Posted by
Posted in

Elmúlás

Táncot jár a hulló falevél, És már csak egy nagy sasszét remél. Ha majd földet ér vége lesz… Reménye volt… végül… nem lesz. Ha menned kell, táncoló levél, táncolj csak el, Fontos, hogy hamis szavak ne hangozzanak el. Táncolj csak még tovább, táncolj, míg megteheted, Neked ennyi volt megírva… öröm volt léted… Vecsés, 2013. június […]

Posted by
Posted in

Fapofák

Van, ki ha nem győzheti le az ellenséget, A saját lova lábát vagdossa kardjával. Van, ki indok nélkül fölmenti ellenséget S maga kárán, gyalog elvonul a lovával… Nem vagyunk egyformák. Érdekes fapofák, Ezek a pasikák… Vecsés, 2013. június 05. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A ködben…

Köd a titokzatosság, sőt kacérkodás Mert nem engedi, hogy messzi távolba láss. Minden lebegő csepp titkos, remek, csodás. Nem ámít, hogy lesz még napfény, feltámadás. Ha majd későbben felszállós lesz a köd, Nagyon szép, csodás látvány tárul eléd, És majdan, később napsugár lesz őröd, Élet szépségeit plántálja beléd. Vecsés, 2013. június 5. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Égetem a gyertyám…

Égetem a gyertyámat egészen végig Remélem, lángja kitart leges-leg végig… Igyekszik ellenállni, minden fuvallatnak, Igyekszik fénye maradni a jó sorsomnak. Kérdezik, az életben mi fáj? Kérdem, életben mi, ami báj? Rendelt sorsom által eltángáltatok, De lélekhúromon dallamot játszok… Vecsés, 2013. június 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Vasárnap, voltunk szánkózni

(bokorrímes) Vasárnap reggel, vad hideg volt, de elmentünk szánkózni. A hó, jég-keményre volt fagyva, recsegését hallani… Már csak egy duruzsoló vaskályhát kellett volna rakni… Vad Hideg Téli nap. Épp vasárnap, Szánkózni mentünk. * (Oximoron, 10 szavasban) Szánkózás a hidegben! Könnyen meg lehet fázni… Közben kezdtünk kimelegedni! (Tükör apeva) Még Fáztunk, Vacogtunk! Szánkózástól Ám meg izzadtunk! […]

Posted by
Posted in

Útnak indulván

Edit Szabó : Útnak indulván . Útnak indult fehér télben két bőrönddel a kezében, havas tájon fogy a lépte, felhőnek ér közelébe. . Magas férfi, sötét ruha, mi vitte az indulásra, elindult hosszú útjára, visszatér-e valahára? . Merre viszik a léptei, várják vajon e ott messzi, életcélját módosítja, végtelen sorsnak a hossza. . Boldogsága viszi […]

Posted by
Posted in

Felületesség

Megjött, szeme ragyog a csillogástól. Kápráztatónak tűnik a díszítés. Nem észleli, ebben a percben lett kész, alig áll egyben az egész körítés.   Hívogató a zenekar játéka, bizsereg tőle már a vendég lába. Épp hogy összejött a hangosítás is, könnyedén áteshetnek a hibákba.   Sikamlós szag terjeng a levegőben, virágillat helyett kölnit használtak., hogy elnyomja […]

Posted by
Posted in

Az út mentén

Lombos fák övezte úton járok, velem tart egy elhúzódó árok. Szerte színes vadvirágok, bokrok, elmélázva, döcögve haladok.   A talpam alatt reccsenést hallok, ijedten, hirtelen megtorpanok. Pet palackok hevernek a fűben, mintha ez lenne a gyártó üzem.   Erre egy fémdoboz engem kerget, majd szellő papírkupacot lenget. Fű illat helyet fojtó bűz árad, ez a […]

Posted by
Posted in

Hattyúk a tavon

Hamuszürke, borongós hideg tél lett, köd köti össze a dara szemcséket. A zúzmara feszíti az faágakat, akkora teher, hogy itt-ott leszakadt.   Nem csillog most a tükörfény a tavon, vészesen befagyott már a Balaton. Árvátlanul álldogálnak a hattyúk, kereséshez lehajtva  hosszú nyakuk.   A vízből szereznének maguknak étket, csőrükkel nem tudják feltörni a jeget. Mi […]

Posted by
Posted in

Elindulok

Köd lepte, kietlen most ez a vidék, akárcsak a szívem, ami sírhatnék. Nem leli helyét nincstelen életben, elvárná, hogy itt is valós fény legyen.   A költözéstől is fájni kénytelen, máshol a lét szomorú, gyökértelen. Itt hagyni egy boldog család melegét, vinni magamban életük értelmét.   Nehéz a batyumat hátamra venni, valameddig, vagy örökre elmenni. […]