Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Másodkézből

Rózsa Iván: Másodkézből Csak beszélnek, de nem írnak: Ilyenek már csak a próféták… Jézus, Mohamed, Buddha… Szavaikat tán kiforgatták?! Budakalász, 2019. június 7.

Posted by
Posted in

SZÓLONGATÓ

Tegnap este, amikor szobámban a sötétség a csöndet takarónak magára vette, s nem csak az elmúlt éjjel, hanem minden kósza napvég mélykék küszöbén, ahol a csillagok lángja ténferegni kezd, s a világ zajából nem marad, csak nesz, ebben a sírközeli hallgatásban, sejteni vélem vagy inkább akarom, amint szívemből mindenféle lakaton, záron, veretes kapukon keresztül szökik […]

Posted by
Posted in

Pünkösd van megint

Virrad, világosodik, ébredek, itt a hajnal, Kinézek, lányok meg mennek fehérben, rózsával… Virrad, világosodik, ébredek, itt a hajnal. Pünkösd napját ünnepli a világ, Emeli fényét a rózsa virág. A szeretet költözzön mindenki szívébe, Menjünk a feldíszített templomba, misére. Pünkösdi rózsa éppen nyílik, szirmát bontja, Templom oltárára viszünk egy nagy csokorba… Szentlélek jó… a Földre hinti […]

Posted by
Posted in

Pünkösdi esdés

Pünkösdnek ünnepe Eljött. Templomi rejtekben! Szentlélek ereje. * Szentlélek ereje, Segítsd világot, szórj áldást… Vánszorgunk az úton. * Vánszorgunk az úton, Vágyjuk látni Isten arcát! Göröngyös egy út ez… * Göröngyös egy út ez, Szem lehunyva… látjuk arcát. Segítsd világunkat! * Segítsd világunkat, Lelkünket, fényeddel lásd el! Hitünkben szilárdíts. * Hitünkben szilárdíts, És felhangzik fohász […]

Posted by
Posted in

Pünkösd ünnepe

Homályban, Könny a szememben. Ó! Pünkösdi királyság. Rózsaillat felhőben, Nagy szeretetben. * Májusban, Tavaszi napfény, Közben, nyílnak a rózsák. Pünkösd jeles esemény, Szeretet öntvény. * Oltáron, Hívőkkel szemben, És ontja rájuk fényét! Vázában, növényekben, Nagy szeretetben. Vecsés, 2016. május 25. – Kustra Ferenc – (Kínai versforma: “Yijiangnan” 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet= xaxaa, x=végtelen)

Posted by
Posted in

Maya Hall | Arany, s drágakő

Arany, s drágakő a földé A gyöngy a tengereké Az emelkedés nem tűr terheket A lélek tüze adja fényedet Ez, ami valóban kincset ér.

Posted by
Posted in

Maya Hall | Elsuhanó varázslat

Tűzből lobbant vágyak Elsuhanó varázslat Éjjel, álmomban tanítanak Titkára a múlt csodáinak Néha révedve Vidám fényekre Lassan ébredve Emlékszem illatra, hangra, szóra De gyorsan hull álmom kútjába vissza S a felejtés furcsa óbora Hétköznapra visszakábítva Elrabolja kincsemet.

Posted by
Posted in

Maya Hall | Már nem jönnek

Már nem jönnek hozzám barátok, szeretők A rokonok is gyakran el-elmaradnak Magamra hagyva az idő végtelenbe tör S én utazom újra messze gondolatban Régi percek itt gomolyognak, a múlt újra éled Ráncos arcokon nevetés, ámulat, fényes könnyek Előkerülnek kertek és virágok, a régen volt gyermek Anyám szeme felragyog, ahogy hallgatja a verset

Posted by
Posted in

Maya Hall | Múzsám

Szőke volt és locska, csacska Benézett a múzsám egy pillanatra Szeles volt és szertelen Aztán elfutott hirtelen Félt, meglátom a maszk mögött Az arcán átfutó időt Tudhatná, bár vannak ködök De álmaink fénye örök

Posted by
Posted in

Maya Hall | Elfogynak

Elfogynak végül a vének Egyszer a nyomukba lépek Bele hullanak a csendbe De miért ilyen sietve Miért fut így az idő