulnám önmagam. * A felhőtlen telihold ezüst lepellel vonja be a tájat, Én nézem ezt az éjjeli csodát, az ezüstszínű lett… fákat. Égen felhő […]

Posted by
Posted in

most szél sodor…

“Adj értelmet a régi dalunknak! Ha nem leszünk,tovább viszi a szél.” (Jagos István Róbert: A csillagok idővel kihunynak) most szél sodor egy fájó dallamot hisz tiszavirág életű a lét ha csendhatáron halkan dúdolod ahogy emlékedbe mindig visszatér néhány perc volt csupán talán annyi se csillagködökbe tűnt fényes nappalok pattanva szakadt a húr a fejekbe a […]

Posted by
Posted in

Természetről…

Tavasszal minden Kivirágzik, új élet! Növény pompázik. Kirándulók serege Megy kicsit a hegyekbe. * Nyári melegben Izzadnak a fenyőfák. Tűlevél szúrós. Pókháló borítja és Meghízott pók sem kevés. * Szépséges a rét, Ott nyáron heverészni Oly’ nagy élvezet. Vándor és kiránduló. Vágy erre irányuló! * Nyáron cajozni, Suhanni az út felett Emelkedőnek… Lefelé versenyezni. Tudd, […]

Posted by
Posted in

Egy család széthullása…

Nagy idegharcban Állnak, családi felek! Gyerek… szenvedő. * Munka és küzdés, És szabadidő nincsen! El kell viselni. * Gyűlölet, habzó Száj fröcsköli, sok mocskot. Gyerek nem számít! * Nagy osztozkodás! Mindenkinek, minden kell! Gyerek, tán’ nincs is… * A gátlástalan Kapzsiság, mint romboló! Anyagi érdek. * Kalózos rablás. Az elmenő fél, dühős! Mért nincs igaza… […]

Posted by
Posted in

Létkérdések!

Közöny, irgalom, Nem épp’ édestestvérek. Élet, középút! * Lélek is szorong, Ha már a bűn az érték. Mivé lesz világ? * Szép lett a csúnya! Döntésképtelen nyerő! Világ, fejem áll… * Csoda várása! Káprázat, csodás varázs! Kaleidoszkóp. * A kálváriám Keresztje, magával von… Megdicsőült sors. * Harang, halkan kong, A szava, hitre hívó! Megdicsőülés. * […]

Posted by
Posted in

Simogatás

Lágy kéz-érintés, Az lélekközvetítő! Szeretet jele. * Lágy kézérintés. Virágzó cseresznyefa. Simogató perc. * Durva érintés A lelket lerombolja. Sok hámhorzsolás. * Lélek simítás? Összetartozást hozhat… Bőr, libabőrös. * Érzékiségből Simít, köröm lassan szánt. Semmi durvaság. * Lágy részeken, kéz Simogatva birtokol. Lélekperzselő. * Simogatással, Nő lelkébe hatolhatsz. Vágy, szeretetre. * Érzéki simi, Vágyra, mint, […]

Posted by
Posted in

Haiku – Japánról

Cseresznyevirág A csend ékesszólása. Szamuráj Bushi. Vecsés, 2015. március 25. – Kustra Ferenc- A Füvészkert pályázatra – Japánról.

Posted by
Posted in

Kő és szeretet…

Kövek kemények, Szeretet maradandó. Vegyített élmény. Vecsés, 2014. április 5. – Kustra Ferenc – jaKovács Róbert: Kemény fegyver c. verséhez írtam hozzászólásként.

Posted by
Posted in

Fény a sötétnek…

Haikuban… Fényt a sötétnek! Nap kel, rohan a világ. Fény csak, pislákol… Vecsés, 2014. április 5. Elter József: Fény a sötétben… c. verse ihletésével, hozzászólásként.

Posted by
Posted in

Patakparton

PATAKPARTON Úgy emlékszem, szombat délelőtt volt. Ha tudni akarod, enyhén felhős, enyhén napos, a páratartalom hetvennyolc százalékos, a levegő tizenhat fokos. A mélyzöld füzek koronaárnyában egy patak halkan csorgadozott. Fülünkbe duruzsolt nappali álma. Zöld bölcsejében hogy föl ne ébredjen – nesztelen ballagtunk én és kedvesem. Madárdal, finom bogárzsongás. Légbe haló repülőmoraj. Számlálatlan, titkos nyelveken üzent […]