Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ne zaklasd őket!

Rózsa Iván: Ne zaklasd őket! Ne zaklasd a fáraót! Ő mindig megmondja a tutit, a jót! Ne zaklasd őt munka után, munka közben: Főleg ne a Parlamentben! Ő szent és sérthetetlen… Hogy ezt nem érted, érthetetlen! Tán kérdéseket akarsz neki feltenni?! Nem kéne ezt más országban tenni? Tán nem lehet már ellenük tüntetni?! Aki mégis […]

Posted by
Posted in

Rugdosom a göröngyöt

Ködös, párás hajnalon, várom virradatot, Éjszaka, álmomban… már nem, nyilatkozatot. De útmutatást várok a jövőre nézve, Hogy ne nézzek bele… a jövőbe, félve. Véres alkonyon, tudom jó nagy szél várható, Aztán, ha szellő fújna csak… az is ámító. Nem hiszek már az ilyen csacska, kis mesékben, Életem másként alakult, nem mint… mesékben. Járom a göröngyös, […]

Posted by
Posted in

Elviselhető emberi élet?

Gyógyításban az orvosnak „korlátlanok” a lehetőségei, Gyógyulásban a betegnek korlátozottak… eshetőségei. De betegnek nem számítanak… csak a saját lehetőségei. Mi is lehet az elviselhető emberi élet? Megtudod öregen, ha megéred, beteg mivé lett… Mi is lehet az elviselhető emberi élet? Vecsés, 2012. augusztus 31. – Kustra Ferenc – versben és 3 soros-zárttükrős –ben.

Posted by
Posted in

Ha az ember…

Ha az ember jő, hát jöjjön. Ha az ember lő, hát lőjön. Ha az ember nevethet, hát nevessem. Ha az ember szerethet, hát szeressen. Ha Isten segedelméből nem kell semmit félnünk, hát ne féljünk! Ha Isten engedelmével emberként élhetünk, hát úgy éljünk! Vecsés, 2012. július 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Sok beszédnek sok az alja…

Hétköznapi pszichológia… A folytonos sok beszédnek alja, semmit el nem mond, Csak az igazságot fedi, rejtőzködést leplez. A hanyag szó meg, felületességről mindent elmond És Félszóból sem derül ki igazság… út jellemhez. Sok beszéd és édes szó, igaztalant igazzá mond. Vecsés, 2016. július 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Pisztolyt látva

Pisztolyt látva Van a sosem… véres… fegyver. Kézbe veszi minden ember. Persze, hiszen-éppen ez kell. Véle verjed le az almát, rajta éberd a szent álmát. Benne pihend a bölcs elmét. Sosem… véres… fegyver hallgat. De ha verik? Bizony jajgat! Belénk kong-bong. Gépi hangzat. Sosem… véres-lehet hogyan? Úgy, hogy éppen és pont ilyen mindig minden hívó […]

Posted by
Posted in

Csodásan

Csodásan 1. Csodalények… Róluk szóljon most az ének! 2. Van-tok hol-ja…? Ottan… itten… Vagytok csoda! 3. Arc? az nincsen. Testük semmi, lelkük minden. 4. Semmi-földek újra, újra szülik őket. 5. Csodalények. Vagytok, úgy van. Én is élek. 6. Vaj’ mit Hisztek? Jól vagy rosszul higgy’tek minket? 7. Vaj’ mit tudtok? Persze, minden szépet-csúfot. 8. Vagytok […]

Posted by
Posted in

Teleírató

Teleírató 1. Üres papírok. Földön ülnek ők. Ma már nem írtok? Hőség ád esőt! 2. Üres papírok, gyűjtöm és hozom, amennyit bírok. Nincs sehol korom. 3. Üres papír van: számla, kártya, csekk. (Hisz én megírtam.) Céltalanba csak? 4. Fogom kezembe -rajta, kell, vidd el. Nyomban lesz telve… Nos vajon mikkel 5. Sok irkafirka. Sok gyerekfejből. […]

Posted by
Posted in

Hűnek lenni…

De, mi az? Lehet az ember hű, a hazához, Lehet az ember hű, a családhoz, Lehet az ember hű, a baráthoz. A Hűség Kitartást Jelent, személy S feladat mellett. * Van hűség sokféle, amit ki is lehet mutatni, Van hűség, amit meg adott helyen el kell titkolni. Van Hűség Nyilvános, S amit néhol Titkolni muszáj. […]

Posted by
Posted in

Helyes-e, eme cselekedet…

Eszperente nyelven, versben és Európai stílusú haikuban… Ejnye-bejnye, teremtette, Ember, nedveket szerette. Fenekedve erjesztette. Nedveknek lenyelete kellemes, Szerette! De reggel rettenetes! Léte ezért, szétszedett, elegyes. Lehelete, egyenest fertelmes. * Lélek defektes, Cselekedet sekélyes. Megfeneklett kedv. * Kelyhet, remegve vette kezébe, Bevette e nedvet nyeldekébe, Lekergette bélésébe, Bele evett levesébe. Észrevette, nedve régen elment, Helytelen cselekedete […]