Posted by
Posted in

Fagyott angyalok

Vigyázz, mert megfagynak így az angyalok! Márványtestük ezer szilánkra törve hever, jégcsappá dermedt holnapok lehelete kever sajgást a mába. Vigyázz, mert a szó kevés, hiába hányod bele a világba, hiába rázod az öklöd az égnek, megfagynak így az angyalok… s csak zuhannak, zuhannak a mélybe…

Posted by
Posted in

Angyallal teáztam

Tegnap én egy angyallal teáztam álomszerű, földöntúli jó szárnyai közt többé már nem fáztam keresztülfolyt rajtunk ezer szó. Híd volt nekem test és az ég között emberbőrű összeköttetés kincset lát ott, ahol én csak romot fénnyel telik minden érvelés. Lecsitított háborgó viharból angyaltolla mesét írt nekem csillagszőttes égboltról is az szólt: szabad nekem… szabad szeretnem!

Posted by
Posted in

Nem lehet

Egyetlen levegővétellel gyűjtök erőt. Beszívom, s minden porcikámból a szívem felé terelem az érzést. Ott összegyúrom. Egészen kicsire, magamban tartom, szeretgetem, aztán egy újabb mély levegő… és kifújom. Bele az összekulcsolt ujjaim közé, csendben, észrevétlenül. Belesúgom izzadó tenyerembe azt, ami nem lehet a világé. Se az enyém. Két szó csupán. Belesúgom… Megvárom, míg a suttogás […]

Posted by
Posted in

Akkor leszek

Most nem, mert keskeny a Hold. Már kifli sem. Csak hajtott vonallá préselve dermed a feketeségen, mint aki maga se tudja, legyen-e még. Most tényleg nem, mert olyan keskeny a Hold! Csak egy mozdulatlan fénykarc a csillagtalan égen, mint aki bizton tudja: nem kell már! Most nem, majd ha a Hold úgy dönt, hogy megdagad […]

Posted by
Posted in

Gönyén cipelem

Hétköznapi pszichológia… A földön, két lábbal álló ember vagyok, Gyenge vállal, gönyén cipelem a sorsom. Tudom, ha már megszülettem, meg is halok, S Közben meg, a poéták útján vánszorgom. Mindvégig kutatom, hogy vajon… ki vagyok? Vecsés, 2017. június 7. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A nyereségvágy

Hétköznapi pszichológia A nyereségvágy, az élet garantált elrontója, Irigység meg a testvére, a torz én mementója. Ahogy nő a nyereségvágy, vele nő a fukarság, De, hogy melyik volt előbb? Tudni melyik az igazság? Ha a módos lelkét eluralja a nyereségvágy, Akkor az énképe is elromlik! Torz dicsőségvágy… Ha nő benne a fukarság és ez által […]

Posted by
Posted in

Téli, jeges szélvihar

Szemlélő voltam – versben, HIAQ –ban és TANQ –ban. Hú-hú, ez a jeges szélvihar, csak úgy támad a távvezeték drótok között, Onnan, fanfárok hangja hallatszik! Valami megváltozott a drót-lét között? Ez a torz lelkű gondolja, hogy sikere lesz, ha parodizál mező fölött? Vagy azt gondolja, hogy tájfunt játszik, mint gyerekek –vitézt- fakarddal? Akkor jobban várják […]

Posted by
Posted in

A csend sorai

Hangulattalan poéta-történet (3 soros-zárttükrös) A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon. Nem tudom, mi legyen, még nincs elől papír… munka-kész íróasztalon… A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon. Át kellene már ültetnem a gondolatokat a tollamba, És papírra vetni, egy fölséges, verses mondanivalóba… Meg kellene örvendeztetni a […]

Posted by
Posted in

Alkotások

  Csendéletben természet ereje, virágok a vázából köszöntenek. A portrén rajt az élet és gyötrelem. Szórakoztató gondolatok reppenek Keresve mit is árul el neked? vajon mit érzet a festő alkotás közbe? Csak állsz és nézed a csodás tájt, ahogyan a fák között megbújik egy ház. Merengve figyeled a virágok báját színes ruhában szóró pompáját. Csak […]

Posted by
Posted in

Óda a csirkepörkölthöz

Túl vagyok immár az étkeim felén, Bizton állíthatom, nem dicsekszem. Úgy is mondhatnám, életem delén, és ennyi idő alatt nem keveset ettem. De minden étkek közt, és ezt kijelentem: a csirkepörköltet mindenek felett szeretem! Óh, az az elomló hús, az a fenséges íz orgia, mit nem okoz más, csak a paradicsom és paprika! Ami meg […]