Posted by
Posted in

Kutyus

Lelenc voltál, de Hazahoztunk, családba. Szép együttélés. * Egyetlen barát! Haláláig hűséges. Viszont szeretet. * Hajnal, harmatcsepp. Szőrzet. Napsugár szárít. Ne félj, lesz kaja. * Lábad elvinne, Érzed várnak csillagok… Egy család vagyunk. * Mennél, de hová? Körülmények kötöttek. Maradj, jó együtt. * Szabadság álom… Itt nálunk az otthonod. Udvar… végtelen. * Láncot nem szeret. […]

Posted by
Posted in

Ábrándozok…

Kedvesem a vágyam, már biz’ ám Elhatalmasodott Dorinám. Mindig ábrándozok, Lelkemben harcolok. Ha közelben lennél, imádnám! Kedvesem, élvezném szépséged! Vágyom én a nyílt közelséged. Mindentől félnélek… Óvón ölelnélek… Naponta csókolnám a kezed. Kedvesem, beszélni jó volna, Párosunk nagyokat sétálna. Kart, karba öltenénk, Szerelmetesekként! Tavasz, padon, jó élmény volna! Kedvesem, reggel kávézhatnánk, Délben ebéd, majd bort […]

Posted by
Posted in

Szerelem

  Oly régóta ismerlek, most elmondom, néked szeretlek. Mindenhol szív reppen, hirdetve a szerelmet. Ajándéktárgyak mindenfele, rózsaszín fellegbe tekeregnek. De én másként szeretlek, másként vonzódom érted. Mikor megláttam termeted, mikor illatod keringet. A szívem majd ki eset, a vágy testem melege. Mikor érezlek s látom tested, kívánatba merengtek a percek. ujjaim zsibbadnak vár rád a […]

Posted by
Posted in

Aludni kéne már

Edit Szabó . Aludni kéne már . Piros fényben tündököl az ég, hajnal felé majd barangol a szél, kerek Napnak búcsúznia kell, mert holnapra már új útjára lel. . Nyugat felé oly gyorsan halad, aludni tér a földi pillanat, megszokott napi tevékenység, ember s állat mind bevégez célt. . Kert alján a szikla magasán, felreppent […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tragikomédia

Rózsa Iván: Tragikomédia Hány ezer éve hazudják a történelmet? Hány ezer év óta hülyítik az embereket? Haladt előre a világ, vagy csak helyben döcög? A Jóisten is már csak rajtunk, földlakókon röhög? Budakalász, 2020. február 7.

Posted by
Posted in

Lomtalanítás

A szokatlan nyüzsgés elkezdődött megnövekedett pulzusszám alatt. Több ismeretlen cucc is előjött válogatásra várva itt nyaggat.   Mikor a vevő mondta, megveszem, a szó kifejezetten kárpótolt. Az izgalom átjárta a testem, a lelkem rendületlen ficánkolt.   Az új lakásba kacat nem mehet. Kidobom az összes vacak rongyot. Közben nem tudom, hogy ébren lesek, vagy álmomban […]

Posted by
Posted in

Aludni kellene már

Egyre fokozódó forgolódásra kényelmetlen kényszer lett már az ágya. Kinyitotta nehézkesen pilláját, álmos fénycsík futotta át a szobát.   Mi az? Nem alszik vagy így felejtette a lámpát, alvás előtt nem rendezte? Kicsoszogott kábultan a szobából, belesett nesztelenül a homályból.   -Hát te? -nézett szét merengve, figyelve. -Egész éjszaka dolgoztál meredve? -Be kell fejeznem a […]

Posted by
Posted in

Napnyugta Csendesen pihen a táj, fáradtan pihen a napsugár. Csak az öreg fűz tudja tán, mi zajlott a tópartján.   A békák éneke szállót, megindul szerelmes nászuk. De a z est király jöttével, csendborul a tó környékére.   Udvarhölgyek ragyognak, tó vízén táncolnak, Esti alkony csendjében öreg nyírfa áll a tópartján csendesen

Posted by
Posted in

A csapda

    Érzelem csapdájába élve, mi hol szép és boldog lehet. Hol fájdalmas könny arcon csepeg hisz e csapda néha kegyetlen.   Lelke oly tiszta világa, rabul ejtő háborgása. Szerelmet nyújtó érzelem, csapdába eset a fehér lélek.   Mikor el jő a fájdalom, a csapdából nincs kiút. Hisz ha egyszer sebet ejtenek rajta, nem gyógyul […]

Posted by
Posted in

A sors és élet kézen jár

  Már ötven éve annak, hogy édesanyám az életet adta. Nyári forró napnak, enyhítő szele alatt. Meg vívtam életembe ezer csatát, volt kudarc győzelem is talán. Volt fájdalom mi marta szívemet, még is felálltam,egyedül mert felkellet. Elreppent az idő feledtem, sok embert meg ismertem az idő ez alatt egészségileg kikezdet Sok mindenben meg változtatta életem, […]