Posted by
Posted in

Juhfarknyi lehelet

Juhfarknyi lehelet ( a vulkáni hamu életet fakasztott ) Ki hiszi el nekem, hogy az élet vízét ismerem? Nem messze innét, hol tanyát vert a jobblét, hajszálgyökerek isszák a hegy dévaj porát, hogy milliónyi izgatott fürtben ott lakjon az Isten! Ő adta ezt nekünk, mi néha gyógyszerünk, éljünk hát vele bátran, gyöngyözzön a pohárban, benne […]

Posted by
Posted in

A csend falat emelt ablakom alatt ” A természet poétája 2019″ A világ ezerszínű virág antológia”

  A Csend falat emelt ablakom alatt A csend falat emelt ablakom alatt, Ettől izgalmas lett a tespedt város, Kinézek: látom sötét kontúrjait, Lomha, barna árnyék andalog: charme-os, Lassú pillanatok káprázata játszik, Rémalakot ölthetnek a nyitott kapuk, Kitágult pupillák borzongással nézik, Miként marják lelkük kíméletlen satuk, Már éjfél is elmúlt, fáradt a világ, Megáll az […]

Posted by
Posted in

Aratás

Edit Szabó : Aratás . Zöld erdő szélétől indul a határ, búzaszemek kalásza sárgállik már, munkáskéz vetette el ezt a magot, természet ereje szép termést adott. . Gazda kezében van pengő kasza, balról és jobbról is megsuhintja, sárgán aranyló szép búzakalászok, tarlóra dőlvén várják az asszonyt. . Drága kincs az életünknek magja, párja hajladozik ívesen […]

Posted by
Posted in

Lét-regény… 2/2

Meditáció a létezésről… Versben, apevában és 10 szavasokban írva. Ősz: Vége már a nyárnak, a napfény erőtlen, Majdnem elvész már a fakón-kékes, égen… A kis-bogarak, már csak életuntan csámborognak, Keresik, nyomát a már végleg elmúlt szebb napoknak. Ősz Leple Fényt takar. Vánszorgó lét Emléket kutat. * A nyári zajok, csak emlékek már, ezeket meg már […]

Posted by
Posted in

Gondolat… így öregesen

Van, hogy a gondolat zabolátlan, mint egy csikó! Vibrál és ugrál, kavarog, mint az örvénylő hó! Van, hogy a gondolat zabolátlan, mint egy csikó! Csak Jönnek Mint árvíz. Megfékeznem? Írni sem győzöm. * Nagy dolgok is sűrűn eszembe szoktak jutni, Ha marhaság, akkor érzem, el kéne futni. Nem Írom Mindet, csak Az értékest, Többi hadd […]

Posted by
Posted in

Életem

  Néha fekete-fehér, melyben a szivárvány, szürke árnyalattal írt szomorú királylány.

Posted by
Posted in

Az a fránya idő… 2/2.

Az idő, elgondolkoztató… (vers) Időm sose nincsen elég, versenyt futok vele, Oly jó lenne, néha megpihenni néhány percre. Tennivalóm még van elég, időm már kevés… Idő kell… míg búzaszemből lesz kenyérszegés. * (3 soros, zárt tükrös) Az idő mint a csikó elfutott mellettem, Talán még igazából, soha nem is éltem, Az idő, mint a csikó […]

Posted by
Posted in

Az a fránya idő… 1/2.

Az idő, elgondolkoztató… (vers) Nézem, hogy absztraktokat fest a fránya idő, De nem tudom megfejteni, hogy ez meg minő? Az esti alkonyatban is formákat rajzol, Az éjszakai vaksötétben sem araszol… * (3 soros-zárttükrös) Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül, A múltunk sem volna elérhető emlék nélkül, Nem tudhatom, hogy mit kezdenénk idő nélkül, * […]

Posted by
Posted in

Lélekrészletek…

Hétköznapi pszichológia Lélek-azonos Emberek, egy nagy közeg. Akarategység! * Az együttélés Gúzsba kötve táncolás… Élet a bilincs. * Gyötrelem úton Sirám a világítás. Nehéz belátás. * Lélekidomár, Szeretetostorral üt! Lélekdobogón. * Megfagyott mosoly, Arcból torz álarcot ír. Nincs szimpátia. * Holdfogyatkozás! Kapcsolat, fénytelen árny. Árnyék, sötétben. * Vitázók heve Elfogultság! Éreztet. Segítő kéz nincs. * […]

Posted by
Posted in

Elillan az élet…

Idő, folyamatosan halad, a múlt már csak nyomokban… Elillant az élet, mint a kiloccsant víz a homokban. Sivatagban víz nélkül, embernek minden eszébe jut, Még a múltja is, de nem tudja, hogy víz nélkül meddig jut… Száraz erdőben a kirándulás nagyon veszélyes is lehet, Ha rossz emberek mindent gyújtogatnak, nem kímélik életet… Ősembernek valaha a […]