Posted by
Posted in

Ajándék

Pirkadat kopog az ablakon Az álom karja lágyan körül fon Betakar a csend, S a kávéfőző forrón  dorombol Ébresztget a fekete dzsin Álszent csókokkal cirógat A Tegnap búcsút int S egy kopott kabátot hagy A meztelen holnapnak

Posted by
Posted in

KIKELET

Már áramlik az ágak között, a teremtés csodáit szüli a tavasz. Vonzó varázs; egész és törött, rügyekbe burkolt, erős és makacs. Ilyen az élet, ha újraindul; teljesebb színekkel játszó szerelem. Kikelet nyílik, az éj megritkul, ölel a hajnal. Fény, járj velem! /Saját fotó/

Posted by
Posted in

Nőnap lett megint!

Újra megértük a nőnapot, Az idő sorolt, nem kapkodott! * Zamatos reggel, Felébredtem boldogan. Szívem csücske vagy! * Örüljünk a napodnak, köszönteni szándékozlak, Főzz is egy jó kévét, hogy a csészéink koppanjanak, Örüljünk a napodnak, köszönteni szándékozlak. Édes! Te vagy nekem a nagy Ő, a NŐ! Veled az élet, egy örömkereső! Ma legyen élményünk, egy […]

Posted by
Posted in

Nőnapon, esmét

Kendőbe van kötve a szeretetem… Hogy kéznél legyen, a vállamra vetem… Én azonban szeretem a nőket, nekem mindennap egy nőnap, Kín lenne nélkülük a perc, vagy akár üresen tengő hónap… Én mindennap és minden percben, szeretettel gondolok rátok, Úgy kelletek… szeretettel a leánykörben elmondhatjátok. Nekem is kell annyi, hogy… kérlek, figyelj csak rám, Mert a […]

Posted by
Posted in

ma… margójára

magyarul… magyarnak oly felesleges nem érti csak a szlenget hiszi tökéletes okos a telefon a beszéd meg halott társaságban is érzem magam vagyok üzenet érkezik de csak egy sms szavakból elhagy itt ott egy keveset fejts meg a rejtvényt és dadog az elme mesét mondani ezzel hogy lehetne meredten ül a telefont bámulja majd sebesen […]

Posted by
Posted in

Tavasz

Kaptat a Lassan fut a kicsi ló Ág rügye pattan, fütyül a rigó Nyílik a pittypang, zümmög  a légy Táncol a felhő, mosolyog az ég   Hova fut a Gyorsan a kocsi kerék? Zizzen a nádas, csörren az ér Reccsen a fűszál, ugrik a nyúl Tóban a kis hal úszni tanul   Dúdol a szellő, […]

Posted by
Posted in

Variációk egy szoborról

Edit Szabó : Variációk egy szoborról. Ó, ember henteregsz, e földtekén mi lett belőled ? ” madár fészket rak megmentődnek a hátán galambpár remél ” húzza ingedet kitárt szárnyú sasmadár, tested megremeg, emeld fel tekinteted, ember légy, sárból felkélj ! ” Miért ernyed el a tested, miért henteregsz te kedves ? gondolkozzál, ember volnál, mondhatod, […]

Posted by
Posted in

A RENGETEG TITKA

A szellemerdő mentsége a tél. Fagyból karistol magának vázat. Röghöz köti még az agg alázat, a törzseken jégmoha éldegél. A szellemfákhoz ösvény nem vezet. Szélfátylakkal készülnek a bálra, lépésmentes, hajladozó táncra, a kérgük rojtos, szikkadt erezet. Bennünk is lakik tanult hidegség, egy árnytotem, mely becézni akar. Ajkain a hamisság: tehetség, ha felélednél, nyomban megzavar. Mézgahajú, […]

Posted by
Posted in

Nőnapra… szeretettel

mint virágkehely ha szirma kitárul illatát hordozza a tavaszi szél illatfelhőben sok méhecske kábul s mind mind újra virágport remél nő a férfi élet legszebb virága tavaszt érezve szíve megremeg lehet fiatal vagy feleség anya ezen a napon csak őt ünnepeled nőnap lehetne az év minden perce hisz a szeretet pénzbe nem kerül férfi arcán […]

Posted by
Posted in

társaimnak…nőnapra

nőnap és tavasz két gyönyörű csoda élet szépsége múló pillanata vágyódva nézni ahogy virág bomlik s csokorba szedve átadni nekik hisz ők azok kik a tavaszt hordozzák nők feleségek szeretők anyák az életért kevés az örök hála néhány szál virág csók a nők arcára ölelés néha sokkal többet érne mint odanyomott csokor a kezébe elmormolt […]