Posted by
Posted in

Rinyu Gáborné: Szólni

Nehéz bármit is mondani, nem beszélve, hogy kinek? Akármit lehet közölni a fészbukban valakinek. Nem osztom meg mindenkivel, még azt sem, ami zavar. Egy eltévedt porszem, lehet, hogy nagy vihart kavar. Ismeretlenek vagy ismerősök mondják a frankót, a tutit, a magabiztos emberek bizonygatják a magas IQ-t. Vitatkoznak, osztják az észt, bocsi! De én ebben nem […]

Posted by
Posted in

Rinyu Gáborné: Rejtély

Magasnak tűnik a Fal,még úgy tűnik át lehet látni. De tél van, sűrű a köd, nagy a hó. Már megszólalt a pacsirta,de nem nyílik még az ibolya.Rejtély mikor tisztul a kép,mikor közel a távol? Meddig nézhetek még? Hol a határ és a vég? Minden bizonytalan,de van,ami biztos, szerencse vagy nem, hogy számunkra mindez titkos. Ami […]

Posted by
Posted in

Rinyu Gáborné: Zúgás

Mindig problémád van. Mindig kérdezel. Most mondom,most nem érdekel. Most nekem van problémám, de azt nem mondom el,mert az senkit nem érdekel. Ha évek óta zúg a fülem, milyen jó nekem,legalább nem hallom, hogy a légy zúg. Hanem csak a fejem, illetve csak a bal fülem. Milyen jó nekem! De nemcsak nyáron vagy ősszel, amikor […]

Posted by
Posted in

Rinyu Gáborné: A suvadásban

Apró gyémántként villog a fenyőfák tűlevelein a néhány perce lehulló eső pár cseppje. A víz tükrén még keskeny ezüstfodrok és szalagok hullámai versenyeznek . A gyenge szellőt figyelve a parti nádas büszkén várja az őszt. A gyönyörű dombokon a fák sokfélesége felett összefüggő egységet alkot a pára, S dzsinnként változik át, hogy bármikor álljon ura, […]

Posted by
Posted in

Kilátástalanság…

A kilátástalanság, Egyenlő sorstalanság. Bármerre nézek fekete erdő, Fák között nemhogy fű, semmi sem nő. Ide állatok sem tévednek, Ők ebben tévedhetetlenek. Egyedül botorkálok, Csukott szemmel nem látok, Fáknak sorra nekimegyek És majd rám dőlnek a hegyek. Keresem a kiutat, Mit vak sötétség mutat; Mély, feneketlen kutat. Már csak az kell, hogy hopp, beleessek Így […]

Posted by
Posted in

Szívfájdalomban jó, ha a poéta gyorsan tollat ragad

Az időórám, hangtalanul zajongva, csak ketyeg, Kezemben a lúdtoll, nézem, mikor billen a mérleg… Megöregedtem… tudom elcsesztem életem végleg! A Hold, nagyon bágyatagon bekukucskál a szobámba, Én meg már órák óta itt ülök a sötét ruhámba… Sikít egy nagyot lelkem, gyerünk! Lúdtollat a tentámba! Az éj csendje falat emel közém és a világ közé, Írnék, […]

Posted by
Posted in

Te vagy minden

Szegényen járva az élet útját, képeken látva milyen szép a világ. Plakátok hirdetik a siker útját, reménytele szívvel járja útját. Lelke oly üres gondterhelt, számolgat össze ad mindent. Rájön nincsen felesleg, így marad a remény a plakát az életben. Egy nap ráköszönt a szerelem, lelke boldogan reppen. Már nem látja meg a plakátot, s nem […]

Posted by
Posted in

Nem játék

Edit Szabó : Nem játék . Nem játék az élet, örök változással jár, van benned félelem, nem tudod, mi várhat rád ! . Fontos az egészség, hideg folyó vizében régi cipőd az emlék, új élet csak a tied. . Felejtsd a haragot, béke éljen lelkedben, a dühödet boldog ember szíve felejtse! . Bőcs,2020.01.18.

Posted by
Posted in

Téli nap

A téli nap, vakítóan süt… Hótakaró visszaveri fényt, Én meg nézem, mint egy átszellemült. Úgy élem meg, mint egy leányregényt. * Hófehér a hó, A tisztaság szépsége… Hógolyó fehér. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Mindenkinél vendég egyszer…

Van, akinél többször is poharat emelne… Mindenkinél vendég egyszer a halál, Ha szól a vekkere, indul, meg nem áll. De, néha látja, hogy benőtte a fű az utat… Ilykor megáll és a gondolataiban kutat… A halál pelerinje, Az éjjel végtelenje. Szokása az egy, nagy suhintás, Végül is, ezért ő a kaszás… Ha a riasztása téves […]