Posted by
Posted in

A kék madár

Az esti hanyatló fénye a napnak, szivárványos csóvában csillogtatta a levegő fátyolos porfelhőjét, hidalva a szoba sötétedését.   Alóla fesztelen kaján kuncogás, mélyről feltörő boldogságoskodás nesze árasztotta szét a kellemét, melynek édes része volt a pihenés.   A két szép szempár egymást összefogva, a fiú szólalt meg hőn álmodozva. -Gyönyörű kék madár van a szemedben! […]

Posted by
Posted in

Aranyló ragyogás

Az évszakaink változnak, az időgép szinte rohan. Éltető erőként a nap, állandóan velünk marad.   Szétnéz a kékellő égen, világít aprócska résben. Beindítja az életet, meglesi, hogy mi van veled.   Aranyozza a színeket, ragyogtatja a vizeket. Fénynyalábon átcsúsztatja a meleget a talajra.   Ragyogó aranybarnába, árnyalatokat átjárva, öltözteti a világot. Káprázattól épp hogy látod. […]

Posted by
Posted in

Médiumnál

Voltunk tegnap egy parafenoménnél. Adott sok felvilágosítást, elkél. Én feladatom volt kérdezni tőle És egy belső hang válaszolt belőle. Rontás is volt rajtam, azt is levették, Halottaim átka volt, az ereszték. Ma vittem sírjukra fényt, sárga rózsát, Egyiknek meg gyújtottam, otthon gyertyát. Mondták válogassam meg barátaim, Ketten közülük az ellenségeim. Alattomosan és róka módján fognak, […]

Posted by
Posted in

Nem csitulnak

A tenger hullámai nem csitulnak Szelek óriási nagyot korbácsolnak. Készültünk, védelemre, intézkedtünk. Más kezében sorsunk, van-e Istenünk? Gyömrő, 2003. április 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Hiúz inal

Avagy a politikus, érdekes fajta… Hiúz inal erdők árnyai alatt Neki ez a dolga a lombok alatt. Politikus inal mentesség alatt, Neki mentesség jó, az ad így… falat. A politikus oly’ érdekes fajta, Csak személyes hatalomvágya hajtja… Így volt ez ókori, régi időkben, Így van ez, itt az újkori időkben És így is lesz, a […]

Posted by
Posted in

Emlékek földjén

Csak kotorászok, Meg tán’ kutakodok, Részeiben matatok. Nem tudom, jók-e a módok, Bizony, előjönnek fohászok, Közben meg csárdást, bizony nem járok! Sokszor megmaradtak a régi álmok, A fontosabbakra még mindig úgy vágyok… Amikor, ha lelek egyre, akkor hurrázok. No, de minek a sok emlék, mit elraktározok, Mert csak arra jó, hogy fülig érő szájjal ámulok… […]

Posted by
Posted in

A létem legmélyén…

Élet tengerén A létem legmélyén, Partra érés szépségén? A rossz… kikötője szélén, Majd estefelé a nap végén… Mi lesz este a létem kék egén? Bizony, a szép lelkem abszolút mélyén, Állandó viharok dúlnak… a legszélén, Tolakodót be nem fogadó csík mezsgyéjén. Biz’ így élek én, a végső elmúlás mezsgyéjén, Még kicsit tengetem az életem, létem […]

Posted by
Posted in

Kérem

Rájöttem, nem tudom hogyan tovább, Egyet előre, kettőt meg hátrább? Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. Jó lenne már előre haladni, Sikerrel nem hadilábon állni. Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. Borzalmas látnom nálam hülyébbek, Bőven gazdagok, sikeresebbek. Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak […]

Posted by
Posted in

Csendesen regélek

Csak ülök és csendesen regélek Csak magamnak, sok régi emléket. Voltak napfényes pillanataim, És valósak a borongásaim. Kinézek, idő kint borús és esik, Saját időjárásommal egyezik. Ami nem megy, nem szabad erőltetni. Igaz, ezt rám is lehet vetíteni. Érdekes ellentmondása ennek, Mit mondanak a sikeremberek. Ők kivétel nélkül azt állítják, Sikeresek, mert ők, kiharcolták. Bizony […]

Posted by
Posted in

Az út véges…

HIAQ csokorban írta meg a szerzőpáros… Ködös, fakó álom. Nyálkás ködben, nincs meg utam. Már nem kell. Ébredtem! Lábaim visznek előre, Nem jutok egyről kettőre. * Béke! Jöttem, sírtam. Volt vágyam, adtam örömet… Lét, semmit nem díjaz… Szükségem lenne erőre, Sorsomat tudnám előre. * Lépj ki, ketrecedből. Nem megy? Legalább nyúljál ki! Érthetetlent, vesd el! […]